Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám - Tanulmányok. Reményi Péter: Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról

14

Reményi Péter

mizzék'’ a feltalálókat. Manipulálhatják a forgalmi adatokat, a nyereséget kivonhatják egy másik vállalkozásukban, növelhetik az alaptőkét és ezzel csökkenthetik a feltalálók részesedését, vagy egyszerűen meg is tagadják fizetési kötelezettségüket, mert úgy gondolják, hogy a feltalálók úgysem tudják érvényesíteni a jogaikat. Magyarországon az ilyesminek már hagyományai vannak, bizonyos vállalkozóknak mindjárt erre jár az agyuk. A feltalálóknak azonban nincs más választásuk, ha feltűnik egy hasznosító, kénytelenek vele együttműködni, ha azt akarják, hogy legalább megvalósuljon a találmányuk, és ne vesszen a feledés homályába.

Egy találmány hasznosítása során rengeteg olyan eseménnyel találhatja szemben magát a feltaláló, amely a hasznosítást gátolja, sőt, lehetetlenné teszi. Ezeknek a kockázati tényezőknek egy részét gondos előkészítő munkával fel lehet tárni, és dönteni lehet, hogy az adott körülmények között érdemes-e tovább foglalkozni a találmánnyal, másik részüket az innovációs folyamat egy megelőző állapotában lehet csak előre látni, harmadik részük pedig nem jelezhető előre.

A felmérés során az alábbi akadályokat sikerült feltárni (a teljesség igénye nélkül):

1. Iparjogvédelmi:

— újdonságrontó vagy a feltalálói tevékenységet megkérdőjelező dokumentum utólagos felbukkanása miatt a szabadalom megsemmisítése;

— az igénypontok hiányosságai miatt a szabadalom megkerülése.

2. Jogi:

— olyan jogszabályok léte, amely akadályozza a megoldás hasznosítását;

— olyan biztonsági vagy egészségügyi előírások, amelyek a megoldás használatát korlátozzák;

— olyan szabványok, amelyekhez nem illeszkedik a megoldás.

3. Technikai:

— a termék nem produkálja az elvárt hatást;

— gyártástechnológiai problémák;

— bizonyos minőségű vagy paraméterű részegység nem szerezhető be vagy nem is létezik (még).

4. Kereskedelmi:

— az infrastruktúra hiánya;

— szokatlan, furcsán néz ki, nagyon „megnézik” a használóját;

— nem hiszi a felhasználó, hogy a megoldás produkálja az ígért hatást;

— egy olyan kellemetlenség a használat során, ami a kipróbáláskor vagy rövid használat során nem tűnik fel, de a huzamos használatot kellemetlenné teszi;

— hasonló vagy kedvezőbb használati értékű vagy olcsóbb termék megjelenése a piacon;

— a lehetséges terjesztők ellenérdekeltsége (más hasonló termék terjesztésében érdekeltek anyagi vagy üzletpolitikai okokból);

— a tömeges használat során felmerülő biztonsági vagy egészségügyi problémák, amelyek korlátozzák vagy lehetetlenné teszik a megoldás további használatát.

Ha végignézünk a fenti akadályozó tényezőkön, csodálkozhatunk, hogy egyáltalán van olyan feltaláló, aki nekivág

találmánya hasznosításának. Minél képzettebb egy feltaláló, minél inkább képes nagyjelentőségű találmány megalkotására, annál inkább tudja, érzi ezeket, így annál kevésbé indul el a hasznosítás útján.

A feltalálók és a kockázati tőke viszonya Magyarországon

A hasznosítás problémáinak megértéséhez elengedhetetlen a befektetői oldal megismerése. A felmérésből nyert egyedi információkat Makra Zsolt és Kosztopulosz Andreász közelmúltban megjelent, üzleti angyalok körében készített felmérésére2 és Karsai Judit már említett, A kockázati tőke lehetőségei a kis- és középvállalatok finanszírozásában című tanulmányára támaszkodva általánosítom.

A találmányokra épülő innovatív vállalkozások elindítása — mint már korábban láttuk - nem történhet bankhitelből, csak kockázati tőke igénybevételével, ez azonban gyakorlatilag nem áll rendelkezésre. Pedig a kockázatitőke-finanszírozók ideális partnerei lehetnének a tőkebefektetésre váró hazai feltalálóknak és kisebb vállalkozásoknak, mivel a befektetésekkel hajlandók jelentős kockázatot vállalni, tőkéjük megtérülésében több évig türelmet tanúsítanak, s a tőkén kívül szakértelmükkel, szakmai, pénzügyi és piaci kapcsolataikkal is segítik a kiszemelt vállalkozásokat.

A kockázatitőke-ágazat valójában két - informális és intézményes - szektorra bomlik. Az előbbit az úgynevezett üzleti angyalok (angel capitalists), míg az utóbbit a professzionális kockázatitőke-társaságok, illetve -alapok alkotják.

A magánbefektetők és az intézményes kockázati tőkések tevékenysége szervesen egymásra épül. Általában az üzleti angyalok kisebb összegű befektetései (magvető tőke, seed capital) segítik hozzá a cégek tulajdonosait az üzlet beindításához, majd ezt követően a hivatásos befektetők adják az igazán sikeres ügyletek további fejlődéséhez szükséges jelentős összegeket. Az üzleti angyal felkutatja azokat az ígéretes ötleteket, vállalkozásokat, amelyek adott formájukban még nem számíthatnak intézményi befektető segítségére. Megvalósíthatósági tanulmányt (feasibility study), üzleti tervet készít a projekthez, így azok már sokkal vonzóbbak egy következő körös befektetés számára is. A finanszírozási döntést rendszerint nem is előzi vagy alapozza meg különösebb vizsgálódás, gazdasági, illetve üzleti elemzés. Ez a kockázatitőke-befektetés legkockázatosabb válfaja, mivel még sem az elképzelés, sem a technológia, sem a vállalkozó, sem a piac nem bizonyított. Ennek a szektornak a partnerei a feltalálók és a szabadalommal rendelkező mikrovállalkozások, amelyeknek sem elég tőkéjük, sem kidolgozott üzleti tervük, sem rátermett menedzsmentjük nincs, és egyetlen számottevő vagyonuk a szellemi tőkéjük. Ez a szellemi vagyon viszont jogvédelem alatt áll, tehát az időleges monopólium biztosíthatja a megtérülést.

Az előttük álló legfontosabb feladat- a találmány szerinti megoldás működőképességének és

előnyeinek a demonstrálása,- gyártmányfejlesztés,- az üzleti terv kidolgozása,- gyártók vagy a gyártáshoz befektetők keresése.

2

Makra Zsolt-Kosztopulosz Andreász: Az üzleti angyalok szerepe a növekedni képes kisvállalkozások fejlesztésében Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. július-augusztus, p. 717-739.