Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 101 tosítania, hogy az új ötletek létrehozója mindig az ember, egy vagy több konkrét személy. Ötletek nélkül a legkiválóbban felszerelt laboratóriumban, a legmodernebb gyártóműben sem lehet új termékeket létrehozni. Longa Petemé * * * Stephen Hawking: Az idő rövid története (a felújított kiadás illusztrált változata). Akkord Kiadó, 2004; ISBN 963 9429 55 4 Istenekénél kevélyebb merészség: az Univerzum porszemnyi lakója megkísérli elméje erejével meghódítani a Teremtés végső titkait. Ecce homo sapiens, ecce Stephen Hawking. Hawking sokak szerint a legnagyobb élő asztrofizikus, s talán Newton óta a legnagyobb tudósa ennek a szakterületnek. Tudományos teljesítménye a szakmai közvélemény szerint Einsteinével ér fel. Az Encyclopaedia Britannica, amelyben nem kevesebb, mint 766 szócikk kapcsolódik a nevéhez, elmondja róla, hogy a fizika tudományához való hozzájárulásáért sok kiemelkedő kitüntetést kapott. A Royal Society 1974-ben - Hawking ekkor mindössze 32 éves volt - az egyik legfiatalabb tagként választotta soraiba. A neves amerikai csillagász és exobiológus, Carl Sagan így ír erről Hawking e könyvének első kiadásához írt előszavában: 1974 tavaszán a londoni Royal Society ülésén vettem részt. Ősi rítus közepébe csöppentem: a Royal Society-nek, a Föld talán legpatinásabb akadémiai intézményének új tagjait avatták. Az első sorban egy tolókocsiban ülő fiatalember írta a nevét roppant lassan abba a könyvbe, amelynek első oldalán Isaac Newton aláírása található. Mikor végre befejezte, felszabadult ováció tört ki a teremben. Stephen Hawking már akkor is legenda volt. Hawking 1977-ben a Cambridge-i Egyetem gravitációs fizika professzora lett, 1979-ben pedig kinevezték ott a matematika Lucas professzorává - ezzel azt a tisztséget, egyetemi rangot, azt a tanszéket kapta, amely valamikor Sir Isaac Newtoné volt. Hawkingnak ez a könyve többszörösen is mestermü. Benne a kozmológia — ez az asztrofizikának az az ága, amely összességében foglalkozik a világegyetemmel és leírja annak eredetét, szerkezetét és fejlődését — egyik legnagyobb tudósa, kutatója úgy beszél e téma alapkérdéseiről, hogy azt a laikus is megérthesse, már amennyire egyszerű halandó egyáltalán képes felfogni ezeket a minden közönséges képzeletet meghaladó dolgokat. Azt is mondhatjuk, hogy e könyve a lehetetlen sikeres megkísérlése. Matematikai apparátus alkalmazása nélkül magyarázza el azokat a vizsgálódásokat, gondolatmeneteket, amelyek a világegyetem létrejöttének, fejlődésének és szerkezetének szabályait kutatják. így mutatja be az összefüggéseket és az elméletek kialakítására vezető, valamint az azok ellenőrzését segítő következtetéseket, jóllehet a magyarázataiból magunk is érezzük, hogy mindezek leírásának és elemzésének természetes nyelve a matematika. Az első kiadás elején tréfásan el is mondja: jóakaratúan figyelmeztették, minden leírt egyenlet megfelezi az eladható példányszámot, ezért eltökélte, hogy Einstein híres egyenletén kívül itt egyet sem használ. Valójában viszont ezzel a laikus olvasót segíti, hiszen a legtöbbünk a matematika nyelvén nem tudná követni a mondanivalóját. S hogy könyve mennyire megragadta az embereket, arról ékesszólóan beszélnek az eladási statisztikák: eddig negyven nyelvre fordították le, több mint kilencmillió példányban kelt el, és 237 hétig szerepelt a londoni Sunday Times bestsellerlistáján, hosszabb ideig, mint bármely más könyv - a Bibliát és Shakespeare-t nem számítva. Cassius mondja Shakespeare Julius Caesar-jában: „Sem kőtorony, sem rézből vert falak / S szűk légü börtön, sem kemény bilincs / A szellem erejét meg nem köthetik.” Hawking élete és munkássága fénylőén csodálatos példája a szellem erejének: mozdulatlanságra kárhoztató betegség zárja mind szűkebb börtönbe, s közben a végső titkok iránti érdeklődése és tudása mind fentebb szárnyal. Sagan írja már említett, 1988-as előszavában: Tündöklő, bátor látomásokat tartalmaz a könyv a fizika, a csillagászat, a kozmológia határvidékeiről. Egyszersmind Istenről is szól... vagy Isten nemlétéről. Hawking nem kevesebbet tűz maga elé, mint Einstein híres kérdésének megválaszolását: vajon volt-e a Teremtőnek választási lehetősége, amikor megteremtette a világot. Kereken kijelenti: Isten gondolatait akarja megérteni. A mostani kiadást Hawking teljesen felfrissítette a tudomány, valamint saját kutatásai legújabb eredményeivel, belefoglalva azokat az új elméleti és kísérleti eredményeket, amelyek könyve első megírása óta láttak napvilágot. Új fejezet szól a legendás féregjáratokról, valamint az időutazás minden képzeletet felcsigázó témájáról. Amint mondja, úgy tűnik, Einstein általános relativitáselmélete megengedi, hogy létrehozzunk és fenntartsunk féregjáratokat, olyan „csöveket”, amelyek a téridő különböző, távoli tartományait kötik össze. Ha valóban így van, esetleg képessé válhatunk arra, hogy gyors utazásokat tegyünk a Tejútrendszerben vagy visszautazzunk a múltba. Téridő. A könyvet olvasva hamar beleütközünk - szó szerint — ebbe a fogalomba, s vele abba a ténybe, hogy a világ, amelyet Hawking elénk tár, alapvetően más, mint ahogyan mi gondolkodunk róla. Itt elmagyarázza, az egész gondolkodásmód egyik alapjaként, hogy a relativitáselmélet leszámolt az abszolút idő koncepciójával, s arra kényszerít bennünket, hogy alapjaiban változtassuk meg a térről és időről alkotott elképzeléseinket. Tudomásul kell vennünk, hogy az idő nem különül el a tértől, és nem is független tőle, hanem vele együtt alkotja a téridő rendszert. A tér és idő dinamikus mennyiségekké váltak: egy test elmozdulása, egy erő hatása megváltoztatja a tér és idő görbületét - és megfordítva, a téridő szerkezete befolyásolja a testek mozgását és az erők hatását. A tér és idő nem csupán befolyásolja az eseményeket: őket is befolyásolja minden, ami a világegyetemben történik. Ahogyan nem beszélhetünk a világegyetem eseményeiről a térre és időre utalás nélkül, ugyanúgy értelmetlen lenne az általános relativitáselmélet szerint, ha térről és időről beszélnénk a világegyetem határain kívül. Később pedig majd az az állítás is próbára teszi a felfogóképességünket, hogy talán nem is egy, hanem rengeteg különféle világegyetem létezik.... Mindebből már az is következik, hogy - amint Hawking is rámutat - az idő a világegyetemmel született meg, s így értelmetlen a kérdés, hogy mi volt a születése előtt. (Amúgy már Szent Ágoston is azt állította, hogy nem létezett az idő a
