Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben
Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben 15 zás között. A nemzeti bíróságok számára az Európai Bíróság nem ad jogalkalmazási tanácsot, ez nem feladata, s erre nincs is hatásköre. A jogalkalmazás vonatkozásában feltett kérdésre az Európai Bíróság néhány esetben legfeljebb odáig ment el, hogy a nemzeti bíróság által feltett kérdést átfogalmazta és elvont választ adott annak érdekében, hogy segítse a nemzeti bíróságot. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen segítségadás egyre inkább a múlté. - A szerző maga nem emlékszik, hogy védjegyügyekben az Európai Bíróság által hozott egyetlen ilyen jellegű előzetes döntéssel is találkozott volna. Ez vélhetőleg nemcsak az Európai Bíróság nagy leterheltsége miatt van így, hanem főként eljárásjogi, pontosabban hatásköri okokból. Amikor az Európai Bíróság megkeresése kötelező Amint már említettük, az EK-szerződés 234. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelező az Európai Bíróság megkeresése - ha a jogértelmezés szükségessé válik - amikor a jogvita során (pl. védjegybejegyzés, törlés, bitorlás) olyan bíróság előtt merül fel a tisztázandó jogkérdés, amelynek határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A Pp.-t módosító 2003. évi XXX tv. Indokolása7 szerint a másodfokú bíróságnak (védjegyügyekben tehát a Fővárosi ítélőtáblának - a szerző megjegyzése) indokolt úgy tekinteni (magát), hogy ő jár el az ügyben utolsó fórumként, vagyis őt terheli a kezdeményezési kötelezettség. Az Indokolás ezt a nézetét arra alapítja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, s maga a másodfokú bíróság sem tudhatja ítéletének meghozatala előtt, hogy döntése ellen van-e lehetőség felülvizsgálatra. Ezt a következtetést viszont a törvényalkotó nem foglalhatja jogszabályba, mivel a közösségi jog erre felhatalmazást nem ad — fejezi be az Indokolás. Ez a megkeresési kötelezettség persze olyan esetekre korlátozódik, amelyekben az európai joggal harmonizált nemzeti jog veti fel az európai jog értelmezésének szükségességét. Ilyenek például a magyar védjegytörvény olyan rendelkezései, amelyeket a magyar jogszabályalkotó az EU Védjegyjogi Irányelve adaptációjával alkotott meg. A jogértelmezés alkalmával az Európai Bíróságnak persze az európai jogi normából, az adott esetben az EU Védjegyjogi Irányelvéből kell kiindulnia. Az EK-szerződés hivatkozott rendelkezése értelmében a Fővárosi ítélőtábla megkeresési kötelezettsége akkor áll be, ha akárcsak a leghalványabb kétely is támad afelől, hogy szükséges az Európai Bírósághoz fordulnia.7 Ugyanilyen kezdeményezési kötelezettség terheli a Legfelsőbb Bíróságot is, ha az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége a felülvizsgálati eljárás során merül fel. Indokolja ezt a rendelkezést a jogvitában érdekelt fél vagy felek érdeke is, valamint az egységes jogalkalmazáshoz fűződő európai érdek. Kivételt képez az acte eltűr (világos ügy) esete, amikor is az eljáró legfelsőbb bíróságnak semmi kétsége nincs a nemzetijogszabálynak a közösségi jogi normával (az adott esetben az EU Védjegyjogi Irányelvével) összhangban történő értelmezése felől. Úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban a tagállamok legfelsőbb bíróságai által folytatott megkeresések gyakorisága eltérő. A Német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) viszonylag gyakran intéz előzetes döntési megkeresést az Európai Bírósághoz, a Francia Legfelsőbb Bíróságról (Cour de Cassation) viszont ez nem mondható el. Meglepő, hogy ajóhírű OLIMPIQUE védjegy bitorlása miatti perben a Francia Legfelsőbb Bíróság,9 amely az ügyben két határozatot is hozott, nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál. A nemzeti bíróság előtti eljárás - amelyet egyéb vonatkozásban is több francia szerző bírált10 - érdemben helyes, eljárásjogi szempontból azonban vitatható eredményre vezetett. A másik kivétel az az eset, amikor ugyancsak nem terheli megkeresési kötelezettség a tagállamok legfelsőbb bíróságait, ha olyan jogértelmezési kérdés merül fel, amelyben az Európai Bíróság hasonló ügyben már állást foglalt. Az új tagállamok legfelsőbb bíróságainak, ügyvédeinek ezért meg kell ismerkedniük az Európai Bíróság korábbi gyakorlatával is. Ez, eltekintve attól, hogy a megelőző évtizedekben hozott ítéletek magyar nyelven nem is olvashatóak, még teljes vagy részleges fordítás rendelkezésre állása mellett is komoly tanulási folyamatot igényel. Megkeresés a nemzeti bíróság mérlegelése (diszkréció) alapján11 Az EK-szerződés 234. cikk (2) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok valamennyi (polgári, közigazgatási, büntető-) bírósága számára, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kérjen az Európai Bíróságtól, ha ezt a per eldöntése érdekében szükségesnek látja. Nálunk az illetékesség kérdése megoldott, mert mind magyar, mind közösségi védjegyre vonatkozó jogvitákban (státusügyek, bitorlási stb. perek) a Fővárosi Bíróság, illetve a Fővárosi ítélőtábla illetékesek. Tehát ezen bíróságok eljáró tanácsának mérlegelésétől függ, hogy intéznek-e jogértelmezési megkeresést az Európai Bírósághoz. Mind az EK-szerződés, mind az Európai Bíróság teljes mértékben a tagállami bíróságok belátására bízza, hogy az előttük levő ügy elbírálásához szükséges-e jogértelmezési kérdést feltenniük, és a feltett kérdések mennyiben relevánsak az adott ügy elbírálása tekintetében. Az Európai Bíróság figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amelyek a nemzeti bíróságot kérdés feltevésére vezették, hiszen ezt a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság közötti feladatmegosztás kizárja. Azt sem veszi figyelembe az Európai Bíróság, hogy a nemzeti bíróság összetétele vagy az eljárás vonatkozásában a nemzeti jog értelmében jogszerű volt-e a megkeresés. A nemzeti bíróság feladata eloszlatni minden kételyt abban a tekintetben, hogy az adott ügyben rendelkezik-e hatáskörrel. A nemzeti bíróság diszkrécióját az sem korlátozza, ha abban a kérdésben, amelyet az Európai Bírósághoz intézni kíván, a nemzeti bírósági hierarchia alapján felette álló bíróság jogértelmezése vagy korábbi ítélete rá nézve kötelező. A nemzeti bíróság még ekkor is szabadon kezdeményezhet előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál, és ez utóbbinak állásfoglalása lesz az irányadó. Másképpen az Európai Bíróság joghatósága és a közösségijog alkalmazása szenvedne csorbát. A nemzeti bíróságnak ugyanakkor azt a feltételt kell „bizonyítania”, hogy az előzetes döntést az „előtte folyó”, azaz a még jogerősen le nem zárt vagy meg nem szüntetett eljárás során kéri.
