Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 5. szám - Szulmanné dr. Binet Mariann: A termék fogalmának értelmezése a növényvédő szerek kiegészítő oltalmával kapcsolatos C-258 / 99 számú jogeset kapcsán

50 Szulmannc dr. Binct Mariann Az SPC-t a tagállamok kompetens iparjogvédelmi hivata­lai engedélyezik, a Rendelet 3., 4., 6., 7., 8. és 13. cikkeiben foglalt eljárási és érdemi feltételekkel összhangban eljárva. A tanúsítvány alapján megszerzett oltalom ugyanolyan korlátokkal és kötelezettségekkel jár együtt, mint az alap­szabadalom (,,.4r SPC időtartama alatt az SPC jogosultja ugyanazokban a jogokban részesül, és ugyanolyan kötele­zettségek terhelik, mint az alapszabadalom jogosultját a Rendelet 5. cikke), a tanúsítvány megadása tárgyában ho­zott határozat ellen pedig ugyanolyan módon van helye a jogorvoslatnak, mint a szabadalom megadása tárgyában hozott határozat esetében. A továbbiakban egy növényvédő szer tárgyú jogeset rész­letes ismertetésével mutatjuk be a Rendeletben ismertetett definíciók értelmezésével kapcsolatban felmerülő kérdése­ket (az értelmezés lehetséges útját), ezen keresztül az SPC- jogszerzés lehetőségeit és korlátáit, az SPC iránti kérelem el­utasításakor követhető jogi eljárás menetét, valamint azt, hogy - közösségi rendeletről lévén szó - az Európai Bíróság milyen módon kapcsolódik be a fellebbviteli eljárásba. 2. A C-258/99 számú jogeset ismertetése: az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása Azt követően, hogy számos döntés született a gyógyszerek­re vonatkozó kiegészítő oltalomról szóló 1768/92/EGK ta­nácsi rendelet értelmezésével kapcsolatban,4 * 6~7 a C-258/99 [a BASF AG v Bureau de Industriéle Eigendom (további­akban: Holland Iparjogvédelmi Hivatal)] számú jogeset volt az első (és ez ideig egyetlen publikált eset), amikor a Court of Justice (továbbiakban Európai Bíróság) állásfog­lalását kérték, az 1610/96/EK, a növényvédő szerek kiegé­szítő oltalmára vonatkozó rendelettel kapcsolatban.s Az értelmezés olyan esetben vált szükségessé, amikor a Holland Iparjogvédelmi Hivatal elutasította a BASF AG (to­vábbiakban: Bejelentő) kloridazon néven ismert növényvé­dő szerére a kiegészítő oltalmi tanúsítvány engedélyezését. A fellebbviteli eljárás során 1999. július 2-án az Ar­­rondissementsrechtbank’s-Gravenhage (District Court, the Hague) (továbbiakban Nemzeti Bíróság), az Európai Bíró­ság előzetes döntését kérte a Rendelet 1. és 3. cikkének értelmezésével kapcsolatban. 2.1. Előzmények - a jogeset háttere- A Bejelentő kloridazon alapú herbicideket forgalmazott Hollandiában és más EU-tagállamokban is több éven ke­resztül az ennek érdekében megszerzett különböző forga­­lombahozatali engedélyek birtokában.- A kloridazont két izomer keveréke alkotja. Az egyik, a 4-amino-5-klór-l-fenil-piridazon-6 aktív, míg a másik, az 5 amino-4-klór-l-fenil-piridazon-6, amely nem vagy alig hatásos. Ez utóbbi gyakorlatilag olyan szennyeződésnek te­4 Case C-350/92 Spain v Council. 1995, ECR 1-1985 Case C-110/95 Yamanouchi Pharmaceutical v Comptroller-General of Patents. Designs and Trade Marks. 1997 ECR 1-3251 6 Case C-l81/95 Biogen v Smithkline Bcecham Biologicals. 1997 ECR 1-357 Case C-392/97 Farmitalia Carlo Erba v Patentamt. 1999, ECR 1-5553 g http://www. curia, eu. int/jurisp kinthető, amely a hatásos izomer gyártásakor elkerülhetet­lenül keletkezik. — A Bejelentő első ízben 1967. febmár 27-én szerzett Hollandiában a kloridazon hatóanyagot tartalmazó Pyra­­min kereskedelmi nevű termékére 3594N számon forga­­lombahozatali engedélyt. A tájékoztató szerint a Pyramin legalább 80% aktív izomert és legfeljebb 20% inaktív izo­mert tartalmaz. A második, az eset szempontjából releváns forgalomba­­hozatali engedély egy 1987. január 19-én, szintén Hollan­diában kiadott engedély, amelyet a Bejelentő a Pyramin DF (engedélyszám: 9582N) márkanevű termékére szerzett meg. A tájékoztató szerint ez legalább 90% aktív és legfel­jebb 10% inaktív izomert tartalmaz. Az aktív hatóanyag na­gyobb koncentrációját a Pyramin DF-ben a Bejelentő által, a kloridazon gyártására kifejlesztett, új gyártási eljárás eredményezte, amelyre EP0026847 számon 1982. június 23-án európai szabadalmat (eljárási szabadalom) engedé­lyeztek 10 megjelölt EU-tagállamban, köztük Hollandiá­ban. [Korábban a kloridazonra a Bejelentő egy 1961. de­cember 28-án engedélyezett (német) termékszabadalom­mal rendelkezett. Ez a termékszabadalom még a Rendelet hatálybalépése előtt lejárt.] — Nem volt véleménykülönbség az eljárásban részt vevő felek között abban a tekintetben, hogy a Pyraminban a ható­anyag mennyisége legalább 80%, és az inaktív anyag mennyisége pedig legfeljebb 20%, míg ugyanez a Pyramin DF-nél 90%/10%, és hogy ez a változás azEP0026847 szá­mú szabadalmi leírásban ismertetett eljárás eredménye. 2.2. A Elolland Iparjogvédelmi Hivatal eljárása 1997. március 3-án a BASF a Holland Iparjogvédelmi Hi­vatalnál kiegészítő oltalmi tanúsítványért folyamodott a kloridazonra mint növényvédő szerre. Beadványát az 1987. január 19-i keletű, 958IN számú forgalombahozatali enge­délyre, és a kloridazon előállítási eljárására vonatkozó, ér­vényben lévő szabadalomra (EP0026847 számú) alapozta. A Holland Iparjogvédelmi Hivatal 1997. szeptember 26-án elutasította a kérelmet azzal az indoklással, hogy a Be­jelentő nem tett eleget a Rendelet 3( 1 )(d) cikkében foglaltak­nak. A döntés a következő indoklást tartalmazta. A Rendelet 3(1) cikke szerinti termék kifejezés, összhangban az 1(2), 1(3) és 1(8) cikkében foglaltakkal, a növényvédő szerben lévő hatóanyagot jelenti. így az 1987. január 19-én kiadott 9582N számú és az 1967. febmár 27-én kiadott 3594N szá­mú forgalombahozatali engedélyek egyaránt a kloridazon növényvédelmi szempontból hatásos izomerjére (a növény­­védőszer-készítmény tényleges hatóanyagára) vonatkoznak, azaz a Rendelet 3(1) cikke értelmében a két növényvédő szer azonos. Az a tény, mely szerint az 1987-ben kiadott engedély olyan növényvédő szerre vonatkozik, amely az eltérő és na­gyobb hatóanyag-tartalom miatt hatásosabb, e tekintetben ir­releváns. Mindezek alapján a 3(1) cikk értelmében az 1987. január 19-én kibocsátott engedély nem tekinthető első forga­lombahozatali engedélynek. A Bejelentő 1997. november 7-én fellebbezett a döntés ellen. A szóbeli meghallgatást követően azonban a Holland Iparjogvédelmi Hivatal 1998. febmár 19-i döntésében elutasította e tiltakozást.

Next

/
Thumbnails
Contents