Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 3. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Száz éve született Verő József, a fémtan professzora

40

Longa Petemé

töndíjasként a berlini Collegium Hungaricum tagjaként a Technische Hochschulén metallográfiái és anyagvizsgálati tanulmányokat folytatott, szinte elképzelhetetlen nélkülözések közepette. Hazatérte után ezeket a tárgyakat tanította Sopronban. Amikor a főiskola 1934-ben egyetemi rangra emelkedett — a továbbiakban a budapesti József Nádor Műegyetem egyik karaként működött - ő lett az első hazánkban avatott kohómémök doktor. 1947-ben, mindössze 43 évesen egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Ugyanekkor lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1949-ben rendes tagja. Kétszer kapott Kossuth-díjat: 1949-ben és 1958-ban. 1952-ben el kellett hagynia szeretett szülővárosát, mivel a bánya- és kohómémöki kar Miskolcra települt át, ahol létrehozták a Nehézipari Műszaki Egyetemet. Tanszékvezető professzori tevékenysége mellett 1952 és 1974 között az általa alapított Vasipari Kutató Intézet igazgatója is volt.

Nyugdíjas éveiben, 1980 körül írta meg a már említett, kéziratban maradt összegzését szakmai pályájáról, szigorú alapossággal, egyben támpontot adva a tudományos munka értékelésének módszertanához, amely a természettudományos kutatás, alkotás egyéb területein is alkalmazható.

A bevezetőben így foglalja össze szándékát: „Úgy érzem, hogy életpályám végéhez közeledve hasznos lehet, ha magam írom meg, mi az, amit alkottam és mi az, amit abban értéknek, tudományos eredménynek tartok.” Valamely műszaki vagy természettudományos alkotásnál az értékelés fő szempontja, hogy az újdonság milyen fokozatáról vagy kategóriájáról van szó. Verő professzor a fenti alkotásokat nyolc kategóriába sorolja.

1. A legnagyobb értékűek azok az alkotások, amelyek közvetlen előzmény nélkül jöttek létre, és előbb-utóbb tudományos világképünk lényeges részeivé lettek. Ezeket alaptörvényként emlegetjük. Ilyen például Galileinek a heliocentrikus Naprendszerre vonatkozó elmélete, Newton mechanikája, Bohr atommodellje, Planck kvantumelmélete, Einstein relativitáselmélete.

2. Majdnem ilyen jelentősek azok az alkotások, amelyek előzmény nélküli új mérőmódszer vagy mérőeszköz létrejöttében nyilvánulnak meg. Ezek egy vagy több tudományágban nyitnak lehetőséget új vagy a korábbiaknál lényegesen pontosabb, megbízhatóbb adatok megállapítására, ezért az érintett tudományágak fejlődését meggyorsítják. Ide sorolható például a mikroszkóp vagy az elektronmikroszkóp megalkotása, Laue-nek a röntgensugarak kristályok rácsán bekövetkező diffrakciójára vonatkozó felfedezése. Az utóbbi eset is közvetlen előzmény nélkülinek számít annak ellenére, hogy Laue ismerte a röntgensugarat, de új gondolat volt a röntgensugarak és a kristályok kölcsönhatásának hasznosítása.

3. Ebbe a kategóriába olyan, előzmény nélkül létrejött alkotásokat sorolhatunk, amelyek új iparág létrejöttét vagy naggyá fejlődését indítják meg. Ilyen például a nyersvas acéllá alakítása levegő átfúvatásával vagy tömör bugáknak ferde tengelyű hengereken vastag falú csővé lyukasztása, illetve Zipemovszky, Déry és Bláthy transzformátora.

4. Ide sorolhatók az előző kategóriában leírtakhoz hasonló jellegű műszaki alkotások, amelyeknek azonban többé-kevésbé közvetlen előzményük van. Ilyenek például az újabb keletű konverteres acélgyártó módszerek: lényegében a Bessemer konvertert alkalmazzák, azzal a különbséggel, hogy szilícium helyett más elemek oxidálását használják fel a szükséges hőmennyiség előállítására.

5. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az alkotások, amelyekkel valamilyen bonyolult természeti vagy termelői folyamat egy-egy részletét sikerült felderíteni. Bonyolultságuknál fogva ide tartoznak például az összes biológiai, meteorológiai kutatások. Bonyolult technológiai folyamat bármelyik fém kohászata. Annál is inkább fontosak az ezen a területen elért eredmények, mivel bármilyen csekély anyag- vagy energiamegtakarítás nagyon jelentős gazdasági előnyökkel járhat az iparág óriási mérete következtében.

6. Ebbe a kategóriába tartozik korábban még nem vizsgált anyag vagy anyagrendszer már ismert módszerekkel és eszközökkel végzett vizsgálatának eredménye. Ha az alkotás szerzője méréseinek eredményeit helyesen értékeli és értelmezi, hasznosan bővíti az anyagi világra vonatkozó ismereteinket. A fémtan körében ide tartoznak a még nem vizsgált két- vagy többalkotós ötvözetrendszerek kristályosodásának és átalakulásainak felderítését célzó vizsgálatok.

7. Korábban már megvizsgált anyagok, anyagrendszerek ismert módszerekkel történő, ismételt vizsgálata külön kategóriába tartozik. Az újbóli vizsgálatot indokolttá teheti, hogy a vizsgálat módszere vagy eszközei időközben tökéletesedtek, az új vizsgálat pontosabb eredményt hozhat. Akkor is indokolt az újabb vizsgálat, ha a korábbi szerző a méréseket tévesen értelmezte, és helytelen következtetésekhez jutott. Például a Fe-C egyensúlyi diagramjának első alakját 1900-ban közölték, azután 1938-ban, majd 1959- ben újabb vizsgálatok alapján tökéletesítették. Hat évtized alatt erről az egyetlen, bár a kohászatban alapvető fontosságú diagramról könyvtárnyi irodalom jelent meg.

8. Végül külön kategóriába tartoznak azok a tanulmányok, amelyek egy-egy témakör ismeretanyagát foglalják össze, azt rendszerezik, rámutatva az ellentmondásokra. Új adatokat, összefüggéseket a szerző nem ismertet, de a témakör további műveléséhez lökést ad, irányt mutat.

A fenti kategóriák leírása után Verő professzor néhány munkája létrejöttének körülményeit ismerteti és minősíti azokat.

Pályája elején harmadik fémmel is ötvözött ónbronzok egyensúlyi diagramjait határozta meg. Kísérleti berendezéseit magának kellett létrehoznia. „Elsősorban olvasztókemencére volt szükségem - írja. - Két évig tartott, amíg egy soproni kályhásmester széndarás kemencének alkalmas tűzálló agyagtestet készített, beleülő tégelyekkel; szénelektródát és széndarát Németországból szereztem be Hőkezeléseimre ércek pörkölésére szolgáló tokos kemencét használtam; ötvözeteimet a tanszéken készült 12 mm átmérőjű kokillába öntöttem.” A mangánnal, nikkellel, ólommal, illetve foszforral ötvözött ónbronzokkal kapcsolatos munkáit az általa meghatározott kategóriák közül a hatodikba sorolta. Érdekességként említi, hogy a csepeli gyárban öntött ólombronz csapágyperselyekkel kapcsolatban minőségi problémák merültek fel. A szakirodalomban próbálták az ötvözet fázisdiagramját megkeresni, hosszas kutatás után egy japán referátumban találtak utalást arra, hogy a keresett diagram már megjelent a magyar Bányászati és Kohászati Lapokban, Verő József cikkében. Ő sem lehetett próféta...