Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Kiss Zoltán: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának főbb kérdései
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának főbb kérdései 7 tudja vagy tudnia kellene, hogy a példányt jogsértő módon állították elő.32 3.5.2. A jogalkotó módosította a teijesztési jog kimerülésére vonatkozó törvényi előírást is.33 A korábbi Szjt. - az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően - csak a belföldön történő forgalomba hozatalnak tulajdoníthatott a terjesztési jogot kimerítő, „elhasználó” hatást. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a jogkimerülés akkor következik be, amikor a műpéldányt a jogosult — vagy az ő hozzájárulásával valaki más — az Európai Közösségben (sőt, az Európai Gazdasági Térségben) forgalomba hozta. 3.6. A kötelező közös jogkezelés megszüntetése és a szerzők kilépési jogának biztosítása műveik nyilvános előadása esetén 3.6.1. A 2004. április 30-áig hatályos Szjt. a nyilvános előadási jogról oly módon rendelkezik, hogy kötelező közös jogkezelés körébe utalja ennek gyakorlását. A módosítási javaslat szerint ez a kötelező közös jogkezelés ún. kiterjesztett hatályú közös jogkezeléssé alakul.34 A kötelező közös jogkezelés esetén nincs választása a jogtulajdonosoknak, míg a kiteijesztett hatályú jogkezelés, mint ahogy a kifejezés maga is mutatja, úgy jön létre, hogy a jogtulajdonosok előbb önkéntesen létrehoznak egy közös jogkezelési rendszert, s annak hatályát terjeszti ki aztán a törvény a kívülálló jogtulajdonosokra megfelelő feltételek megléte esetén. Egy további nagyon lényeges különbség az, hogy a kötelező közös jogkezelés esetén nincs módjuk a jogtulajdonosoknak arra, hogy kivonják jogaikat a közös rendszerből, míg a kiteijesztett hatályú közös jogkezelés esetén ezt a lehetőséget biztosítani kell.35 A jogalkotók álláspontja szerint a kiterjesztett hatályú jogkezelés nemzetközileg széles körben elterjedt és elfogadott módja is kellően erős pozíciót teremt a közös jogkezelő szervezetek számára, a gyakorlatban igazoltan működőképes, és jogbiztonságot nyújt mind a jogosultak, illetve a közös jogkezelő szervezetek, mind pedig a felhasználók számára. A módosítás anélkül tesz eleget e harmonizációs követelményeknek, hogy a nyilvános előadási jog közös jogkezelés útján való gyakorlását, a közös jogkezelési rendszer működését veszélyeztetné vagy akár csak szá32 Ezt a szabályt eredetileg a szoftver-irányelv vezette be, de a nemzetközi szerzői jogi egyezményekkel nem ellentétes, hogy ne csak a szoftverre, hanem valamennyi műtípusra bevezetésre kerüljön. J Az EK-Szerződés 28. és 29. cikke, valamint az Európai Bíróság e tárgyban hozott ítéletei alapján. Ahogy ezt a törvénymódosításhoz fűzött miniszteri indokolás is kifejti, ez a változtatás nem az INFOSOC-irányelv előírásaiból következik, hanem a közösségi jognak is részévé vált nemzetközi egyezményekkel, azaz a BUE-val, a TRIPS-egyezménnycl és a W1PO Szerzői Jogi Szerződésével (WCT) való aggálytalan, teljes összhang megteremtése céljából válik szükségessé. A BUE szerint a színmüvek, a zenés színművek és a zenemüvek, illetve az irodalmi művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak műveik nyilvános előadására. E kizárólagos jog alól a BUE szabályai bizonyos esetekben megengedik kivételek, illetve korlátozások alkalmazását, ezeknek a köre azonban kimerítőjellcgű. Az egyezmény vonatkozó cikke [BUE 11bis cikke (2) bekezdése] azonban nem engedi meg a nyilvános előadási jog kötelező közös jogkezelés körébe utalását, illetve díjigényre történő korlátozását. 3 Észrevételek és javaslatok az Szjt.-nck az Acquis Communautaire-hez való végső hozzáigazítását célzó törvénytervezethez (A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület által készített összefoglaló 9. oldalának 6. pontjához fűzött lábjegyzet). mottevően befolyásolná. Ezt támasztja alá az is, hogy a jogosultnak a művei (teljesítményei) felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen tett nyilatkozata nem tehet különbséget a közös jogkezelés alá tartozó azonos műfajú művek (teljesítmények) között, és egységesen csak a közös jogkezelés alá tartozó adott felhasználás egészére vonatkozhat. 3.6.2. Ezzel összefüggésben kell szólni arról a módosításról, amely egyértelműbbé teszi, hogy a közös jogkezelői engedély birtokában a felhasználó nemcsak az Szjt. előírása, hanem a jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés36 alá tartozó azonos műfajú müvek vagy szomszédos jogi teljesítmények felhasználására is jogosult, az ezekre a művekre vagy szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett. 3.6.3. E szakasz további módosítása a szakirodalmi művekkel és a nagyobb terjedelmű, nem színpadra szánt szépirodalmi művekkel (pl. regények) - mint olyanokkal, amelyek nyilvános előadásának egyedi engedélyezése a gyakorlatban lehetséges — bővíti ki azoknak a műveknek a körét, amelyek felhasználását egyedileg is lehetett engedélyezni. Magyarán a jövőben e művek nyilvános előadásának engedélyezése kötelező közös jogkezelés keretében nem lesz gyakorolható. 3.7. A felhasználás helye műholdas sugárzás esetén A törvény az Szjt. hatályos szabályait a műhold-irányelv szövegéhez igazította. A módosítás értelmében a műholdas sugárzás útján történő nyilvánossághoz közvetítés esetében a felhasználás helye azon EU-tagállam, amelynek a területéről a műsorhordozó jeleket a műholdra továbbítják („a fellövés helye”). Amennyiben a fellövés helye nem az EU területén található, a módosítás a műhold-irányelv kisegítő szabályait rendeli alkalmazni akként, hogy nem veszi át szövegszerűen ezeket a szabályokat, csupán utal a műhold-irányelv e rendelkezéseire.37 A felhasználás helyének meghatározása egyben az alkalmazandó jogot is kijelöli. 37 A szerzői jogi terminológiában: önkéntes közös jogkezelés. A műhold-irányelv I. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjai. A b) pont szerint a nyilvánosságnak szánt műholdas közlés folyamata egyedül abban a tagállamban mehet végbe, ahol a műsorszóró szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jelek megszakítatlan közvetítést alkotnak, amely először a műholdhoz, majd a föld felé vezet. A d) pont pedig kimondja, hogy ott, ahol a műhold által történő nyilvánosságnak szánt távközlés olyan nem tagállamban fordul elő, amely nem biztosítja a II. fejezet által biztosított védettségi szintet, (i) ha a műsorhordozó jelek egy tagállamban található fellövést végző állomásról kerülnek a műholdhoz közvetítésre, ez a távközlési tevékenység tagállamban végbemenő cselekménynek tekintendő, és a jogok, amelyekről a II. fejezet rendelkezik, azzal a személlyel szemben gyakorolhatók, aki ezt a csatlakozó állomást működteti; vagy (ii) ha ilyen tagállamon belüli csatlakozó állomás nincsen használatban, de a tagállamon belül létesített műsorszolgáltató szervezet rendelkezik megbízással a műhold útján a nyilvánosság számára történő sugárzásról, akkor ez a cselekmény abban a tagállamban történtnek minősül, amelyben a műsorszóró szervezet Közösségen belüli székhelye található, és a II. fejezetben meghatározott jogok ezzel a műsorszóró szervezettel szemben gyakorolhatók.
