Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Térbeli védjegy oltalma az európai és a német jogban
Térbeli védjegy oltalma az európai és a német jogban 25 A német versenytörvény 1. §-ára (generálklauzula) alapított oltalmi igényt, olyan esetekben, ha azonos vagy összetéveszthető áruformáról van szó, az ilyen perekben a származás tekintetében történő megtévesztésre (Herkunftstauschung) alapítják, és az ideiglenes intézkedésre irányuló kérelem a gyorsított eljárásban, amelyben alaposabb vizsgálatra nincs is lehetőség, nem egyszer eredményre is vezet. Ezt az újabb gyakorlatot több szerző helyteleníti, mert- az a védjegyjog által felállított akadályok megkerülését jelenti;- jogbizonytalanságot, egyes esetekben a joggal való visszaélést okoz;- blokkoló hatású az európai jogegységesítésre nézve. Würtenberger0 e vonatkozásban azt mondja, hogy az ilyen tárgyú toleráns versenyjogi gyakorlat a „hátsó ajtón át” biztosítja a jogérvényesítést olyan áruformákra, amelyektől a védjegyjog azt megtagadja. A jogkeresésnek ez a bírált formája (a „kiskapus megoldás”) véleményünk szerint azt szemlélteti, hogy az áru formájának oltalma többféle jogi formában is elképzelhető (az angol jogban például a „passing off’ oltalom évszázados gyakorlata használható fel), és ezért bizonyára mindig akadnak majd olyanok, akik, ha a védjegyoltalmat nem tudták megszerezni, vagy annak megszerzését eleve kilátástalannak tartják, a „kiskaput” választják. A normális jogkövető magatartás azonban - amint azt több német szerző is mondja - azt sugallja, hogy a bejelentők az európai jog normáit vegyék alapul. Véleményünk szerint ennek mindenképpen így kellene lennie, amíg - a védjegyjoghoz hasonlóan - a tisztességtelen verseny jogának egységes európai szabályozása meg nem történik. 20 Würtenberger (19. lábjegyzet) p. 919
