Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 1. szám 2005. február GYENGE ANIKÓ A szerzői mü ára- díjak az egyedi felhasználási szerződésekben* 2. rész II. A szerződésekben kikötött díjazás szabályozása a német és a magyar jogban Alapelvek és deklarációk A díjazás (visszterhesség) alapelve Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. [Szjt. 16. § (4) bekezdés 1. mondat.] Das Urheberrecht schützt den Urheber in seinen geistigen und persönlichen Beziehungen zum Werk und in der Nutzung des Werkes. Es dient zugleich der Sicherung einer angemessenen Vergütung für die Nutzung des Werkes. (UrhG 11. §) Az alkotmányos tulajdonvédelem szellemében a német és a magyar szerzői jogi törvény egyaránt alapelvként, a szerződési szabályoktól elkülönülten mondja ki, hogy a szerzői mű felhasználása (illetve a felhasználásra adott engedély) fejében, ha a törvény másként nem rendelkezik, díjazás jár. A két törvény eltérő szóhasználatának dogmatikai oka van: az UrhG a szerzői jog tartalmának általános meghatározásához kapcsolja az elvet, vagyis a jogszerű és jogsértő felhasználások tekintetében is deklarálja a díjfizetési kötelezettséget. Az Szjt.-ben ugyanez a vagyoni jogok általános szabályai közt kapott helyet, tehát csak a jogszerű jogátengedésre vonatkozik. Ugyanakkor az UrhG 11. § értelmezési kísérletei sem tagadják, hogy díjazás nemcsak a ténylegesen bekövetkező felhasználás, de már a felhasználásra adott engedély fejében is jár. Azt pedig a magyar szerzői jogi ítélkezési gyakorlat igazolja, hogy nemcsak a felhasználási engedély fejében, de az engedély nélküli felhasználás esetében is díjazás jár, amely jogvita esetén a felhasználási díj mértékében érvényesített kártérítési igényként jelenhet meg.1 * * Vagyis annak elle-A tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti dr. Faludi Gábor egyetemi docenst és prof. dr. Norbert P. Flechsiget, a tübingeni Ruppert Karls Universität szerzői jog professzorát. Az előző rész megjelent: j Ipatjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 109. évf., 6. sz., 2004. december Ezt a tételt a korábbi Szjt. kifejezetten ki is mondta az 53. § (1) bekezdésében: A mű jogosulatlan felhasználása fejében a szerzőt megilleti ajogszerű felhasználás fejében járó díj. nére, hogy a két nonna hatálya szó szerinti értelmezésben különbözik egymástól, mégis elmondható, hogy az egész rendszert átjáró alapelvet rögzítenek. Az alapelv kimondása mindkét törvényben nóvum. A Novellát megelőző UrhG-szöveg 11. §-a egyáltalán nem foglalkozott a díjazással," a régi magyar Szjt. pedig anélkül mondta ki a díjazás alapelvét, hogy annak mértékére - akár diszpozitív módon is - utalt volna. A szerződési szabályoknál pedig egyáltalán nem szólt a felhasználásért fizetendő díjról, így az általános szabály volt az egyetlen kifejezetten a díjazásra vonatkozó törvényi szintű rendelkezés. Funkcióját tekintve mindkét szabály alapvetően deklarációként kezelendő.4 Ez annak figyelembevételével állítható, hogy a magyar szabály értelmező részének (diszpozitív) normatív ereje van, amitől maga a paragrafus enged eltérést. A norma szövegének szó szerinti értelmezése alapján a felek minden további nélkül megállapodhatnak a javasolt felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjazás mellett bármilyen más fizetési módban is, ezt nem tiltja, sőt kifejezetten megengedi a 16. § (4) bekezdése. A törvény szövegéből az is adódik, hogy ha a felek nem állapodnak meg a díjazásról másként, akkor a diszpozitív szabály érvényesül, vagyis ilyen esetben - ha a szerző kifejezetten nem mondott le róla — a díjat a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban kell megállapítani.5 * Ez azonban csak azzal a megszorítással igaz, hogy a szerződésben mindenképp szerepelnie kell a díjazásról való valamilyen rendelkezésnek, hiszen ez a felhasználási szerződés essentiale negotiuma, alapvető eleme. A díjról való megállapodás teljes hiánya azt vonja maga után, hogy a szerződés egyáltalán nem is jön létre. Ugyanakkor igencsak nehéz elképzelni azt az esetet, hogy a felek megállapodnak díjazásról, de annak mértékéről nem rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban felmeA 11. § eredeti szövege csak a mai első mondatot tartalmazta. Régi Szjt. 13. § (3) bekezdés: A szerzőt vagy jogutódját a mü felhasználása ellenében - ha a törvény másként nem rendelkezik - díjazás illeti 4 meg. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ezt a deklaratív jelleget támasztja alá a törvényjavaslat előteijesztőjének megfogalmazása is: Däubner-Gmelin az UrhG 1. §-át, 7. §-át és 11. §-át együtt nevezi a szerzői jog Magna Chartájának. (Urheberrechtspolitik in der 14. Legislaturperiode - Ausgangspunkt und Zielsetzung ZUM 1999, 265.) A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk. Gyertyánjy Péter). KJK Kerszöv, 2000, p. 103. (a továbbiakban: Kommentár)
