Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
30 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből ban nem tekinthetők az audiovizuális kulturális örökség részének [3. § f) pont], és így a tervezet jelen formája szerint kívül esnek a rendkívüli dokumentációs értékkel bíró műsorszámok körén. A jogalkotói cél nyilván az volna, hogy a NAVA törvénytervezet szerint archiválásra kerülő műsorszámok az Szjt. 35. § (7) bekezdésében foglaltak szerint egyúttal rendkívüli dokumentációs értékű rögzítésnek is minősüljenek, archiválásuk, feldolgozásuk tehát szerzői jogi szempontból szabad felhasználásnak minősüljön. Az Szjt. 35. § (7) bekezdésben foglalt rendelkezéssel összefüggésben a 3. § j) pontja szerinti rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám kifejezés a definíciók összefüggésében nem fedi az összes audiovizuális műsorszámot, hiszen a rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám csak az audiovizuális kulturális örökség körébe tartozó műsorszámokra vonatkozó definíció, amely pedig a tervezet jelen formája szerint egy szűkebb kör. Az audiovizuális kulturális örökség meghatározás továbbá a tervezet jelen formájában nem feleltethető meg az audiovizuális kötelespéldány fogalmával sem. Ebből következően tehát a NAVA törvénytervezet hivatkozott definíciókat tartalmazó rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a törvénytervezet alkalmazásában lehetnek olyan audiovizuális műsorszámok is, amelyek kötelező vagy önkéntes szolgáltatáson alapuló archiválását a NAVA törvénytervezet ugyan előírja, mégsem minősíti azokat rendkívüli dokumentációs értékű műsorszámnak. A NAVA törvénytervezet végleges szövegétől függően is egyfajta jogalkotási megoldás lehet egy külön értelmező rendelkezés, amely kimondaná, hogy az audiovizuális kötelespéldányként vagy önkéntesen szolgáltatott és az audiovizuális archívumok által megőrzött audiovizuális műsorszámok archiválási célú rögzítései az Szjt. 35. § (7) bekezdése szempontjából rendkívüli dokumentációs értékkel bíró rögzítésnek minősülnek. 2. Az Szjt. 35. § (4) bekezdésében biztosított belső intézményi célra történő másolatkészítésbe (mint szabad felhasználási esetkörbe) belefér-e az, hogy az archivátor (dokumentátor) egy erre a célra rögzített műpéldányt otthon a lakásán (távmunka keretében) dolgozzon fel? Az Szjt. 35. § (4) bekezdésében foglalt szabad felhasználási eset szempontjából önmagában mindegy, hogy a másolatkészítés, illetve a másolt műpéldány (kópia) felhasználása az intézmény irodahelyiségein belül vagy azon kívül történik. A szabad felhasználásként történő minősítéshez az szükséges, hogy az adott felhasználási cselekmény ne ütközzön az általános szabályokba, azaz ne legyen sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul ne károsítsa a szerzői jogosult jogos érdekeit, továbbá megfeleljen a 35. § (4) bekezdésében előírt speciális feltételeknek. A megkeresésben leírt eset a testület álláspontja szerint az Szjt. 35. § (4) bekezdés a) pontja szerinti tudományos kutatási esetkörbe tartozik. Amennyiben ugyanis a szakemberek által végzett feldolgozás alapvetően szükséges az archivumban elhelyezett audiovizuális anyagok tudományos értékeléséhez, megfelelő módon történő kutathatóságának lehetővé tételéhez, úgy a másolatkészítés a tudományos kutatás érdekében szükséges. Ebből a szempontból pedig önmagában mindegy, hogy az intézmény helyiségein belül vagy azokon kívül valósulnak-e meg a feldolgozás egyes fázisai. Indokolt ugyanakkor a megkeresésben is hivatkozott megfelelő biztonsági intézkedések megtétele a másolatkészítés, illetve a másolt kópiák felhasználása szempontjából. Ez biztosíthatja, hogy a felhasználás, azaz a másolatkészítés az előzőekben hivatkozott - a szerzői jogok védelme szempontjából fontos - általános szabályoknak mindenképpen megfeleljen. A konkrét esetben maga az intézmény felelős vezetői tudják azt eldönteni, hogy ebben a körben pontosan milyen biztonsági intézkedések megtétele szükséges. Az mindenképpen indokolt, hogy az intézmény belső szabályzata részletesen tartalmazza a belső intézményi célú másolatkészítés szabályait, konkrétan is utalva az Szjt. 35. § (4) bekezdésében, illetve speciálisan az a) pontjában foglaltakra. A belső szabályzat szigorúan írja elő, hogy egyéb célra az archiválás alá kerülő anyagokról (művekről) másolat semmilyen módon nem készíthető, továbbá a másolt kópiák további többszörözése szigorúan tilos, és ehhez rendeljen megfelelő szigorú munkajogi, illetve szerződéses szankciókat, amelyek mind a munkavállalókra, mind pedig a megbízási szerződésben álló külső szakemberekre legyenek irányadóak. Ennek megfelelően a külső szakemberek megbízási szerződéseiben ki kell kötni, hogy a belső szabályzatban foglalt, a másolatkészítésre és a másolt kópiák felhasználására vonatkozó rendelkezések e szerződések részét képezik, amelyeket a külső szakembereknek pontosan meg kell ismerniük. Ezen túlmenően, az ellenőrizhetőség érdekében fontosak a megkeresésben hivatkozott technikai lépések, mint a digitális megkülönböztető jelzéssel való ellátás, a sorszámozás, a kópiák intézménybe való visszakerülésének szigorú ellenőrzése. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a külső helyszíneken történő kópiahasználat jelentősen nehezíti a másolatok ellenőrzését. Ily módon nem lehet teljesen kizárni akár a kópia véletlenszerű elvesztését. Biztonságosabb lenne mind az esetleges visszaélések, mind pedig a kópiáknak a nyilvános forgalomba való véletlen kikerülése megakadályozása érdekében, ha a feldolgozási cselekmények az intézmény helyiségein belül történnének, és ellenőrzésre kerülne, hogy e helyiségeken kívülre fizikailag ne kerüljenek ki kópiák. Indokolt lehet az is, hogy másolatkészítéskor a kópiára rögzítésre kerüljön a másolatkészítés időpontja, a másolat készítőjének azonosító kódja és az archívum kódja. Ehhez kapcsolódóan megjegyezzük, hogy a belső szabályzatban rendelkezni kellene egy szigorú nyilvántartási rendszer létrehozásáról is, amely követhetővé teszi a másolatkészítés fázisait. 3. Mi a helyzet akkor, ha a műsorszolgáltató és a filmelőállító között megkötött sugárzási szerződés kizárja az archiválási célú másolatkészítést? Az Szjt. és a NAVA törvény tervezetének vonatkozó szakasza vajon felülírja az ettől eltérő szerződéses kikötést? Amennyiben az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló leendő törvény a televízióműsorokról készült efemer rögzítések [Szjt. 35. § (7) bekezdés] őrzésére közgyűjteményként kijelöli az illetékes audiovizuális archívumokat, illetve magát a NAVA-t, és a műsorszámokról készült másolatok kötelespéldánykénti szolgáltatását előírja,
