Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 65 sabb együttműködés várható a kereskedelmi információs szolgáltatók, a szabadalmi hivatalok és a szabadalmi információk felhasználói csoportjai között. A felhasználói törekvések arra irányulnak, hogy a kereskedelmi szolgáltatók tegyék be a legfrissebb internetes, illetve a versenytársak által közreadott információkat a téma szerinti adatbázisokba. A kereskedelmi szolgáltatóknak folytatniuk kell az együttműködést a szabadalmi hivatalokkal az adatok és a termékek tekintetében fennálló hiányok megszüntetése céljából. A szabadalmi hivatalok közötti együttműködésnek pedig ki kell terjednie az adatok és rendszerek közös használatára, a fordítási interfészek közös használatára és a követésre méltó, optimális módszerek alkalmazására. Az információközvetítő szakemberek együttműködésének és képzésének fejlesztése céljából a cikk szerzője és Ford Khorsandian jelenleg egy független Nemzetközi Szabadalmi Infonnációs Intézet (International Patent Information Institute, IPI) létrehozásán munkálkodik, amely a tervek szerint szabadalmi információs szakemberek számára szervez szakmai továbbképzési programokat. 2004 márciusában kerül sor Lisszabonban a Nemzetközi Szabadalmi Információs Konferenciára és Kiállításra, amely az európai szabadalmi információs szakemberek érdekeit hivatott szolgálni. Fontos szerep jut még a felhasználóknak az adathibák nyomon követésében pl. levelezőlisták és adatbázisok létrehozásával. Jövőkép... A szerző szerint a már jelenleg is folyó erőfeszítések alapján a szabadalmakat érintő főbb globális fejleményekre vonatkozó becslés az alábbiak szerint adható meg: — a teljesen elektronikus szabadalmi rendszer bevezetése az USA-ban és Európában - minimum 15 év; — a szabadalmi hivatalok honlapjainak globalizációja - minimum 20 év; — globális szabadalmak benyújtásának és elfogadásának egységes rendszere - minimum 20 év; — a szabadalmi dokumentumok közös nyelvének bevezetése - minimum 60 év. Hegedűs Péter * * * Szenteczki Csaba: A nyomtatott grafika története és technikái. Műszaki Könyvkiadó, 2003; ISBN 963 16 2903 1 Kivételes élményt kínáló, kiemelkedő alkotás Szenteczki Csaba műve. Akit érdekel a nyomdatechnika fejlődéstörténete, annak azért, akit a kultúrtörténet, annak ezért, aki pedig szeret gyönyörködni szép vagy érdekes képzőművészeti alkotásokban, az ezt találja meg benne. A nyomdatechnika és a reá támaszkodó művészi kifejezésmódok fejlődése, valamint az e köré épülő kultúrák története iránt komolyabban érdeklődő laikusnak olyan átfogó, magas színvonalú, részletekben gazdag áttekintést ad, amelyhez eddig magyar nyelven valószínűleg csak számos forrásmunkát felkutatva, azokból tallózva juthatott hozzá. A magát műveltnek tartó ember szereti azt hinni, hogy világának különféle területeit illetően legalábbis megbízható alapismeretekkel rendelkezik. Valahogy hozzátartozik szellemi eleganciánkhoz, hogy a bennünket körülvevő dolgokban ne érezzük magunkat teljesen műveletlennek. Tessék azonban belegondolni, mit tudunk arról, hogy hogyan lehet létrehozni egy könyv lapjain a szürke számtalan árnyalatát hordozó grafikákat, vagy a színek kápráztatóan gazdag sorát felvonultató képeket. Legtöbbünk rögtön kezdhet pironkodni a témát illető műveletlensége miatt, s ez jó ok arra is, hogy a lehető leghamarabb belemerüljön Szenteczki Csaba e művébe. A nyomdatechnika értőitől eltekintve jobbára csak a számítógép okán tudjuk, hogy egy-egy jó minőségű kép előállításához a színek tízezreinek kell rendelkezésre állniuk. A képernyőn még nem is tűnik olyan nehéznek ezt elérni, hiszen ott pontonként lehet elektronikus úton meghatározni a színösszetételt. Legtöbben azonban elképzelni sem tudjuk, hogyan voltak képesek a nyomdászok jó minőségű képeket előállítani a számítógépet megelőző korokban. Tudjuk viszont, milyen óriási jelentősége volt a társadalmak fejlődésében annak, hogy ezt meg tudták tenni. Az írott szövegek nyomdai úton való sokszorosításának széles körű gyakorlati megvalósitása olyan innováció volt, amely több tekintetben is hatalmas minőségi előrelépést hozott az emberiség számára, mindenekelőtt döntő jelentőséggel bírt az ismeretek tévesztésében. A nyomdai sokszorosítás megjelenéséig az információhordozóknak csupán meglehetősen szűk készlete állt rendelkezésre. Közéjük tartozott a szájhagyomány, amely azonban az információknak többnyire csak meglehetősen pontatlan visszaadását volt képes biztosítani, emellett pedig gyakorta igen bizonytalan volt az így továbbadott információk fennmaradása is. (Érdemes megjegyezni, hogy a verselés ekkoriban egyfajta hibafeltáró kódolásként is működött: a szöveg visszaadásánál a szabálytól való eltérés jelezte, hogy valami hiba csúszhatott be.) Szintúgy hordozóként működött a képi ábrázolás, amely azonban csak igen korlátozott teijedelmü információk továbbadására volt alkalmas. A keresztény világban, a középkorban különösen fontos feladata volt, hogy tanokat, világnézetet közvetítsen a társadalom azon rétegeinek, akiket az írott szóval nem lehetett elérni. Voltak bizonyos nehézkes és korlátozott alkalmazási lehetőségű jelrendszerek is, mint pl. a rovásírás. Mindezekkel együtt a kézírás volt az egyetlen olyan információhordozó eszköz, amely lehetővé tette nagy mennyiségű adat és információ rögzítését, és ezzel a mindenkor éppen szükséges részletezettségü leírások készítését, és amely valóban megfelelő pontosságot és megbízhatóságot tudott biztosítani a rögzítésben és a visszaadásban, és képes volt igen időtálló, a baleseteket és az esetleges pusztítást leszámítva gyakorlatilag korlát lan ideig fennmaradó információhordozóként szolgálni. Az infonnációterjesztésben való alkalmazhatósága ugyanakkor igen korlátozott volt, a kézzel történő másolás lassúsága, következésképpen igen rossz termelékenysége miatt. Ilyen módon egy-egy kéziratból szükségképpen csak igen korlátozott számú példányt tudtak készíteni, ami önmagában is igen erőteljes akadályává lett az így rögzített információk terjedésének. Ezenfelül az így létrehozott kéziratok nagyon drágák is voltak, ami természetesen tovább szűkítette a terjesztés lehetőségét. A nyomdai úton történő sokszorosítás letörte ezeket az akadályokat, és ezzel merőben új lehetőségeket nyitott meg az infonnációk terjesztésében.
