Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tanulmányok. Reményi Péter: Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról
16 Reményi Péter lenti a fő gondot, hanem a befektetők számára rendkívül költséges a műszaki megújulást jelentő ügyletek távlati sikerének a felbecsülése. Az ügyletek finanszírozhatóságának eldöntése meglehetősen munka- és költségigényes feladat. Ahhoz, hogy a befektetők ezeket, a befektetések elején felmerülő költségeket vállalni tudják, jelentős tőkét kell elkülöníteniük, vagy kisebb kockázattal járó, ugyanakkor biztosabb és nagyobb hozamot jelentő ügyleteket is kell párhuzamosan finanszírozniuk. Ehhez pedig megfelelő tőkeerővel, azaz jelentős befektetési potenciállal rendelkező kockázatitőke-alapok kellenek. Még az európai, ezen belül pedig az angol kockázatitőke-alapok tőkeerejének nagyságrendje sem felel meg sok esetben a műszaki fejlődést hordozó ügyletek finanszírozása által kívánt nagyságrendnek, s lényegében ez magyarázza az európai kockázati tőke amerikainál sokkal kisebb arányú részvételét az induló vállalkozások, ezen belül pedig a műszaki haladást képviselő ügyletek finanszírozásában. (Kevésbé drasztikusan, de az Egyesült Államokban is elfordultak a kockázati tőkések az induló vállalkozások finanszírozásától .) A fenti okok miatt Nyugaton a korábban kifejezetten korai időszakban történő befektetésekre szakosodott alapok jelentős része diverzifikálta a befektetéseit, s tevékenységi körét kiterjesztette a kockázatitőke-befektetések teljes körére, vagy eleve csak a későbbi fázisban történő finanszirozásra állt át (itthon is ez a helyzet). A kockázati tőke tartalmának megváltozása tulajdonképpen az ágazat kettészakadását takarta a fejlett kockázati tőke-ágazattal rendelkező országokban. Az egyik táborba kerültek azok a befektetési társaságok, amelyek továbbra is a nagy kockázattal járó, induló vállalkozásokat, különösen az új technológiára alapozó cégeket finanszírozták. A szakirodalom a fenti, vagyis a kockázati tőke kezdeti jellegzetességeit továbbra is megőrző befektetőket az úgynevezett hagyományos kockázati tőke (classical venture capital) elnevezéssel illeti. E kockázatitőke-befektetők elsősorban a technológiaintenzív, gyorsan fejlődő, több országra kiterjedő piaccal rendelkező ágazatokban lévő cégeket keresik meg. A portfóliócégek mérete szerinti válogatás részben már a tőkealapok nagyságrendjéből is következik. Mig a kisebbnek számító, azaz félmillió dollár alatti befektetések kihelyezésére elsősorban a kevésbé tőkeerős, főként hazai tőkét kihelyező kockázatitőke-társaságok vállalkoznak, az ágazat tőkekínálatának zömét képviselő, külföldi tőkét kezelő alapok eleve akkora tőkevolumennel rendelkeznek, s akkora költségekkel dolgoznak, hogy a félmillió dollárnál kisebb befektetések már nem kifizetődőek a számukra. Erre utal a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület által közel 500 millió dollár értékűre becsült kockázatitőke-ágazat tőkeerős szereplői által még be nem fektetett közel 150 millió dollár. (Még inkább igaz a fenti megállapítás azon rendkívül tőkeerős regionális alapokra, amelyek egyidejűleg több kelet-európai országban fektetik be tőkéjüket.) A kockázati tőkéseknek a feltalálókat is magába foglaló, korai szakaszban lévő projektek támogatásától a biztos bevétellel rendelkező vállalatok felé fordulásának tehát az alábbi fő okai vannak.- A kisebb méretű cégekkel való „pepecselés” azon befektetőknek, akiknek erre ma is lenne tőkéje, nem éri meg.- A tőkealapok nagyságrendje mellett a feltalálók és kisebb cégek ellen szól az is, hogy azok nem rendelkeznek a jövőbeli fejlődésüket valószínűsítő, megbízható múltbeli üzleti eredményekkel, sőt e cégek körében különösen nagy a csődbe jutás veszélye.- Esetükben a finanszírozás kockázata a már expanzív szakaszban lévő nagyobb cégekhez képest mindenképpen jóval nagyobb,- a sok kisebb céggel történő egyidejű törődés pedig az alapot kezelő menedzserek számára a kevesebb, de nagyobb befektetés finanszírozásához képest többletmunkát jelent. Amikor azt várjuk, hogy a kockázati tőkések beszálljanak egy szabadalom hasznosításába, ezeknek és az előző részben tárgyalt kockázati tényezőknek és a várható haszonnak kell egymással összhangban lenniük. Jelenleg nincs meg ez az összhang, illetve a kockázati tőkéseknek nem jut tudomására olyan szabadalom, amelynél az össz^hang fennáll. A fentiek alapján a hazai kockázatitőke-társaságok létrehozását és működési feltételeinek javítását szorgalmazó törvény-előkészítők többsége úgy véli, állami rásegítő intézkedésekre is szükség lenne ahhoz, hogy a kisebb cégek is kívánatos partnerekké válhassanak a kockázati tőkések szemében. A kockázati tőkéhez kapcsolódó kedvezmények elvileg megjelenhetnek- a kockázati tőkét kihelyező avagy az azt igénybe vevő szervezetek adókönnyítésében,- kedvezőbb veszteségelszámolási lehetőségének biztosításában.- További elvi lehetőség a kockázati tőkét nyújtók számára adott hitelek preferálása, vagy- a finanszírozáshoz kapcsolódó állami garancia vállalása.- Hozzájárulhatnak a kockázati finanszírozás fellendítéséhez a tőkéjüket az alapok számára rendelkezésre bocsátó befektetőknek nyújtott különböző kedvezmények is.- A befektethető kockázati tőke volumenét közvetett módon, az ügyletekből történő kiszállás megkönnyítésével növelheti a tőzsde kisvállalatokra szabott, speciális szekciójának létrehozása.- Információs csatornák létrehozásával és fenntartásával növelni lehet a potenciális befektetési lehetőségek számát, és csökkenteni lehet az információhoz jutás és leválogatás költségeit. A fejlett piacgazdaságú országok gyakorlatában a fenti lehetőségek igen változatos kombinációja található meg. Az elmúlt évtizedben az érintett országokban a különböző kedvezmények hozzá is járultak a kockázatitőke-ágazat megizmosodásához, a kockázati tőkével foglalkozó szakértők számának és tudásának gyarapodásához. A kockázati tőke kisebb, induló vállalatokhoz terelését célzó intézkedések azonban csak átmenetileg bizonyultak hatásosnak. Többen az állami beavatkozás ellen érvelnek, azonban ezek az érvek csak ott állják meg a helyüket, ahol már van egy többé-kevésbé működő kockázatitőke-piac, és a beavatkozás ennek a hatékonyságát csökkentheti. Ma Magyarországon - legalábbis a szabadalmak területén - nem lehet ilyen piacról beszélni, ezért ezektől a hátrányoktól nem kell tartani.
