Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
22 Gyenge Anikó törvény még tovább erősíti a szerző védelmét azzal, hogy a díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal lehet lemondani. A kifejezett írásbeli lemondás léte, illetve hiánya pedig egy esetleges jogvita esetében a bizonyítást nagymértékben megkönnyítheti. Az UrhG szabályozása korántsem ennyire egyértelmű (és egyszerű) a felhasználási jog ingyenes szerződés keretében történő átengedése körében. Abban mindenképpen hasonlóságot mutat a magyar szabályozással, hogy nem zárja ki az ingyenes jogátruházást. Az UrhG azonban kifejezetten nem rendelkezik a díjról való lemondás lehetőségéről - ha az ingyenes jogátruházás tárgya felhasználási jog, akkor a BGB ajándékozásra vonatkozó szabályai érvényesülnek. Egy esetleges felhasználási jogot „ajándékozó” szerződés értelmezését azonban mindenképp nehezíti az, hogy a jogátruházás itt nincs formához kötve, történhet szerződésben, de egyoldalú jognyilatkozattal, egy egyszerű engedély formájában, írásban, de szóban, sőt ráutaló magatartással is.10 Ennek következtében ha a jogosítás ingyenes, akkor ennek legalább a jogátszállás körülményeiből ki kell derülnie. (A bírói gyakorlat szerint az ingyenes felhasználás ezen felül a BGB-beli jóhiszeműség és tisztesség alapelvébe11 ütközne, és ajándékozási célú, ingyenes jogátruházást a szerző családi köréhez tatozó személyeken kívül más javára nem lehet vélelmezni.12) A díjról való megállapodás elmaradása A díjról való lemondással összefüggésben tárgyalandó a díjról való megállapodás elmaradása is, hiszen a két jelenség egymástól a gyakorlatban gyakran csak nehezen választható el. A díjfizetésről való megállapodás elmaradása esetében a két jogrendszerben alkalmazott jogkövetkezmények eltérései miatt különösen fontos ennek a problémakörnek a részletes tárgyalása. A szerződés létrejöttének elmaradása — a hatályos magyar szabályozás A Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ezen Ptk.-beli háttérszabály alapján és a fentebb már kifejtettek értelmében a ma hatályos szerzői jogi szabályozás a felhasználási szerződés lényeges kellékének tekinti a szerződő feleknek, a felhasználás közvetett tárgyát képező műnek a megjelölését, a felhasználási engedélyt és a felhasználási engedély fejében fizetendő ellenérték meghatározását. 13 Az ezekről való rendelkezés hiánya tehát azt vonja maga után, hogy egyáltalán nem is jön létre a szerződés. (Egy esetlegesen mégis megvalósuló felhasználás ennek következtében jogsértőnek minősül.) A lényeges elemek közül kétségtelenül a díjazásról való megállapodás veti fel 10 A német szerzői jog ezen a téren szinte egyedülállóan laza szabályozást alkalmaz: a másik nagy európai mintaszabályozásban, a francia CPI-ben egyértelműen biztonságossági okokból - és véleményünk szerint indokoltan - az ingyenes felhasználási szerződés érvényességi kelléke az írásba foglalás. [Art. L. 122-7 (1) CPI] 11 BGB 242. § Treu und Glauben j” Wandtke: i. m. Vor §§31ff. Rn. 56. Kommentár, p. 214. legegyértelműbben azt a kérdést, hogy a róla való rendelkezés hiánya valóban a szerződés nemlétezését vonja-e maga után.14 A felhasználási szerződés tartalmát meghatározó szabályok egyértelművé teszik, hogy a díjazásról magában a szerződésben kell rendelkezni. Ennek értelmében nincs mód egy különálló (harmadik) nyilatkozattal való díjfizetési kötelezettség konstituálására, hiszen ennek létezése még nem segít azon a tényen, hogy az alapszerződésben nem rendelkeztek a díjról. (Nem értve ez alatt azt a helyzetet, ha csak az egyik fél részéről történt jognyilatkozat tétele, mivel ebben az esetben értelemszerűen csak a nem a szerződésbe foglalt, hanem különálló nyilatkozattal jön létre egyáltalán a szerződés.) Az azonban elképzelhető, hogy a szerződés csak utalást tartalmaz egy későbbi díjmegállapításra, amit mindenképpen a díjazásról való rendelkezésnek kell tekinteni annak ellenére, hogy esetleg a díj pontos mértékének megállapítására egy önálló nyilatkozat keretében csak később kerül sor. Ugyanakkor a díjazásról való rendelkezésnek minősül az is, ha a jogosult kifejezett nyilatkozattal lemondott erről. Utaló magatartással pedig nem lehet a díjazásról lemondani. Különösen alátámasztja ezt az, hogy a törvény ugyanazt az alakot írja elő a díjról való lemondás tekintetében is, mint magára a szerződésre. Vagyis a főszabály szerinti írásbeliség alkalmazandó a díjról való rendelkezésre is, és ahol a törvény megengedi a szóbeli szerződést (a napilapokban és folyóiratokban történő közzétételre és a kereskedelmi forgalomban kapható szoftverekre tekintettel), ott nyílik lehetőség erre a díj tekintetében is. Viszont a díjazásról való lemondásnak a szakirodalom szerint nem feltétlenül kell magában a szerződésben történnie, ez történhet akár egyoldalú nyilatkozatban is.15 A díjazásról való rendelkezésnek kizárólag ebben a különleges esetében a jogalkotó lehetővé teszi azt, hogy a felek a szerződésen kívül állapodjanak meg a díjról. Felmerülhet a kérdés, hogy ez azokra az esetekre is vonatkozik-e, amikor az eredeti szerződésben egyáltalán nincs semmiféle díjra történő utalás? Ha a szerződés tartalmaz díjmeghatározást, az erről történő későbbi lemondásra egyértelműen van lehetőség. Ugyanakkor meglehetősen kicsi az előfordulási valószínűsége annak, hogy a felek az eredeti szerződésbe csak valamiféle határozatlan, a díjra vonatkozó rendelkezést ültetnek (és így az létrejön), majd a díjról a jogosult később lemond. A szerződés létrejöttével kapcsolatban fentebb mondottak alapján arra nincs lehetőség, hogy abban az esetben, ha a szerződésben egyáltalán nem szerepel jogdíjra utaló rendelkezés, ezt egy utólagos lemondó nyilatkozattal lehessen pótolni. Ebből következően a külön nyilatkozatban történő lemondásra csak akkor van lehetőség, ha a szerződés 14 Érdemes megjegyezni, hogy a felhasználási szerződés mint konszenzuálszerződés (két egybecsengő akaratnyilatkozat) a felhasználó részéről gyakran csak a díjfizetésre való kötelezettségvállalást jelenti. Ennek elmaradása esetén tulajdonképpen csak a szerző jognyilatkozata marad, ami nem más, mint maga a tágan értelmezett felhasználási engedély. A korábbi törvény alapján kialakult gyakorlat is azt tűnik megerősíteni, hogy a szerzői díjnak a nyereségtől függő mértékben való megállapítása a szerző kifejezett joglemondása hiányában nem eredményezheti az egyébként visszterhes szerződés ingyenességét. BH 1992.633. Kommentárp. 104 .\Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 123.
