Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 109. évfolyam 5. szám 2004. október DR. VIDA SÁNDOR* Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben Az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében több írásban számoltunk be az Európai Bíróság védjegyügyekben hozott ítéleteiről. Ma már, a csatlakozást követően, amikor a Magyar Szabadalmi Hivatal, a magyar bíróságok, valamint az eljárásban érdekelt felek egyrészt kötve vannak az Európai Bíróság precedensjellegű állásfoglalásaihoz (még akkor is, ha ezek a csatlakozás előttiek), valamint maguk is kezdeményezhetik (közvetlenül vagy közvetve) az Európai Bíróság állásfoglalását, célszerű annak áttekintése, hogy az eljárás kereteit a közösségi jog miként határozza meg. Védjegyügyekben az Európai Bíróság kétféle ítéletet hoz: — jogértelmező előzetes döntést a tagállamok bíróságainak megkeresése alapján;- felülvizsgálati ítéletet az EU „Törvényszéke” (Európai Elsőfokú Bíróság) közösségi védjegyügyben (harmadfokon) hozott határozatának felülvizsgálata tárgyában. I. Jogértelmezési hatáskör Az Európai Közösség létrehozásáról szóló EK-szerződés1 234. cikke (eredetileg a Római Szerződés 177. cikke) a következőképpen rendelkezik: „Az Európai Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés értelmezése; b) a közösségi intézmények és az Európai Központi Bankjogi aktusainak érvényessége és értelmezése; c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban levő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni.” Az EK-szerződés idézett rendelkezése alapján látható tehát, hogy a jogértelmezés kérdésében történő és az Európai * Jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda Bírósághoz intézett megkeresés csak bíróságtól származhat, az eljárásban érdekelt felek csak az eljáró nemzeti bíróságnál kezdeményezhetik az Európai Bíróság megkeresését, továbbá, hogy az történhet a) a nemzeti bíróság saját kezdeményezése alapján b) kötelező, ha a jogértelmezési kérdés az adott ország legfelsőbb bírósága előtt merül fel. Védjegyügyekben a jogértelmezés tárgya általában az EU Védjegyjogi Irányelve.' Az Európai Bíróság azonban hozott néhány jogértelmező védjegyjogi vonatkozású előzetes döntést is az EK-szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezése alapján.3 Ezenfelül a jövőre nézve az sem zárható ki, hogy sor kerüljön az EK-szerződés egyéb olyan rendelkezésének értelmezésére is, amely az adott jogvitában védjegyeket, védjegyjogokat érint. Általánosságban - tehát nem csak védjegyügyeket véve figyelembe - tényként állapítható meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatal mennyiségi szempontból a legjelentősebb európai bírósági hatáskör, de minőségi szempontból is a legjelentősebb, mivel az Európai Bíróság a közösségi jog számos fontos elvét előzetes jogértelmezési döntésben fejtette ki.4 Megjegyzendő, hogy a jogértelmezés egységességének biztosítása kényes kérdés. A tagállamok nemcsak eltérő nyelvűek, de önálló jogrendszerrel és jogi kultúrával is rendelkeznek. Az eltérő jogi kultúrák, a tagállami bíróságok eltérő beállítottsága és az ezekből eredő eltérő jogértelmezés viszont a közösségi jog létét és így az EU céljait veszélyeztethetik.5 Ezek a felfogásbeli különbségek az Európai Bíróság védjegyügyekben hozott előzetes döntéseiben is nem egyszer tükröződnek, amikor például hol az angolszász, hol a francia, hol a német jogi koncepciók (fogalmak) konfrontálódnak egymással. A védjegyjog területén fokozza ennek a konfrontálódásnak a veszélyét, hogy az EU Védjegyjogi Irányelve kötelező jelleggel csak részben egységesítette az anyagi védjegyjogot, az anyagi védjegyjog számos kérdésének egységesítése pedig csak fakultatív jelleggel történt, s vannak olyan kérdések, amelyekre még a fakultatív jogegységesítés sem terjedt ki. A jogértelmezés és a jogalkalmazás közötti különbségre helytállóan mutat rá Steiner6 magyar fordításban is közzétett könyvében, amikor azt mondja, hogy az Európai Bíróság éles választóvonalat von az értelmezés és a jogalkalma
