Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása és kellékei, valamint a találmány egysége
40 Dr. Palágyi Tivadar csolata a 30. szabály (1) bekezdésének 1. mondata szerint akkor teljesül, ha a találmányok között műszaki összefüggés van, amely egy vagy több azonos vagy megfelelő különleges műszaki jellemzőben jut kifejezésre. A 30. szabály (1) bekezdésének második mondata szerint a különleges műszaki jellemzők fogalmán olyan műszaki jellemzőket kell érteni, amelyek meghatározzák azt, hogy az egyes igényelt találmányok mint különálló egészek mennyiben járulnak hozzá a technika állásához. Egymásnak megfelelő jellemzők azok, amelyek funkciójukban egymáshoz vannak rendelve. A VI C-III, 3.3. pontja szerint ilyen esettel van dolgunk például amikor a találmány két különálló, de egymással kapcsolatban álló olyan tárgy javítására vonatkozik, amelyek külön adhatók el, de mindegyik ugyanazt a találmányi gondolatot valósítja meg, így például egy elektromos dugasz és annak aljzata, vagy egy adó- és egy vevőkészülék. Annak érdekében, hogy az egységesség vizsgálatával kapcsolatos gyakorlatot nemzetközi vonalon is harmonizálják, az ESZH 1988-ban az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalával és a Japán Szabadalmi Hivatallal közösen kidolgozott egy egységességvizsgálati mércét, amelynek megfelelően megváltoztatták a 30. szabály szövegét. Hasonló módon megváltoztatták a PCT 13.2. szabályát is. A PCT 13.1. szabálya továbbra is megfelel az ESZE 82. szakaszának. Ennek megfelelően a kutatási osztályok azonos egységességi irányelvek szerint dolgozhatnak ki európai és nemzetközi kutatási jelentéseket. A 30. szabály új szövegezése, amely 1991. június 1-jén lépett hatályba, nem jelenti a gyakorlat szigorodását. A VI C-III, 7.2. pontja szerint az új szabályozást úgy kell értelmezni, hogy az eltérő kategóriájú, független igénypontoknak a régi 30. szabályban felsorolt kombinációi továbbra is engedélyezhetők. Ennek megfelelően párhuzamosan lehetőség van az alábbi igénypont-kategóriák egy bejelentésben való igénylésére: a) egy termékigénypont mellett egy ahhoz sajátosan hozzáigazított eljárásigénypont a termék előállítására és egy igénypont a termék alkalmazására, vagy b) egy eljárásigénypont mellett egy igénypont egy berendezésre vagy egy eszközre, amelyet az eljárás megvalósításához sajátosan fejlesztettek ki, vagy c) egy termékigénypont mellett egy igénypont a tennék előállításához sajátosan hozzáigazított eljárásra, és egy igénypont egy berendezésre vagy eszközre, amely ennek az eljárásnak a kivitelezéséhez van sajátosan kifejlesztve. A „sajátosan hozzáigazított” és „sajátosan kifejlesztett” fogalmak magyarázata a VI C-III, 7.3. pontjában található. Az a követelmény, hogy az eljárás a termék gyártásához sajátosan legyen hozzáigazítva, akkor van kielégítve, ha az igényelt eljárás magától értetődően az igényelt termékhez vezet, de nem jelenti azt, hogy a terméket nem lehet más eljárással is előállítani. Az a követelmény, hogy a berendezés vagy eszköz sajátosan az eljárás megvalósitásához legyen kifejlesztve, akkor teljesül, ha a készülék vagy eszköz alkalmas az eljárás megvalósítására, és ha a 30. szabály (1) bekezdésében meghatározott műszaki összefüggés áll fenn az igényelt berendezés vagy eszköz és az igényelt eljárás között. Nem elég az egységességhez, hogy a berendezés vagy az eszköz csupán alkalmas legyen az eljárás megvalósítására. A „sajátosan kifejlesztett” kifejezés azonban nem zárja ki, hogy a berendezés vagy eszköz felhasználható legyen egy másik eljárás megvalósítására is. A 29. szabály (2) bekezdésének 2002. január 3. óta hatályos szövege szerint egy európai szabadalmi bejelentés csak akkor tartalmazhat egynél több független igénypontot ugyanabban a kategóriában, ha a bejelentés tárgya egymással összefüggő több tennék, egy termék vagy berendezés különböző alkalmazásai, vagy pedig egy meghatározott feladat alternatív megoldásai, ha nem célszerű azokat egyetlen igénypontban megszövegezni. A 30. szabály (1) bekezdése szerinti, az egységességet meghatározó összefüggést különösen közbenső és végtermékek, Markush-igénypontok és olyan találmányok esetén kell figyelembe venni, amelyeknél különböző tárgyak ugyanazon találmányi gondolat megvalósítására szolgálnak. Ezt fejezi ki a VI C-III, 3.3. pontja is. Ilyenkor minden egyes igénypontnak a közös találmányi gondolatot kell kifejezésre juttatnia, mert a T 702/93 sz. döntés szerint az egységesség követelménye nem a bejelentésben foglalt információk összességére vonatkozik, hanem a független igénypontok tárgyai által kell teljesülnie. Függő igénypontokat alapvetően nem kifogásolnak a fölérendelt igényponttal való hiányzó egységességük miatt, mégpedig akkor sem, ha a függő igénypont olyan találmányra vonatkozik, amelyet önállóan is lehetne igényelni. A VI C-III, 7.8. pontja erre az alábbi példát említi. Tegyük fel, hogy egy szabadalmi bejelentés 1. igénypontja egy turbina sajátos módon kialakított forgólapátját igényli, míg a 2. igénypont az 1. igénypont szerinti olyan forgólapátra vonatkozik, amely Z ötvözetből van előállítva. A függő igénypontot a független igényponttal összekötő közös találmányi gondolat a sajátos módon kialakított turbina-forgólapát. Ha azonban a független igénypont nem tűnik szabadalmazhatónak, azt a kérdést, hogy van-e még találmányi kapcsolat az ettől az igényponttól függő igénypontok között, gondosan kell mérlegelni. Lehetséges, hogy több függő igénypont annak következtében kifogásolható egységesség hiánya miatt, hogy az őket összekötő fölérendelt igénypont nem bizonyul szabadalmazhatónak. Ha azonban a Z ötvözet új, és feltalálói tevékenységen alapszik, vagy pedig nem új, de alkalmazása turbina-forgólapátoknál nem kézenfekvő, nem emelhető kifogás egységesség hiánya miatt. Az egységesség hiánya magából a vizsgálandó bejelentésből kitűnhet (a priori), vagy pedig csak akkor válhat nyilvánvalóvá, amikor az igényelt találmányokat összehasonlítják a feltárt technika állásával (a posteriori), ha egy független igénypont tárgya ismertnek vagy feltalálói tevékenység nélkülinek bizonyul, és ezáltal megszűnik a több függő igénypontot összekötő kapocs. Az egységesség hiánya nem alapozható a bejelentés egyéb hiányosságaira, és különösen nem alapozható a világosság hiányára. A 45. szabály szerint a kutatási osztály nyilatkozatban közli, hogy nem végezhető ésszerű kutatás, ha a bejelentés hiányosságai ezt indokolják. Az egységesség kérdését a kutatási eljárásban kell vizsgálni. Ilyenkor a 82. szakasz és a 30. szabály szerint alkalmazandó kritériumok ugyanazok, mint a vizsgálati eljárásban. Ha a bejelentés nem egységes, a további eljárást a 46. szabály szerint folytatják le. Ilyenkor rendszerint egy rész
