Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
A szerzői mű ára - díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész 21 rülhet az a kérdés is, hogy ha a szerződésben csak annyi szerepel, hogy „a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az Szjt. rendelkezései irányadók”, akkor minden egyéb, díjra vonatkozó szerződési kikötés hiányában tekinthető-e ez a szerződési feltétel úgy, hogy a felek a 16. § (4) bekezdését teszik a szerződés részévé, és a díj a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel áll arányban, vagy ez még nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a felek megállapodtak a díjazásról. A jogbiztonság igénye azt diktálja, hogy ennyi ne legyen elegendő, mivel nincs semmilyen konkrét fogódzó az ár megállapításához. Nyilvánvalóan más lenne a helyzet, ha a törvény valamilyen százalékos arányt határozna meg irányadóként, ám ezt éppen a szerződési szabadság (itt a tartalomra vonatkozó) minél tágabb körben való érvényesülésének igénye nem engedi a törvényben rögzíteni. Abban az esetben, ha a szerződés alaki hibában szenved (mert a felek csak szóban állapodtak meg a díjazásról), és a bíróság érvényessé nyilvánítja az egyébként semmis szerződést, akkor sem érvényesülhet automatikusan az arányos díjazás törvényi szabálya, hiszen ilyenkor szintén sokkal célszerűbb a szóbeli szerződésben esetlegesen megállapított dij követelése. A megfelelő díjazást posztuláló német norma a magyar szabállyal szemben kógens, ugyanis a megfelelő díjazástól való szerződési eltérés itt nem megengedett. De mivel az UrhG 31-36. §-a kimerítően szabályozza a díjazás összes esetét, ezért ehhez képest all. §-ban kimondott díjazás alapelve mégis egyszerű deklarációnak tekintendő, és peres igényt egyáltalán nem lehet rá alapozni. A szerződésben megállapított díjazásra való igény Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat jizetni. [Szjt. 42. § (1) bekezdés] A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. [Ptk. 277. § (1) bekezdés 1. mondat] Der Urheber hat für die Einräumung von Nutzungsrechten und die Erlaubnis zur Werknutzung Anspruch auf die vertraglich vereinbarte Vergütung. [UrhG 32. § (1) bekezdés 1. mondat] A felek a felhasználási szerződésben kölcsönösen kötelezettségeket vállalnak: a szerző tipikusan a mű felhasználásának engedélyezésére, egyes esetekben a felhasználástól való tartózkodásra vagy a mű megalkotására vállal kötelezettséget, a felhasználó pedig a díj fizetését, esetenként pedig a tényleges felhasználást vállalja.6 A felhasználási szerződés szükségszerű elemei tehát a szerző oldalán a felhasználási engedély megadása, a felhasználó részéről pedig a díj fizetésére való kötelezettségvállalás. A feleknek a szerződésben kikötött kötelezettségek teljesítésére vonatkozó igénye magából a szerződésből származik. Az UrhG 32. § (1) bekezdés első mondata mégis kifejezetten rendelkezik arról, hogy a szerző követelheti a szerző-6 Manfred Rehbinder: Urheberrecht. C.H. Beck Verlag, München, 2002, Rn. 323.; Kommentár p. 213. désben kikötött dijat. Ezzel szemben a magyar jogban sem a szerződésben kikötött díj követelésére való törvényi igényt, sem a szerződési igény törvényi megtámogatását nem lehet megtalálni (mivel ilyen esetben a Ptk. 277. §-át kell alkalmazni). A német szabály a mai változatában nem tekinthető a megfelelő díjazásra vonatkozó törvényi igénynek (vagyis nem helyettesíti a szerződésben kikötött díjazást),7 hanem csak a szerződési díj követelhetőségének egyszerű törvényi megerősítése, ezért ez a szabály a német törvényben is csak egyszerű deklarációnak tekinthető.8 9 A német jogban is magától értetődőnek tűnő tétel törvényi megerősítésének egyetlen indoka, hogy az újonnan bevezetett komplex díjszabályozásban így válik egyértelművé a szerződésben kikötött díjra való igény elsőbbsége a díjra vonatkozó olyan törvényi igények előtt, amelyek így csak azokra az esetekre vonatkoznak, amikor nincs vagy nem megfelelő mértékű a szerződésbeli díjkikötés. Vagyis a szerződésből fakadó díjat akkor követeli a szerződő fél, ha van a szerződésben kikötött díj, és ha az megfelelő mértékű. Más esetekben az (alább elemzésre kerülő) további speciális törvényi igények érvényesíthetők. Ugyanakkor azonban a szerződésből származó igény törvényi megerősítés nélkül is megelőzi a többi igényt, így valójában funkciótlannak tűnik a szabály. Díjfizetési kötelezettségvállalás hiánya Bár a szerzői jogban a díjfizetés alapelve érvényesül, mégis előfordulhat, hogy a szerződés létrejötte ellenére sem történik díjkikötés. A következőkben a felhasználási jog ajándékozási szerződésben való átruházásának, a díjfizetésről való megállapodás teljes elmaradásának és a szerződésben csak egyes jogok átruházásáért fizetendő díj kikötése elmaradásának eseteit és következményeit tekintjük át. Felhasználás engedélyezése ingyenesen A felhasználási jog átengedése tipikusan visszterhes felhasználási szerződésben történik, de természetesen mindkét elemzett jogrendszer ad lehetőséget arra is, hogy a szerző müve felhasználási jogát ellenszolgáltatás nélkül, az ajándékozási szerződés mintájára ruházza át. Az ajándékozási szerződés Ptk.-beli fogalmának megfelelően7 az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. A felhasználás esetében az ingyenes gyakorlást akkor kell szerződésben kikötni, ha erre a felhasználónak a törvény alapján (a szabad felhasználások körében) nincs lehetősége. Mivel az Szjt. a jogátruházást főszabály szerint a visszterhes felhasználási szerződés esetében is írásbeli alakhoz köti, ez az ingyenes jogátruházás esetében is érvényesül, vagyis a díjazásról való lemondás is csak ebben az alakban történhet. A 7 A Professorenentwurf még a törvényi igényt tartalmazta, de mivel ez (egyébként a világon egyedülál loan) a szerzői pozíció túlzott megerősítésének tűnt, végül kikerült a javaslatból (Professorenentwurf Neuregelung des allgemeinen Urhebervertragsrecht). Artur-Axel Wandtke-Winfried Bull inger: Praxiskommentar zum Urheberrecht. C. H. Beck Verlag, München, 2002, §32 Rn. 8.; Wilhelm Nordemann: Das neue Urhebervertragsrecht. C.H. Beck Verlag, München, 2002, §32 Rn. 2. 9 Ptk. 579. § (1) bekezdés
