Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Mándi Attila: Az SPC néhány vitatott kérdése több EU-tagállamban az ECJ döntéseinek tükrében
Az SPC néhány vitatott kérdése több EU-tagállamban az ECJ döntéseinek tükrében 47 zott, hogy az SPC-kérelem benyújtásában előre nem látható okok akadályozták, és ezek elhárulta után a kérelmet haladéktalanul benyújtotta. Az SPC-kérelmet ugyanis az alapvető szabadalom jogosultjának licenciavevője nyújtotta be, akit éppen a kérelem benyújtásának időpontjában harmadik fél felvásárolt, és a fúzióval kapcsolatos belső intézkedések, átszervezések és az ezzel járó zűrzavar a licenciavevőt megakadályozta abban, hogy a kérelmet határidőn belül benyújtsa. Miután azonban a helyzet tisztázódott a kérelmező haladéktalanul intézkedett, amit bizonyít, hogy mindössze hatnapos késedelemmel adta be az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalánál az SPC-kérelmet. A kérelmező tehát restitio in integrum alapján kérte a kérelem elfogadását és az eredeti jogi helyzet visszaállítását. A szabadalmi hivatal a kérelem elbírálásánál az SPC- rendelet 18. szakaszából indult ki. Ennek értelmében ha a rendelet nem tartalmaz megfelelő eljárásjogi előírásokat, úgy az SPC-t érintő eljárásjogi szabályozásnál a megfelelő alapvető szabadalomra érvényes nemzeti eljárásjogi rendelkezések alkalmazandók (egyetlen kivétel, hogy SPC ellen felszólalás nem nyújtható be). A vizsgáló ezután az angol szabadalmi jognak a restitio in integrumra vonatkozó előírásait és joggyakorlatát vette górcső alá és alkalmazta az adott jogesetre. Megállapította, hogy valóban a kérelmezőtől független, előre nem látható akadály merült fel, amelynek elhárítása után a kérelmező azonnal pótolta mulasztását, és ennek értelmében a restitio in integrum érvelésnek helyt adva a kérelmezőt az SPC-kérelem késedelmes benyújtásából adódó jogkövetkezmények alól felmentette. A fenti jogeset fényében érdemes megvizsgálni, hogy néhány ország nemzeti joggyakorlata hogyan bírálta el az SPC-kérelem késedelmes benyújtását. Egy francia jogeset kapcsán a kérelmező mulasztását a jogi képviselő adminisztratív hibájára hivatkozva indokolta. A francia szabadalmi hivatal a Francia Iparjogi Kódex megfelelő szakaszára hivatkozva igazoltnak fogadta el a mulasztást. Hollandiában az iparjogvédelmi hatóság elfogadta a kérelmező azon kimentési érvelését, hogy az SPC-kérelem benyújtásában érdekelt két fél közötti kommunikációs lánc a számítógéprendszer meghibásodása miatt nem működött. A hiba kijavítása után az SPC-kérelmet haladéktalanul benyújtották. Hasonlóképpen kedvező elbírálást nyert Svédországban a kérelmező azon érvelése, hogy a kérelmet időben benyújtotta, azonban a késedelem a svéd posta hibájából származott. Egy Luxemburgban késedelmesen benyújtott SPC-kérelem esetében a mulasztás oka az volt, hogy a külföldi megbízó helyi képviselőjénél a levelezés során nem egyértelműen tüntette fel a szabadalom, illetve az ügy azonosítási számát. Miután tisztázódott, hogy szándékosságról szó sem volt, illetve az eset körülményei egyértelműen bizonyították, hogy arról és csak arról a szabadalomról lehetett szó, a luxemburgi iparjogvédelmi hatóság helyt adott a restitucio in integrum kérelemnek és elbírálta az SPC beadványt. 10. A következő, az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala által elbírált jogeset [BL 0/044/03] arra vonatkozott, vajon az EEA (European Economic Area) tagállamaira érvényes forgalombahozatali engedély a Európai Közösség valamely országára kiadott forgalombahozatali engedélynek minősül-e. Ennek a kérdésnek az adott jogeset keretein belül az SPC lejárati ideje szempontjából volt jelentősége. A basiliximab nemzetközi szabadnevü hatóanyagot tartalmazó gyógyszer brit forgalombahozatali engedélyét 1998. október 9-én adták ki. Ugyanakkor a gyógyszer forgalmazására Svájcban már 1998. április 7-én adtak engedélyt, éspedig a svájci forgalombahozatali kérelem alapján. A kérelmező álláspontja szerint az SPC lejárta a későbbi brit forgalombahozatali engedély napjától számított 15 év, azaz 2013. október 8. Ezzel szemben a szabadalmi hivatal álláspontja szerint az SPC lejárati időpontja kiszámításának alapjául a korábbi, 1998. április 7-i svájci forgalombahozatali engedély a mérvadó, és ezért az SPC lejárati napja 2013. április 6. Ismeretes, hogy Liechtenstein nem engedélyez önállóan szabadalmi oltalmat, hanem a svájci szabadalmi hivatal által megadott szabadalmak hatálya Liechtenstein államra is kiterjed. Ismeretes továbbá, hogy 1992-ben Ausztria, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország - mint az European Free Trade Association (EFTA) államai - az Európai Közösség akkori 12 tagállamával együtt aláírták az European Economic Area (EEA) Megállapodást (a továbbiakban Megállapodás). A Megállapodás 1994. január 1-jén lépett hatályba. Ausztria, Finnország és Svédország, az Európai Unió új tagállamaiként is csatlakoztak 1995. január 1-jén a Megállapodáshoz, majd 1995. május 1-jén Liechtenstein is a Megállapodás tagja lett. Svájc nem lépett be a Megállapodásba, annak ellenére, hogy EFTA-tag. Az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala megállapította, hogy mivel a svájci szabadalom hatálya Liechtensteinre is kiterjed, és Liechtenstein a EEA Megállapodás tagállamai közé tartozik, a svájci forgalombahozatali engedély az SPC-rendelet 13(1) szakasza értelmében az SPC lejárati időpontjának kiszámítási alapjául szolgál. így tehát abban az esetben, ha a svájci (vagy más EEA-tagállambeli) forgalombahozatali engedély időpontja megelőzi a valamely EU-tagállamban kiadott forgalombahozatali engedély napját, úgy az SPC-lejárat kiszámításánál a svájci forgalombahozatali engedély korábbi dátuma a mérvadó. Ez különösen azért fontos, mert a svájci egészségügyi hatóságok igen gyorsan megadják a forgalombahozatali engedélyt. 11. Az SPC-rendelet 8(1 )(b) szakasza értelmében az SPC- kérelemhez csatolni kell a forgalombahozatali engedély [(SPC-rendelet 3(b) szakasz)] másolatát, amely a gyógyszertermék SmPC-jét is tartalmazza. Az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala által vizsgált [(1997) RPC 118] jogeset kapcsán a kérelmező az SPC-engedély megkéréséhez a Medicines Control Agency (MCA) azon hivatalos iratát csatolta, amely a klinikai vizsgálatokat engedélyezte. A kérelmező álláspontja szerint ez az irat elegendő az SPC- kérelem benyújtásához. A szabadalmi hivatal azonban kifogásolta, hogy a klinikai vizsgálatok megkezdését engedélyező irat az SPC- rendelet 8(1 )(b) szakaszának nem felel meg. Az SPC- rendelet ugyanis egyértelműen előírja, hogy az SmPC-t magában foglaló forgalombahozatali engedélyt kell csatolni. Ezért az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala két hóna
