Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 51 mű fizikailag testet ölt, nem előzi meg a forgalomba hozatalt. A törvény pontos szövegét nem lehet történeti vagy célirányos érvelések által felülbírálni, amint ezt az ellentétes nézet képviselői teszik. A földrajzi hely kérdése ugyancsak ellentmond az ilyen internetes művek védelmének. Hagyományos müvek, például könyvek, folyóiratok esetén, ha a gyártásnak nem is, de a terjesztésnek az ország területére kellett összpontosulnia. Ha például egy könyv külföldről megrendelhető, az nem jelenti azt, hogy itthon is publikálták. Egy külföldi szerverről lehívható mű szintén nem tekinthető ezért hazailag is publikáltnak. A németországi vonatkozás csak akkor merül fel, ha a művet letöltötték, addig a mű német földön nem létezett. Például egy számítógépi program készülhet külföldön is, de a példányok importálása olyan helyzetet hoz létre, amely a külföldi szerveren való elérhetőség esetében nem áll fenn. A történeti megfontolások sem támasztják alá, hogy a törvény pontos szövegétől eltérően, tágabban kellene értelmezni a publikáció fogalmát. A publikáció elve az alábbi nemzetközi egyezményekben is érvényesül: Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény (Universal Copyright Convention), Római Egyezmény (Rome Convention), Az Előadásokról és Hangfelvételekről Szóló Szerződés (WIPO Performances and Phonograms Treaty - WPPT) és a Szerzői Jogi Szerződés (WIPO Copyright Treaty - WCT). Az utóbbi kettő, a WPPT és WCT akár meg is változtathatta volna a helyzetet, mert mindegyik esetében létezett szövegtervezet szintjén az online adatbázisok útján történő elektronikus publikációra vonatkozó kitétel. Ezek azonban nem kerültek be a végleges szövegbe. A nemzetközi, illetve történeti érvek tehát szintén a „nem” álláspontot igazolják. Túl azon, hogy a Berni Uniós Egyezmény szövege sem támasztja alá a határokon túlnyúló publikálás elvét - „...irodalmi művek kommunikálása vezetéken vagy műsorszórás által nem jelent publikációt...” - az a német törvénykezés szempontjából sem lenne előnyös. Ekkor egyezményen kívüli országok lakosai részéről olyan perek tömege áraszthatná el az országot, amelyeket ezen országok távoli volta miatt igen nehéz lenne lefolytatni. Szilágyi József * * * Hargittai István - Hargittai Magdolna: Szimmetriák a felfedezésben. Vince Kiadó, 2003; ISBN 963 9323 60 8 Mindig nagy intellektuális élményt ad, ha látjuk, hogyan lehet egy-egy rendezőelv érvényesülését végigkisémi a természet- és/vagy a társadalomtudományok terén folytatott vizsgálódásokban. A két szerző, mindketten a kémia kiemelkedő tudósai, itt azt mutatják be számos tudományág területéről vett sok-sok példával és igen jó stílusban, hogyan jelenik meg a szimmetria a tudományos kutatásokban, és milyen felismerésekhez vezettek a hozzá fűződő megfontolások. Amint maguk mondják, könyvük központi témája a szimmetria szerepe a tudományos felfedezésben és az ilyen felfedezések elismertetésében. Példáik sora a mikrobiológiától a kozmológiáig, a kvázikristályoktól a szimmetriának a kommunikációban játszott szerepéig, a geometriai illeszkedéstől az emberi viselkedés szimmetriájáig terjed. Művükből világosan kitűnik, hogy fontos tudományos kérdés a szimmetria szerepének elemzése, s annak vizsgálata, hogyan segít hozzá a szimmetriák kutatása új felismerésekhez és felfedezésekhez. Szavaik szerint a szimmetria kiváló összekötő eszköz, mert hangsúlyozza a közös vonásokat, és felhívja a figyelmet az összefüggésekre. Ez a megközelítési mód segít abban, hogy az ember átfogóbb képet alkosson magának a világról, amelynek megismerését a szaktudományok a maguk területei szerint szétszabdalták. Meglepő? Minden bizonnyal a legtöbbünknek nagyon is, hiszen aligha gondoltuk volna, hogy a szimmetria legkülönfélébb megjelenési formáinak keresése hozzásegíthet ahhoz, hogy holisztikus módon lássuk a világot. A könyv ebben az olvasatában is nagyon sokat ad mindenkinek, aki érdeklődik a tudományok és a kutatás iránt, és különösen nagy érték, ha a segítségével ráérzünk arra a minőségi többletre, amelyet a szakterületi határokon átnyúló közelítési mód adhat. Nagyon érdekes az is, ahogyan a tudományok egy-egy nagy alakja által reprezentált elvnek, szabálynak a különféle területeken való érvényesülését követve vezetnek végig a tudományos vizsgálódás különféle területein és módszerein. Az itt sorakozó leírások, esettanulmányok ugyanakkor messze nem csak bizonyos kérdéskörökről, kutatásokról, megközelítési módokról szólnak, hanem igen sok általános érvényű gondolatot, felismerést közvetítenek a tudomány világáról, és rengeteg ismerettel is szolgálnak róla. A francia születésű jeles amerikai tudóstól és Pulitzerdíjas írótól, René Dubos-tól meglehetősen sajátos gondolatot idéznek: „Sok fontos felfedezést tettek egészen átlagos tehetségű emberek egyszerűen azért, mert a sors a megfelelő időben a megfelelő helyre és körülmények közé vezette őket, és olyan elméletek, tények és technika birtokába kerültek, amelyek szinte elkerülhetetlenné tették valamilyen fontos jelenség felismerését. (...) A nagy felfedezés nem jelent feltétlenül nagy tudóst; a tudomány néha jelentéktelen zászlótartót választ ki arra, hogy lobogóját győzelemre vigye.” Feltétlenül meg kell itt jegyeznünk, hogy ez csak bizonyos keretek között lehet érvényes. Aki nem rendelkezik elegendő tudással egy szakterületen, az nem képes ott igazi alkotást létrehozni, hanem a teljesítménye legfeljebb csak abban áll, hogy részben-egészben meglát és leír bizonyos tényeket, amelyekből majd a nála képzettebbek vonják le az új, úttörő következtetéseket. Dubos saját szakterületénél maradva kiváló példa erre bizonyos penészgombák antibiotikus hatása: hiába látja meg valaki magát a jelenséget, ha nincs meg a szükséges tudása ahhoz, hogy felismerje annak jelentőségét, akkor egyszerűen elmegy mellette. Nyilvánvalóan nem Alexander Fleming volt az első, aki megláthatta, hogy a penészgomba megakadályozza bizonyos mikrobiológiai folyamatok fejlődését, de ő rendelkezett elegendő felkészültséggel ahhoz, hogy felismerje az ebben rejlő lehetőségeket. Albert Einstein mondja itt, hogy a tudás nem ugorhat elő egyedül a tapasztalatból, hanem csak az értelem leleményeinek és a megfigyelt tényeknek az összevetéséből.
