Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
52 Könyv- cs folyóiratszemle Rendkívül nagyjelentőségű tényre világít rá a fizikai Nobel-díjas W. L. Bragg megállapítása: „A tudományban nem annyira az a fontos, hogy új tényeket találjunk, inkább az, hogy új utakat fedezzünk fel a róluk való gondolkodásban. Valóban, az új tények puszta meglátása rendszerint mit sem ér, ha nem tudjuk innovatív módon feltárni és kezelni a belőlük nyerhető következtetéseket.” A Nobel-díjas kutató, Szent-Györgyi Albert szintén az innovatív látásmódnak a kutatásban játszott sorsdöntő jelentőségét emeli ki csodálatosan tömör megfogalmazásban: „A kutatás azt jelenti, hogy látva azt, amit már mindenki látott, azt gondoljuk, amit még soha senki sem gondolt.” Az ugyancsak Nobel-díjas kutató, Wigner Jenő a tudomány lényegéről: „A tudomány ott kezdődik, ahol a jelenségek csoportja egy bizonyos összetartozást és szabályszerűséget mutat, és abból áll, hogy magáévá teszi ezeket a szabályszerűségeket, és olyan fogalomrendszert hoz létre, amelynek keretében a szabályszerűségek természetes módon ki fejezhetők.” Aki valamelyest is komolyan foglalkozott a kutatás, fejlesztés és az innováció természetének vizsgálatával, az tudja, hogy ezeknek az alkotótevékenységeknek a folyamata nagyjában-egészében mindig folytonos, legalábbis annyiban, hogy az új eredmények valamilyen módon mindig korábbiakra támaszkodnak. Ez egyaránt, sőt sokszor szó szerint egyszerre jelentheti korábbi eredmények felhasználását, s szintúgy az adott szakterületen korábban meghatározó szerepet játszó nézetek elvetését. Ez utóbbi gyakran döntő jelentőségű abban, hogy a kutató képes merőben új irányok felé fordulni, s ezzel új mozgásteret találni felfedező- és alkotómunkájához. Ez utóbbinak egyik karakteres megjelenési formája, amit a szakirodalom a téves szakmai előítélet leküzdésének nevez. A múlt eredményeinek a kutatásban és az innovációs fejlesztési munkában játszott szerepéről is megjelennek itt nagyon fontos gondolatok, például ismét René Dubostól: „Minden felfedezésről, még arról is, amelyik első pillantásra a legeredetibbnek és legintuitívebbnek látszik, mindig kimutatható, hogy mélyen a múltban gyökerezik.” A szerzők ehhez hozzáteszik, teljes joggal, hogy még a legnagyobb tudósok is mások vállain állnak. Arisztotelésztől idézik: annak lesz a legjobb képe a dolgokról, aki kezdetüktől fogva látja őket kifejlődni. Másrészt viszont nagyon mély, bár csüggeteg bölcsességről tanúskodik Max Planck itt idézett nézete: „A tudomány nagy újításai ritkán törnek utat maguknak úgy, hogy fokozatosan nyernek teret és megtérítik ellenzőiket; ritka eset, hogy Saulusból Paulus legyen. Rendszerint az történik, hogy az ellenfelek fokozatosan kihalnak, és a felnövekvő új nemzedék kezdettől fogva hozzászokik ezekhez az eszmékhez.” Ami pedig a kérdésfeltevés jelentőségét illeti, Owen Gingerich írja Kepler Mysterium Cosmographicum című művéről, hogy „...soha a történelemben nem volt ilyen rossz könyv ilyen megtermékenyítő hatással a tudomány további fejlődésére.” Nagyon érdekes és tanulságos arckép vázlatokat is kapunk itt a tudomány, valamint a fejlesztés történetének számos kiemelkedő alakjáról. Johannes Kepler például, az úttörő tudós kutatók egyik legnagyobbika, mintegy szégyellte, hogy a bolygók mozgását ellipszisekként írta le: a világegyetem szimmetriájába és Isten erre vonatkozó törvényeibe vetett hitét zavarta, hogy a bolygók Nap körüli pályáinak a körnél „kevésbé tökéletes” alakjuk van. És úgy tűnik, Kepler tökéletes példa arra is, hogy a felfedezés sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy valóban átütő erővel mutassák azt be. Amint itt olvasható, Newton zsenije kellett ahhoz, hogy Kepler nagyon rosszul szervezett, rosszul megírt, túlnyomórészt másról szóló könyvében észrevegye, abból kiássa Kepler törvényeit. A szerzők magára a szimmetriára több definíciót is bemutatnak, szigorút és lazábbakat, így például: „a szimmetria a geometriai alakzatoknak az a tulajdonsága, hogy részeik ismétlődnek, illetve hogy különböző helyzeteikben egybevágnak eredeti helyzetükkel”. Más meghatározás szerint a szimmetria harmóniát és arányosságot jelent, ismét másik szerint „egy dolog akkor szimmetrikus, ha van valami, amit megtehetsz vele úgy, hogy miután befejezted ezt a valamit, a dolog ugyanúgy néz ki, ahogy előtte kinézett”. Bemutatnak meghatározást a matematika absztrakt nyelvén is, de azzal itt nem ijesztgetünk.... Kinek szól mindez? A szerzők szerint egyértelműen az érdeklődő laikusoknak, s könyvük megértésének előfeltétele csak a nyitottság és az érdeklődés. Leírásaik követése gyakorta valóban koncentrált odafigyelést és gondolkodást igényel, ám ezzel a kép nagy része világossá is válik. Annyit azért ők is hozzáfűznek, hogy a felsőfokú tudományos képzettség elmélyítheti a könyv élvezetét. Dr. Osman Péter * * * Jaksity György: A pénz természete. Alinea Kiadó, 2003; ISBN 963 863 0655 A gazdaság fejlődése oda vezetett, hogy a pénzpiacok természetének és működésük sajátosságának ismerete ma már nélkülözhetetlen tudás - akár átmenetileg szabad pénzt akarunk kamatoztatni, akár finanszírozást keresünk. Itt is, ott is, megfizetjük az árát, ha nem tudunk eleget a pénzről, és csak magunkat okolhatjuk érte. Akinek bármi dolga is van cégek, intézmények pénzügyeivel, az vagy tudja, vagy szintúgy drágán tanulja ezt meg. Bár többé-kevésbé eltérő módon és mértékben, ismernünk kell még a különféle intézményrendszereket is, amelyek lehetővé teszik a pénz különféle funkcióinak működését. Jaksity György kitűnő műve olyan terület működésébe, alapvető sajátosságaiba és szabályaiba ad betekintést, amit mindenkinek értenie kell, aki a vállalati hierarchia bármely szintjén részese az árutermeléssel kapcsolatos döntések kialakításának. A pénzpiacok működéséről és természetéről, valamint a pénz piaci működéséről és természetéről szól itt, ezt pedig nemcsak azoknak kell jól ismerniük, akik pénzt akarnak felvenni vagy pedig kihelyezéssel gyarapítani ezeken a piacokon, hanem mindenkinek, aki akár igénylőként, akár az erőforrások elosztásának kialakítása révén részt vesz a vállalati finanszírozási döntésekben. így az iparjogvédelemmel foglalkozó szakembereknek is.
