Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tanulmányok. Reményi Péter: Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról
12 Reményi Péter A feltalálók általában pontosan tisztában vannak a hasznosítás nehézségeivel és a szabadalmaztatás költségeivel. Akik kutatómunkát végeznek, azok a helyzetüknél fogva pontosabb képpel rendelkeznek, mint azok, akik az iparban vagy egy kórházban dolgoznak. De ők sem számítottak ilyen sok nehézségre. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a hasznosítható kutatási eredményeket nem jelentik be. A munkájukkal akarnak foglalkozni, mert ahhoz értenek, azt szeretik csinálni. Ha lenne egy olyan szervezet, amelyik a hasznosítást intézi, akkor sokkal több találmányukat jelentenék be. Nem lustaság vagy tudatlanság a kevés bejelentés oka, hanem a hasznosítás nehézségei. Ha a kutatás támogatását szabadalmazáshoz kötik, akkor lesznek szabadalmak, de a hasznosítás ezzel még nem lesz megoldva, a kutatók nem fogják tudni ezt keresztülvinni. Megpróbáltam összegyűjteni, hogy milyen gyerekkori vagy fiatalkori hatások játszottak közre abban, hogy a megkérdezettek feltalálók lettek. Azt gondoltam, hogy építőjátékok vagy tudományos tévésorozatok fordították az érdeklődésüket a technika újdonságai felé. Azonban kiderült, hogy az ilyen hatások nem voltak jellemzőek. Volt, aki erdész szeretett volna lenni és muszáj volt egyetemre mennie, és volt, aki gyerekkorában elhatározta, hogy gyógyszerkutató lesz, és az lett. Úgy tűnik, hogy a feltalálói gondolkodás adottság, ami megfelelő tudás birtokában meg tud nyilvánulni. Kifejleszteni ezt az adottságot nem nagyon lehet. A feltalálók sikerességét többféleképpen lehet megközelíteni. Egyértelmű a siker, ha a feltaláló úgy érzi, hogy anyagilag is megbecsülték, a piac is visszaigazolta a megoldás értékét. Hat ilyen találmányt sikerült találni. Ez a piacképessé vált szabadalmak 5,7%-a, az összes találmány 0. 44.-a (minden 227.). De akkor is sikeresnek tekinthető a feltaláló, ha a szabadalmaztatással kívánt célját elérte. 17 ilyen találmányt sikerült találni. Ez a piacképessé vált szabadalmak 16%-a, az összes találmány 1,25%-a (minden 80.). Ide kívánkozik az a korábban meghatározott adat, hogy a piacképes szabadalmak kilenc vásárlója közül hat könyvelhetett el nyereséget, azaz 67%-uk (háromból kettő)! Tehát a hasznosítóknak tízszer annyi esélyük volt a sikerre, mint a feltalálóknak! Tanácsok a többi feltalálónak A megkérdezett feltalálók szívesen megosztották a tapasztalataikat a többi feltalálóval. Ezek a tanácsok, a hasonló tanácsokat összevonva, a következők: 1. Keressenek maguknak szövetségeseket, és vegyék be őket a szabadalomba! Rengeteg küzdelem, feladat és anyagi teher vár a feltalálóra, amit egyedül nehezen tud leküzdeni. Másrészt szövetségesei révén további szövetségesekre tehet szert. Nem elhanyagolható szempont, hogy a társak valószínűleg nem ugyanakkor veszítik el a reményüket, így erőt adhatnak egymásnak a kritikus időkben. A pillanatnyi problémák megosztása bőven ellensúlyozza a majdani bizonytalan, de remélhetően sok tízmilliós bevétel megosztását, ami még így is jelentős összeg. 2. Keressék meg, hogy ki gátolja a hasznosítást, állítsák maguk mellé, tegyék érdekeltté, végső esetben vegyék be a szabadalomba! Nem érdemes küzdeni az ilyen emberekkel. 3. Gondolják át, hogy a találmányi gondolatból hogyan lesz termék, és ez milyen úton fog eljutni a használóihoz! Gondolják át, hogy kik vesznek részt ebben, nekik milyen ellenérdekeltségük lehet, és hogyan lehet őket érdekeltté tenni! 4. Minél előbb próbáljanak meg befektetőt találni vagy eladni a találmányukat, még lehetőleg az elsőbbségi év alatt! Ezért már a bejelentés után azonnal kezdjék meg a partnerek felkutatását. Ha egy év alatt nem járnak sikerrel, akkor komolyan gondolkozzanak el azon, hogy folytatják-e a szabadalmaztatást! 5. A partnerek keresése során a levelezés, e-mailezés, a feltalálói kiállításokon való részvétel nem bizonyult hatásosnak. Csak a személyes kapcsolatokra építve tudtak sikert elérni a feltalálók. Számba kell venni, hogy az ismerősöknek milyen ismeretségeik vannak a lehetséges partnerek felé. 6. Gondosan válasszák meg a szabadalmi ügyvivőjüket, mert rajta múlik, hogy az oltalom milyen tág lesz, és hogy megkerülhető lesz-e a szabadalom! A híres ügyvivőknek, irodáknak sok ügyfelük van, így sokféle érdeknek kell megfelelniük. 7. Tanuljanak nyelveket! Egy tolmács nem tud olyan meggyőzően beszélni a találmányról mint a feltaláló. Továbbá a szerződéskötéshez elengedhetetlen a bizalmas, jó személyes kapcsolat kialakítása, ez pedig személyes kontaktus nélkül nem sikerülhet. A hasznosítást akadályozó tényezők A találmányok hasznosítását a feltalálók szerint elsősorban az ellenérdekeltség akadályozza. A találmány egy olyan környezetben születik meg, amelyben már korábban kialakult egy struktúra. A szereplők beleilleszkedtek ebbe a rendszerbe, akiknek ez nem sikerült, azok eltűntek. A meglévő szereplők jelentősége csökkenhet, vagy el is tűnhetnek egy új találmány hasznosításával előálló új rendszerben. Ha az egyik szereplő a találmány mellé áll, akkor egyrészt szembekerül ő is a többi szereplővel, másrészt vállalnia kell a hasznosítással járó egyéb kockázatokat, amelyeket alább fogok részletezni. A szereplők alatt nemcsak a konkurenseket kell érteni, hanem például a beszállítókat, a felhasználókat és a kereskedőket is, ugyanis az ő helyzetük is változhat. Előfordult például, hogy a feltaláló, leküzdve a gyártás beindításával kapcsolatos rengeteg nehézséget, elkezdte gyártani a tumoros daganatok kezelésére szolgáló gyógyvizét, de nem tudta a nagykereskedelmi hálózatokon keresztül terjeszteni, mert azoknak megvoltak a saját ásványvizeik, és abban voltak érdekeltek, hogy azt adják el. Egy másik esetben a feltaláló azt tapasztalta, hogy a nagy nemzetközi cégek a saját fejlesztési eredményeiket akarják hasznosítani. Nem akarják a meglévő fejlesztéseiket félredobni, a fejlesztésre költött befektetéseiket veszni hagyni és új fejlesztésbe belekezdeni. Ez a felfogás általános volt, ezért nem talált partnert a feltaláló. Az történik, amit ezek a cégek akarnak. Ilyenformán a feltalálók egy idő után már nem tartják fenn a találmányukat, az közkinccsé válik, és a cégek ingyen hasznosíthatják azokat.
