Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Száz éve született Verő József, a fémtan professzora
Száz éve született Verő József, a fémtan professzora 43 is. Az energiaszükségletet nagyrészt valamilyen tüzelőanyag - koksz, olaj, földgáz - elégetésével fedezik. Megdöbbentő adat, hogy a vaskohászat az előállított acél tömegénél egy nagyságrenddel nagyobb tömegű füstgázt termel. Ennek 80 tömegszázaléka nitrogén, 17-18 tömegszázaléka széndioxid és még mindig tekintélyes mennyiség az 1-2 tömegszázaléknyi, igen ártalmas szénmonoxid-kéndioxidnitrogénoxid keverék. Ugyancsak súlyos környezeti terhelést jelent a füstgáz szilárdanyag-tartalma, ami port, pernyét, kormot tartalmaz. A vizsgált időszakban, körülbelül 35 évvel ezelőtt Magyarország részesedése a világ acéltermelésében 0,5% volt. Az, hogy azóta szinte megszűnt a vas- és fémkohászat Magyarországon, egyedül környezetvédelmi szempontból előnyös. Ismerjük azonban, sőt nyomait ma is jól láthatjuk, milyen környezeti károkat okoztak Ózdon, Diósgyőrben, Csepelen, Dunaújvárosban és még sok más helyen a kohászati üzemek. Ennek főleg az volt az oka, hogy elavult technológiákat alkalmaztak, a fejlesztés nem megfelelő színvonalon és ütemben történt. Verő professzor is abban látta a megoldást, hogy környezetkímélő technológiákat kell bevezetni - ahogyan azt a fejlettebb iparú és főleg gazdagabb országokban teszik — és az energiafelhasználásban is a villamos energia részarányának növelésére kell törekedni. Verő József szinte pályájának kezdeti szakaszától, a 30-as évektől kezdve szenvedélyes művelője volt a műszaki szaknyelvnek. Ebben a tárgyban számos írása született, 1946-tól a Bányászati és Kohászati Lapok nyelvművelő rovatának vezetője volt, és rendszeres munkát vállalt a Magyar Tudományos Akadémia Lőrincze Lajos által vezetett Anyanyelvi Bizottságában is. Az volt az alapelve, hogy a szakember életében a dologismeret és a nyelvtudás elválaszthatatlan fogalmak. Az ismeretek megszerzésének, tárolásának, bővítésének, hagyományozásának egyetlen lehetséges eszköze a nyelv. Tisztában volt azzal, hogy a szaknyelv nem autonóm nyelvrendszer, nem lehet nyelvi barikádot építeni a köznyelven és szaknyelven beszélők között a szaknyelv látszólagos „mássága” ellenére sem. A különbség a sajátos terminológiában és a tudományos egzaktságot tükröző mondatszerkesztésben van. Hangsúlyozta az „írástudók” egyre növekvő felelősségét; a híradástechnika és a nyomdaipar fejlettsége következtében egyre többen írnak sok példányban megjelenő szöveget, és sokkal többen beszélnek a régebben el sem képzelhető nagy hallgatóság füle hallatára. Az elkövetett hibák a hallgatók, olvasók tudatában gyökeret vernek és terjednek - az emberek meg vannak győződve arról, hogy amit a sajtóban olvasnak-hallanak, csak helyes lehet. Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy ezek a megállapítások napjainkban még aktuálisabbak, mint megírásuk idején, közel 20 évvel ezelőtt. Hadd idézzük Verő József véleményét az idegen szavak használatáról - erről ma is élénk vita folyik. Ezzel a témával foglalkozó cikkét azzal kezdi, hogy a közvélemény, sőt a nyelvtudósok szerint anyanyelvűnk elsősorban a tudományok révén fertőződik idegen szavakkal. A természettudományok nyelvében kétségtelenül több idegen kifejezés használatos, ezek nagy részére azonban a köznyelvben alig van vagy nincs is szükség. A társadalomtudományoknak talán kisebb számú idegen kifejezéséből viszont sok megy át a köznyelvbe is, mert ezek a tudományok nagyobb nyilvánosságot kapnak. Ami a cikkben ezután következik, az „lényegében azoknak az elveknek összefoglalása, amelyeket több évtizedes egyetemi előadói és szakirodalmi tevékenységemben következetesen szem előtt tartani igyekeztem” - írja. Ezeket az elveket az alábbi három pontba foglalja. „1. Sok olyan nem magyar kifejezés van használatban számos természettudományban, amelyeknek magyarral való helyettesítésére még csak gondolnunk sem szabad. Ezek többnyire görög vagy latin elemekből képzett, és majdnem minden élő nyelvben változatlan alakjukban használatos szavak. Ilyenek az atom, az elektron, a neutron, idetartoznak a kémiai elemek és ásványok, a mértékegységek nevei. Ezek a kifejezések jól beilleszkedtek nyelvünkbe, nem is gondolunk idegen voltukra. 2. Minden természettudományi ágnak sok olyan idegen szakmai kifejezése van, amelyeket csak egyetlen vagy legfeljebb néhány rokon ágazat használ. Egy részük szintén görög vagy latin elemekből képzett szó, egy számottevő részük viszont élő nyelvekből, például angolból, németből átvett szó. A fémtannak holt nyelvi elemekből alkotott szavai: likvidusz görbe, szolidusz felület, eutektikum, diffúzió, korrózió stb. Ezeket korlátozás és aggály nélkül a leírt alakjukban használom, ha bennfentesek vagy leendő szakemberek számára írok, tehát egyetemi jegyzetben, tankönyvben. Ha viszont nem szakemberekhez szólok, például ismeretterjesztő előadásban, akkor arra törekszem, hogy ezekre az idegen kifejezésekre ne legyen szükségem. A görög vagy latin eredetű kifejezéseket csak olyankor helyettesítem magyarral, ha az félreértést nem okozhat. A rekrisztallizációt évtizedek óta újrakristályosodásnak nevezem, a metallográfiát pedig fémtan névvel helyettesítettem. Az élő nyelvekből származó kifejezéseket szigorúbban kezelem, és minden körülmények között magyarral igyekszem pótolni még akkor is, ha szakértő olvasó vagy hallgatóság számára készítek szöveget. A német vagy angol szavak a magyar szövegből feltűnően ütköznek ki, és azt nagyon el is csúfítják. Az ilyen kifejezések első használatakor zárójelben vagy más alkalmas módon megnevezem az eredeti idegen kifejezést is, hogy az értelmezésüket megkönnyítsem. Néhány példa a fémtanból: Erholung, recovery = megújulás; segregation = dúsulás; ingot = tuskó. Nem szabad, de rendszerint nem is lehet magyarosítani a tudomány nagyjainak emlékét megörökítő elnevezéseket, amilyenek az austenit, martensit és számos ásvány neve. 3. Amikor görög-latin szóelemekből alkotott idegen kifejezéseket használok, azokat mindig fonetikusan írom. Tudósok nevéből képzett szavakban viszont a megörökített személy nevét betű szerint úgy írom, ahogy a nevét ő maga írta, például Roberts Austen neve alapján austenitet, Adolf Martens neve alapján martensitet írok.” (A két utóbbi szó írása a helyesírási szabályzat szerint azóta megváltozott — a szerk. megjegyzése.) A fentieken kívül Verő professzor nyelvművelő írásaiban foglalkozott a mondatszerkesztéssel, a változatos stílussal, amely amellett, hogy informatív, a rövidebb és hosszabb mondatok váltakozva történő alkalmazásával egyben pihenteti az olvasót vagy hallgatót, nem hagyja a figyelmét ellankadni. A kohászatnak, mint ősi mesterségnek, jól fejlett a szaknyelve; a nagyolvasztó, torokzár, adagfelvonó, lángkemence, öntőüst nyelvi szempontból közérthe
