Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 3. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből

Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből

29

műsorszámok és a kapcsolódó dokumentumok összessége, melyek ezáltal rendkívüli dokumentációs értékűnek minősülnek;”

A NAVA törvénytervezet tárgyi hatálya magyarországi előállítású vagy magyar vonatkozású audiovizuális műsorszámokra terjed ki. Az audiovizuális műsorszám fogalmát a következőképpen definiálja a tervezet:

„[3. § bj\ audiovizuális műsorszám: audiovizuális mű (ideértve a reklámokat és egyéb hirdetéseket is), azaz a nyilvánosság számára közvetített vagy közvetítésre szánt hang vagy kép, illetve ezek összekapcsolódó - zárt egységet alkotó, vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett- együttese, amelyet egyedileg megjelölő főcím vagy szükség szerint más megkülönböztető jelzés jelöl, illetőleg amelynek az időbeli kezdetét és befejeződését az elejét, illetve a végét jelző közlés jelzi, és nem tekinthető filmalkotásnak;”

A két definíciót együtt értelmezve az audiovizuális kulturális örökség körébe tartozó műsorszám a NAVA törvénytervezet alkalmazásában olyan rendkívüli dokumentációs értékűnek minősülő audiovizuális mű, amely azonban nem tekinthető filmalkotásnak. Ezen értelmező rendelkezések a jelen formájukban több problémát vetnek fel:- Az audiovizuális müsorszám definíciójában a „hang vagy kép” meghatározás helytelen, mert audiovizuális mű csak hang és kép összekapcsolódó sorozata lehet.- Az „audiovizuális mű ” kifejezésben a mű szó szerzőialkotás-jellegre utal, ezáltal a NAVA törvénytervezet jelenlegi formájában, úgy tűnik, hogy kizárólag az Szjt. IX. fejezete (Filmalkotások és más audiovizuális művek) szerint szerzői műnek minősülő műsorszámokra vonatkozhat. E szerint a törvény nem alkalmazható az Szjt. alapján szerzői jog által védett audiovizuális műveken kívüli műsorszámokra. Ugyanakkor a tervezet 3. § b) pontjából kiindulva arra lehet következtetni, hogy a törvény tárgyi hatálya nem terjed ki a filmalkotásokra. Ha viszont az Szjt. definíciójából indulunk ki [Szjt. 64. § (1) bekezdés], ami a NAVA törvénytervezet által használt szerzői jogi terminológia alapján indokoltnak tűnik, akkor ezek után felvetődik a kérdés, hogy pontosan milyen műsorszámok is tartoznak a tervezet tárgyi hatálya alá, különös tekintettel arra is, hogy ellentmondás mutatkozik a NAVA törvénytervezet és az Szjt. között abban a tekintetben, hogy mi minősül filmalkotásnak (pl. reklámfilm).

A hatályos Szerzői Jogi Törvény (1999. évi LXXVI. törvény) definíciója szerint a filmalkotás fogalma a következőképpen értelmezendő:

„[Szjt. 64. § (1)] Filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretteijesztő film.”- Reális veszély a fentiek alapján, hogy a NAVA törvénytervezet 3. § b) pontjában foglalt definíció ajelenlegi formájában tulajdonképpen kiüresíti az előkészítés alatt álló törvény tárgyi hatályát, vagy legalábbis nem egyértelmű ezek után, mi minősül a tervezet 2. § értelmében a törvény hatálya alá tartozó „audiovizuális műsorszámnak”. A védett jogi tárgy, azaz az audiovizuális örökség védelme szempontjából továbbá nem látszik indokoltnak a tervezet tárgyi hatályának a csupán a szerzői műnek minősülő televízióműsorok körére való leszűkítése.- További probléma, hogy az audiovizuális kötelespéldány definíciója megint alapvetően különbözik a 3. § fi pont szerinti „audiovizuális kulturális örökség” definíciótól.

„[3. § i)] audiovizuális kötelespéldány: a közszolgálati műsorszolgáltatók és az országos földfelszíni terjesztésű kereskedelmi műsorszolgáltatók magyarországi előállítású müsorszámai, illetve annak bármilyen módon rögzített példánya, amelyekre nézve a szolgáltató rendelkezik a műpéldányok terjesztését lehetővé tevő felhasználási joggal, és amelyeket az erre kötelezett műsorszolgáltatónak a kötelespéldány archívum rendelkezésére kell bocsátania;”

Feleslegesnek és zavarónak tűnik a műpéldányok terjesztését, ezáltal kötelespéldánykénti szolgáltatását is lehetővé tevő felhasználási jogra való utalás, mert a közgyűjtemények vonatkozásában az Szjt. 35. § (7) bekezdése amúgy is lehetővé teszi a jogszerűen sugárzott művet tartalmazó rögzített műsorszám korlátlan őrzését, ebből következően pedig nyilvánvalóan az ilyen célból a közgyűjtemény számára történő átadását is, nincs tehát szükség ehhez külön terjesztési jogosultságra a kötelespéldány szolgáltatására kötelezett televíziószervezet részéről. Másrészt a jogszabályszöveg tervezete a jelen formájában a kötelezett műsorszolgáltatóknak mintegy választási jogot enged, hiszen ha nem kívánnak audiovizuális kötelespéldányt szolgáltatni, elegendő, hogy arra hivatkozzanak, nem rendelkeznek az adott müsorszám terjesztési jogával (ami egyébként valószínű, mert egy televíziószervezet, hacsak nem saját maga állítja elő az adott műsorát, ezáltal minden fajta felhasználási joggal alanyi jogon rendelkezik, rendszerint csak közönséghez közvetítési, sugárzási típusú felhasználási jogokat kap egy bemutatásra kerülő műsorszám tekintetében, példányonkénti terjesztési jogot nem).

A felhasználási jogok szempontjából sokkal inkább a műsorszolgáltató helytállási kötelezettségéről kellene megfelelő módon rendelkezni a tervezetben abban a tekintetben, hogy a szolgáltató által átadott audiovizuális kötelespéldány olyan rögzítés, amely megfelel az Szjt. 35. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, azaz sugárzási célból jogszerűen felhasználható műről készített ideiglenes rögzítés. Ezen előfeltételek hiányában ugyanis - még ha a NAVA törvénytervezet megfelelően, az Szjt. 35. § (7) bekezdés utolsó mondatával összhangban szabályozza is a szerzői műnek minősülő televízióműsorok megőrzésének feltételeit - az archívumban elhelyezett műsorszámok őrzése szerzői jogi szempontból jogosulatlannak minősül.- A tervezetben szereplő, a törvény tárgyi hatálya szempontjából releváns fentiek szerinti definíciók együttes értelmezése alapján a feltett konkrét kérdés szempontjából a legnagyobb gond, hogy a törvénytervezet e definícióval olyan audiovizuális műsorszámok archiválását is előírja, amelyek a NAVA törvénytervezet alkalmazásé-