Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Jogosultság bejelentés benyújtására és szabadalomra, valamint a feltaláló névfeltüntetési joga az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
Jogosultság bejelentés benyújtására és szabadalomra, valamint a feltaláló névfcltüntctési joga az ESZH előtti eljárásban 17 letett meg, az eljárás csak ezen határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónap elteltével folytatható. A 13. szabály (4) bekezdése szerint ha harmadik személy a felszólalási eljárás vagy a felszólalásra rendelkezésre álló határidő alatt az ESZH előttigazolja, hogy az európai szabadalomjogosultja ellen eljárást indított, amelyben várhatóan az európai szabadalmat számára fogják megadni, az ESZH felfüggeszti az eljárást, hacsak a harmadik személy bele nem egyezik az eljárás folytatásába. A 14. szabály szerint attól a naptól számítva, amelyen harmadik személy az ESZH előtt igazolja, hogy az európai szabadalom megadása iránti igény érvényesítése érdekében eljárást tett folyamatba, addig a napig, amelyen az ESZH az engedélyezési eljárást folytatja, sem az európai szabadalmi bejelentés, sem valamely szerződő állam megjelölése nem vonható vissza. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 3/92 (OJ 1994, 607) sz. döntése megállapítja, hogy a61. szakasz (1)6) bekezdése szerint győztes bejelentő az eredeti elsőbbség megtartása mellett benyújthat új európai bejelentést akkor is, ha a benyújtás időpontjában a korábbi jogellenes bejelentés már nem függ az ESZH előtt. Az ESZH ezzel az európai szabadalomra vonatkozó jog megállapítására első fokon illetékes, az Egyesült Királyszág Szabadalmi Hivatala döntését fogadta el, jóllehet az európai szabadalmi bejelentés már megszűnt. Az angol joggyakorlat szerint a szabadalomra való jog visszavont vagy ejtett szabadalmi bejelentések esetén is megállapítható. A határozat alapját képező európai szabadalmi bejelentést 1988-ban nyújtották be. Az újdonságvizsgálati jelentés feltárta egy lényegileg ugyanerre a találmányra vonatkozó korábbi bejelentés meglétét, amelyet 1985-ben egy olyan harmadik fél nyújtott be, akinek a fellebbező fél 1982-ben bizalmasan tárta fel a találmányt. Ezt a korábbi bejelentést közrebocsátották, és 1986-ban a vizsgálati díj befizetésének elmulasztása folytán visszavontnak tekintették. Ezt követően a fellebbező fél az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalától az 1977. évi angol szabadalmi törvény 12(1) szakasza alapján kérte a korábbi európai szabadalmi bejelentésben kinyilvánított találmányra vonatkozó szabadalmi jogosultságának az elismerését, és ezt az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalának elnöke el is ismerte. így a fellebbező fél az angol szabadalmi törvény 12(6) szakasza alapján jogosult volt új bejelentést benyújtani Nagy-Britanniában, amelynek bejelentési napjaként elismerték az európai bejelentés napját. Ezután a fellebbező fél 1990-ben a korábbi szabadalmi bejelentésben kinyilvánított találmány vonatkozásában új európai szabadalmi bejelentést nyújtott be a 61. szakasz (1)6) bekezdése alapján. Az ügyben illetékes Jogi Fellebbezési Tanács J 1/91 (OJ 1993, 281) sz. közbenső határozatában megállapította, hogy az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala elnökének a döntése a 61. szakasz értelmében végleges volt, de az angol döntés nem bírt joghatállyal az ESZH előtt, ezért az ügyben még az ESZH-nak kellett döntenie. A Jogi Fellebbezési Tanács azt is vizsgálta, hogy vaj on a 61. szakasz szerint szükség van-e arra, hogy a bejelentés függő legyen. Minthogy a 61. szakasz alapján eltérő értelmezések lehetségesek, a tanács úgy döntött, hogy a kérdést a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjeszti, amely azon a véleményen volt, hogy ha egy nemzeti bíróság jogerős döntése szerint egy a bejelentőtől eltérő személy jogosult arra, hogy európai szabadalmat engedélyezzenek számára, és ez a személy a 61. szakasz követelményeit kielégítve a 61. szakasz (1)6) bekezdése szerint ugyanarra a találmányra új európai szabadalmi bejelentést nyújt be, a bejelentés elfogadásának nem előfeltétele, hogy az eredeti korábbi jogsértő bejelentés az új bejelentés benyújtásának időpontjában még függő legyen. Ennek alapján a Jogi Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a 61. szakasz (1)6) bekezdésében előírt feltételeket kielégítették, és ennek megfelelően a szabadalmi bejelentést további intézés céljából átadta az átvevőirodának. A 61. szakasz (1) bekezdése szerinti jogszerzéshez arra van szükség, hogy a valódi jogosult egy jogerős határozatot mutasson be az ESZH-nak. Ez a határozat abban a megjelölt szerződő államban fejti ki hatását, amelyben kiadták, valamint azokban a további megjelölt szerződő államokban, amelyekben elismerték vagy az elismerési jegyzőkönyv alapján el kell ismerni. Az ESZH-nak vizsgálnia kell a határozat elfogadhatóságát. Egyébként nem szerződő államok bíróságainak a határozatait is el lehet ismemi, különösen olyan esetekben, amikor a bíróság a külföldi jog alkalmazása és a felek lakóhelye vagy székhelye miatt megfelelő nemzetközi jogállással rendelkezik. Az európai szabadalomengedélyezési eljárás világviszonylatban szabad hozzáférhetősége miatt túlságosan szűk lenne a jogi illetékességet a szerződő államok bíróságaira korlátozni, és ez az európai szabadalmi rendszert használó bejelentők jogos érdekeit is sértené. Az európai szabadalomra való joggal kapcsolatos jogvita időtartama alatt a bejelentőt meg kell akadályozni abban, hogy a valódi jogosult érdekeivel ellentétes cselekedeteket végezzen, és különösen abban, hogy az európai szabadalmi bejelentést visszavonja. A 14. szabály ezért a felfüggesztéssel megvonja a bejelentőtől azt a jogot, hogy visszavonja európai szabadalmi bejelentését vagy valamelyik szerződő állam megjelölését, ha a harmadik fél az ESZH-nak bizonyítja, hogy eljárást indított az európai szabadalomra vonatkozó jog miatt. A 14. szabály a 13. szabály (1) bekezdése alapján felfüggesztést kérő harmadik fél érdekét védi. A fentebb említett G 3/92 (OJ 1994, 607) sz. döntés szerint az európai szabadalmi bejelentés visszavonása alapvetően nem akadálya annak, hogy a 61. szakasz (1)6) bekezdése alapján új bejelentést nyújtsanak be. Ez azonban jogilag csak akkor lehetséges, ha egy nemzeti bíróság az alkalmazható nemzeti jog szerint elismeri a jogosult igényét az európai szabadalom megadására. Ez mostanáig csak Nagy- Britanniában fordult elő. A J 38/92 (OJ 1995, 8) sz. döntés megállapítja, hogy az engedélyezési eljárás felfüggesztése alatt az eljárás változatlanul abban a jogállapotban marad, amelyben a felfüggesztés időpontjában volt. A 13. szabály (5) bekezdése szerint a felfüggesztésnek különösen az a következménye, hogy a felfüggesztés napján futó határidők is nyugszanak, de az eljárás folytatásakor tovább futnak, és legkorábban az eljárás folytatását követő két hónap eltelte után járnak le. E szabály alól azonban ki van vonva az évdíjak fizetése, amelyek nem függesztődnek fel. A 61. szakasz (1 )a) bekezdése szerinti j og érvényesítéséhez az ESZE nem ír elő semmi különleges alakiságot. Ele
