Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Térbeli védjegy oltalma az európai és a német jogban
22 Dr. Vida Sándor Az irányelv 3. cikk 1. bekezdésének e) pontja olyan megjelölésekre vonatkozik, amelyek nem lehetnek védjegyek, s ezáltal kizárólag az áru formájából álló ilyen megjelölések vonatkozásában eredendően kizárja a bejegyzést. Ha ennek a rendelkezésnek akár csak egyetlen feltétele is fennáll, akkor a megjelölés, amely kizárólag az áru formájából vagy annak grafikai ábrázolásából áll, nem jegyezhető be védjegyként (76. pont). Az irányelv 3. cikkében felsorolt, lajstromozást gátló okokat azon közérdek szem előtt tartásával kell értelmezni, amely azok alapjául szolgál (hivatkozik az ítélet a Chiemsee-ítélet 25-27. pontjaira - 77. pont). Az irányelv 3. cikk 1. bekezdése e) pontjának rációja az, hogy megakadályozza, hogy a védjegyjog monopolhelyzetet biztosítson annak jogosultja számára olyan műszaki megoldásra vagy felhasználási lehetőségre, amelyeket a felhasználó a versenytárs áruinál is megtalálhat. Az irányelv 3. cikk 1. bekezdése e) pontjának a feladata annak megakadályozása, hogy a védjegy által biztosított oltalom ezen túlterjedjen, és hogy akadályozza a versenytársakat abban, hogy az ilyen műszaki megoldásokkal vagy használati tulajdonságokkal rendelkező árukat a verseny keretében szabadon kínálhassa (78. pont). Helytállóan jegyzi meg ezzel kapcsolatban Ströbele és Hacker,3 4 hogy a műszaki megoldásokat vagy szabadalommal, illetve használatiminta-oltalommal lehet védeni, vagy pedig szabadon lehet használni. A védjegyjog nem használható fel a műszaki megoldások oltalmára. Magam még egy lépéssel tovább megyek: a forma védelme lehetséges még a formatervezésiminta-oltalommal, és - bizonyos (szűk) keretek között - a versenyjog segítségével is. Az elvileg „örökéletű” védjegyjog nem léphet ezek helyébe. Hasonló álláspontot képvisel Ingerl és Rohnke4 is, akik ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy közérdeket képez, hogy műszaki eredményeket egyetlen versenytárs se monopolizálhasson beláthatatlan ideig. A továbbiakban az ítélet azt mondja: Az irányelv 3. cikk 1. bekezdése ej pontjának második fordulatával meghatározott megjelölések, amelyek kizárólag az áru olyan formájából állnak, amely meghatározott műszaki hatás eléréséhez szükséges, védjegykénti oltalma tilalmának célja annak megakadályozása, hogy olyan formák számára, amelyeknek lényeges jellemzői meghatározott műszaki funkcióknak felelnek meg, bejegyezzenek azzal a következménnyel, hogy a védjegyjog által biztosított kizárólagosság megakadályozza a versenytársakat, hogy olyan árut, olyan funkcióval kínáljanak vagy legalábbis szabadon válasszanak forgalmazás céljából, vagy hogy árujukat ilyen funkcióval állítsák elő (79. pont). Ingerl ésRohnke5 6 ezt a megállapítást azzal kommentálja, hogy ennek megfelelően az oltalomból kizártak az olyan térbeli védjegyek, amelyek a következő feltételeket megvalósítják: I. ha nem az (egész) áru formájáról van szó, hanem annak csomagolásáról vagy az áru egy részéről; P. Ströbele-F. Hacker: Markengesetz, 7. kiadás. Köln-Berlin-Bonn-München, 2003. § 3 Rn. 113 4 i t t R. Ingerl-Ch. Rohnke: Markengesetz, 2. kiadás. München, 2002. § 3 Rn. 55 uo. 2. az áru formája lényeges jellemzőjének (ha nem is szükségszerűen valamennyinek) műszaki funkciója van; 3. az áru formájának ezek a jellemzői ténylegesen valamilyen műszaki funkciót valósítanak meg és nem pusztán dekoratívak. A továbbiakban az ítélet a következőképpen értelmezi az irányelv célját: ... az a közérdeket tartja szem előtt, nevezetesen, hogy egy olyan formát, amelynek lényeges jellemzői műszaki funkciót teljesítenek, és ezt a formát abból a célból választják, hogy biztosítsák, hogy azt bárki szabadon használhassa — ez a rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy az ilyen megjelölések védjegyként történő bejegyzés alapján egyetlen vállalat rendelkezésére álljanak (utal az ítélet a Chiemseeítélet 25. pontjára - 80. pont). Arra a kérdésre, hogy ha bizonyított, hogy vannak más formák is, amelyekkel ugyanaz a műszaki hatás elérhető, és ezáltal a lajstromozási akadály vagy érvénytelenítési ok kiküszöbölhető-e, a válasz, hogy „az irányelv (vizsgált rendelkezésének) szóhasználatából semmiféle ilyen következtetés nem vonható le” (81. pont). Ströbele és Hacket6 ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy az EU Bírósága annak érdekében, hogy a versenytársak a technika állása szerinti „szabad” tartományban zavartalanul tevékenykedhessenek, azt az álláspontot foglalta el, hogy a védjegyoltalomból nemcsak azok az áruformák kizártak, amelyeket kizárólag a műszakilag szükséges jellemzők határoznak meg, hanem minden olyan áruforma, amelynek lényeges jellemzői műszaki funkciót testesítenek meg, vagyis műszakilag meghatározottak, tekintet nélkül arra, hogy különböző alternatív formák (Formalternative) alkalmazása lehetséges. Továbbmenően az ítélet így szól: Azáltal, hogy az irányelv (vizsgált rendelkezése) az ilyen megjelöléseket kizárja az oltalomból, ezzel azt a legitim célt tükrözi, hogy ne engedje meg egyes személyeknek, hogy a védjegybejegyzést arra használják fel, hogy műszaki megoldásokra védjegyjogi oltalmat szerezhessenek vagy tarthassanak fenn (82. pont). Ingerl és Rohnke1 ehhez azt a - találó - megjegyzést fűzi, hogy az EU Bíróságának ez a jogértelmezése a műszaki tartalmú ipari jogoknak a védjegyjogtól való elhatárolását jelenti. Az a körülmény ugyanis, hogy az ám formája műszaki hatás elérésére alkalmas-jelen írás szerzője szerint - objektív ismérvek alapján megállapítható. Az előbbi gondolatot az ítélet még a következő megállapítással erősíti meg: Ha pedig egy ám formájának lényeges funkcionális jellemzői csupán a műszaki hatásnak tulajdoníthatók, akkor az irányelv (vizsgált rendelkezése) az ilyen formából álló megjelölést kizárja az oltalomból még akkor is, ha a kérdéses műszaki hatás más formákkal is elérhető (83. pont). Amint az az előzőekből látható, az EU Bíróságának ítélete az EU-irányelv által egyébként is szűkre szabott lehetőségeket se nem terjesztette ki, se nem szűkítette, azt persze nem is tehette. Ezzel alapvetően közeledett a korábbi angol joggyakorlathoz. 6 Ströbele-Hacker: id. mű § 3 Rn. 115 Ingerl-Rohnke: uo.
