Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Térbeli védjegy oltalma az európai és a német jogban
Térbeli védjegy oltalma az európai és a német jogban 23 2. Linde-, Winward- és Rado-ügy A Német Szabadalmi Hivatal három térbeli védjegy bejegyzését, illetve oltalmát tagadta meg. Az elutasító határozatokat a Német Szabadalmi Bíróság helybenhagyta. Ez utóbbi határozatai ellen benyújtott fellebbezések (Rechtsbeschwerde) vizsgálata során a Német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) az EU Bíróságának jogértelmező állásfoglalásait kérte, minthogy a német védjegyjog ugyancsak az EU Védjegyjogi Irányelvét követi. Az első ügyben (Linde) egy villástargonca térbeli védjegyként való bejegyzését kérték, azt megkülönböztető képesség hiánya miatt tagadták meg: a forma csupán korszerű ipari formatervezés eredménye, amely az áru számára nem biztosít megkülönböztető jelleget. A második ügyben (Winward) zseblámpát jelentettek be térbeli védjegyként, és annak bejegyzését ugyancsak megkülönböztető képesség hiányára utalással utasították el: elegáns kivitele ellenére az a szokásos piaci viszonyok keretei között marad. A harmadik ügy (Rado) egy nemzetközi védjegy oltalmának megtagadása miatt indult, a térbelivédjegy-bejelentés tárgya karóra volt. Az elutasítás indoka ugyancsak a megkülönböztető erő hiánya volt. Az EU Bírósága a három ügy egyesítését rendelte el, és jogértelmező ítéletében* 8 * egységesen foglalt állást a három megkeresésben feltett kérdések vonatkozásában. Az ítélet az első hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy a megkülönböztető erő (irányelv 3. cikk 1. bek. b) pont) elbírálása alkalmával a háromdimenziós védjegyeknél, amelyek az áru formájából állnak, nem szükséges szigorúbb mértéket alkalmazni, mint az egyéb védjegyfajtáknál (49. pont). Úgy véljük, hogy ez a válasz aligha lepte meg a német bíróságot, amely a kérdést feltehetőleg inkább a német irodalomban e vonatkozásban folyó heves vita miatt tette fel. A második kérdésre adott válasz már differenciáltabb volt, hiszen maga a kérdés is három alkérdésből állt. A második kérdésben a Német Legfelsőbb Bíróság az irányelv 1. bekezdés e) pontja (térbeli védjegyek) és az irányelv c) pontja (leíró védjegyek) közötti viszony feltárását célozta. Az első alkérdésre — amelynek feltevését az EU Bírósága alighanem feleslegesnek tartotta - adott válaszban az ítélet szó szerint megismétli a Philips/Remington-ügyben közölt állásfoglalását, amelyben már részletesen kifejtette, hogy a térbeli formák mely esetben kizártak a védjegyként történő oltalomból (Linde- stb. ítélet 64—65. pontjai). Az ítéletnek ezekből a megállapításaiból Würtenberger azt a következtetést vonja le, hogy az irányelvnek a térbeli védjegyek vonatkozásában megállapított speciális lajstromozási akadályai olyan előzetesen vizsgálandó akadályok, amelyek az érdemi vizsgálat első lépcsőjét (Prüfungsreihenfolge) képezik. Nézete szerint a német védjegytörvény szisztematikájának is ez felel meg. A Philips/Remington-ítélethez viszonyított új mondanivaló tulajdonképpen ezek után következik, nevezetesen annak vizsgálata, hogy mi az irányelv 3. cikk 1. bekezdés c) * C-53/01, C-54/01, C-55/01 sz. ítélet, GRUR, 2003, p. 515 G. Würtenberger: Schutzumfang bei Warenformmarken. GRUR, 2003, p. 671 pontjának szerepe olyan térbeli megjelölések esetén, amelyek nincsenek alapvetően kizárva az oltalomból [3. cikk 1. bekezdése) pont]. Érdemes az ítéletnek ezeket a következtetéseit szó szerint idézni: De még akkor is, ha ez (a térbeli védjeggyel kapcsolatos előzetes akadály „vorgreifendes Hindernis”) elhárul, sem az irányelv 3. cikk 1. bekezdéséből, sem az irányelv feladatából és céljából nem következik, hogy az egyéb lajstromozási akadályok, beleértve az irányelv 3. cikk 1. bekezdésec) pontját is, az áru formájából álló, háromdimenziós védjegyekre nem vonatkoznának (66. pont). Éppen ellenkezőleg, az irányelv 3. cikk 1. bekezdéséből az következik, hogy az ott felsorolt lajstromozási akadályokat egymástól függetlenül és külön-kiilön kell vizsgálni (67. pont). Ha egy áru formájából álló, háromdimenziós megjelölés bejegyzését az irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontja alapján nem tagadják meg, az oltalom ennek ellenére megtagadható, ha a megjelölés az irányelv 3. cikk 1. bekezdés c)-d) pontjának hatálya alá esik (68. pont). Alapvetően semmi sem akadályozza az irányelv 3. cikk 1. bekezdés c) (leíró védjegy tilalma) pontjának alkalmazását egy, az áru formájából álló, háromdimenziós védjegy bejelentésére. Az irányelvnek az olyan védjegyekre való utalása, amelyek kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelekből állnak, amelyek a forgalomban szokásos megjelölésektől eltérnek, elég nyitott ahhoz, hogy a legkülönbözőbb védjegyeket, beleértve az áru formájából álló háromdimenziós védjegyeket is felölelje (69. pont). Mindezek alapján a második kérdés első felére az a válasz, hogy az áru formájából álló, háromdimenziós védjegyek vonatkozásában az irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontja mellett a 3. cikk 1. bekezdés c) pontja is jelentőséggel bír (70. pont). Ezek után a második kérdés második alkérdésére válaszolva az ítélet még részletesebben kifejti (amit itt már nem idézünk szó szerint), hogy- a feltétlen lajstromozást gátló okokról szóló rendelkezések értelmezése alkalmával a közérdek szempontjaira figyelemmel kell eljárni (71. pont);- az áru formájából álló, háromdimenziós megjelölések védjegyként történő bejegyzésére vonatkozó előírások rációja a versenytársak szabadságának biztosítása (72. pont);- az irányelv 3. cikk 1. bekezdése c) pontjának célja ugyancsak közérdekű, nevezetesen a leíró megjelölések szabad használatának biztosítása (73-74. pont);- az irányelv 3. cikk 1. bekezdésec) pontja alapján az áru formájából álló, háromdimenziós megjelölések bejelentése esetén is szükséges közérdekből végzett vizsgálat, és az ilyen tárgyú bejelentések sem lajstromozhatók ezen vizsgálat nélkül (75. pont);- a feltétlen lajstromozást gátló okok vizsgálata alkalmával a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (76. pont). A második kérdés második alkérdésére ezért (összefoglalva) az a válasz, hogy az irányelv 3. cikk 1. bekezdés c) pontja által meghatározott lajstromozási akadályok vizsgálata alkalmával a közérdek oly módon érvényesítendő, hogy az áru formájából álló, háromdimenziós védjegyek, amelyek kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelekből
