Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Kiss Zoltán: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának főbb kérdései
6 Dr. Kiss Zoltán jegyzékében, következésképpen nem mindenben felelnek meg az Szjt. fogalomrendszerének. 3.1.6. A fogyatékos személyek javára engedett szabad felhasználás körében a törvény egyrészről megszünteti e szabad felhasználás többszörözésre és terjesztésre való leszűkítését azzal, hogy a mű nem üzletszerű felhasználását engedi meg, másrészről deklarálja, hogy e felhasználás kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését szolgálhatja.28 3.2. Az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigény újraszabályozása A jogalkotó tiszta helyzetet teremt az Szjt. 74. § (2) bekezdésének módosításával, amennyiben nyomatékosítja az előadás meghatározott célú rögzítése és interaktív (lehívásos) hozzáférhetővé tétele engedélyezésének, illetve díjazásának szabályait. Erre azért volt szükség, mert a korábbi szabályozás nem tette teljesen világossá és egyértelművé egyrészt azt, hogy e felhasználás jogosítása két különböző, különálló részből áll, másrészt azt, hogy a 27. §-ra történő visszautalás magában foglalja a 26. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazását. Más megközelítésben: az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésére az előadóművész egyedileg ad engedélyt. Az előadóművész hozzájárulásának, illetve a felhasználás jogszerűségének azonban feltétele az, hogy megállapodás szülessen a díjazásra vonatkozóan a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között. Különösen fontos a megállapodás a rögzített (audiovizuális) előadások ismételt sugárzása [26. § (6) bekezdése] tekintetében, amire az esetek többségében nem terjed ki az előadóművészek egyedi engedélye. 3.3. A művek azonosítható részének felhasználása A magyarországi szerzői jogi joggyakorlatban már korábban elfogadottá vált, hogy a mű, illetve a szomszédos jogi teljesítmény valamely azonosítható, felismerhető részének felhasználására is kiterjednek a szerző, illetve más jogosult vagyonijogai. A törvényjavaslat úgy tesz eleget az irányelv ezt kimondó rendelkezésének,29 hogy a vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok szövegében jeleníti meg az említett joggyakorlati tételt: a szerzői jogi védelem alapján a szerzőt nemcsak a mű egészének, hanem valamely azonosítható, felismerhető részének felhasználására is kizárólagos jog illeti meg. A módosítás hatálybalépése után tehát senki sem hivatkozhat arra, hogy a szerzőtől azért nem kért engedélyt, mert nem a mű egészét, hanem annak csupán egy azonosítható, felismerhető részét használta fel. 3.4. Az „ üreskazetta- ” és a reprográfia-jogdíjak megfizetésének újraszabályozása 3.4.1. Az Szjt. értelmében a szerzőket és a szomszédos jogi jogosultakat (előadóművészeket, hangfelvétel-előállító28 I 29 Összhangban az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésénekb) pontjával. Az INFOSOC-irányelv 2. cikke a többszörözés jogát nemcsak a mű vagy egyéb teljesítmény egésze, hanem valamely része tekintetében is kifejezetten megadja a szerzőnek, illetve a többi jogosultnak. kát) díjazás - tehát nem kizárólagos jog - illeti meg műveik, teljesítményeik magáncélú másolása után („üreskazetta-jogdíj”). Az INFOSOC-irányelv előírása30 szerint ugyanakkor a magáncélú másolás díjának megállapításakor figyelembe kell venni a hatásos műszaki intézkedések alkalmazását. Ebből az következik, hogy a díjnak tükröznie kell azt is, hogy alkalmaznak-e hatásos műszaki intézkedéseket a másolás megakadályozására, korlátok között vagy ellenőrzés alatt tartására. Konkrétabban: a díj összegének a megállapításánál figyelembe kell venni azt, hogy az érintett üres kép- és hanghordozókat milyen arányban lehet magánmásolásra felhasználni ingyenesen, illetve díjfizetés ellenében. Emellett a módosítás változtat az Szjt. által meghatározott díjfelosztási arányokon: 45% illetné meg a zeneszerzőket és az írókat (jelenleg 50%), 30% az előadóművészeket (jelenleg is ennyi) és 25% a hangfelvétel-előállítókat (jelenleg 20%).31 * A törvény a díjfizetésre kötelezett személyi kört - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett — egyetemlegesen kiterjeszti a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön elsőként forgalomba hozó személyre is. E szabálymódosítás háttere az, hogy az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába való bekapcsolódásunk jelentősen szűkíteni fogja a vámfizetési kötelezettséget eredményező termékimportot. Képviselői módosító javaslat nyomán került elfogadásra az a szabály, amely a jogdíjfizetési kötelezettséget egyetemlegesen kiterjeszti a forgalmazói lánc egészére is. A gyakorlat dönti majd el, hogy az egyetemlegesség kiterjesztése a forgalmazói lánc egészére értelmezési zavarokhoz fog-e vezetni vagy sem. 3.4.2. Az Szjt. hatályos szövege alapján jelenleg - külföldi gyártás esetén - a reprográfiára szolgáló készülék után a magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjat (a reprográfiai díjat) a jogszabály szerint a vám fizetésére kötelezett személynek kell a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetnie. Az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába való beilleszkedésünket követően e szabályok a más tagállamokból érkező árukra nem lesznek alkalmazhatók. Erre tekintettel a jogalkotó - vámfizetési kötelezettség hiányában - a hordozót, illetve a készüléket az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy egyetemleges kötelezettségévé teszi a szóban forgó díjak megfizetését, illetve a díjak megállapításához és beszedéséhez szükséges adatok szolgáltatását. Ehhez a szakaszhoz is elfogadásra került olyan módosító javaslat, amely a készülék belföldi forgalmazóit egyetemlegesen felelőssé teszi a jogdíj megfizetésére. 3.5. A terjesztési jog tartalmi bővülése a kereskedelmi célú birtoklással 3.5.1. A törvény a terjesztési jog tartalmát részletező Szjt.rendelkezést kiegészítette annak deklarálásával, hogy e jog megsértését jelenti az engedély nélkül előállított műpéldány kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos 30 Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja. Ezt a módosítást elsődlegesen a hangfelvétel-kiadók forgalmának visszaesése, bevételeinek nagymértékű csökkenése alapozta meg.
