Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 61 mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.” A § (6) bekezdése az ún. „ötlet-kifejezés dichotómia” elvét fogalmazza meg, mikor leszögezi, hogy „valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.” Az Szjt. 4. §-a (1) bekezdésében rögzíti, hogy „a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta”, majd a (2) bekezdésében kimondja: „Szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző müvének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van.” 3. Az Szjt. 1. §-ához fűzött miniszteri indokolás külön kiemeli: „A törvény a magyar és a nemzetközi szerzői jogi felfogásban egyaránt általánosan elfogadott elvet tükröz annak egyértelművé tételével, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelemnek a mű egyéni, eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet.” A miniszteri indokolás ezzel rámutatat a törvény szövegében is tükröződő elvre, hogy a szerzői jogi védelemnek olyan tevékenység a tárgya, amely a szerző szellemi alkotását testesíti meg. Olyan szellemi alkotást, amely egyéni abban az értelemben, hogy az adott körülmények között lehetőség van többféle kifejezési módra, s ezek közül a szerző egyéni módon valósítja meg azok egyikét vagy másikát, s amely eredeti abban az értelemben, hogy az nem csupán valamely már meglévő alkotás szolgai másolata. Az Szjt.-ben alkalmazott mű- és eredetiségfogalom összhangban áll azzal, ami az Európai Unió irányelveiben - különösen a számítógépi programok és az adatbázisok védelméről szólókban-tükröződik. A számitógépi programok védelméről szóló 91/250/EGK sz. irányelv 1. cikkének 3. bekezdése így rendelkezik: „A számítógépi program védelemben részesül, ha az eredeti abban az értelemben, hogy az a szerző saját szellemi alkotása. Semmilyen más ismérv nem alkalmazható a védelemre való alkalmasság meghatározásához.” Az adatbázisok védelméről szóló 96/9/EK sz. irányelv 3. cikkének 1. bekezdése ezzel összhangban mondja ki a következőket: „Ez Irányelv szerint az adatbázisok, amelyek - a tartalmuk kiválasztásánál és elrendezésénél fogva - a szerző szellemi alkotását testesítik meg, szerzői jogi védelemben részesülnek. Semmilyen más ismérv nem alkalmazható a védelemre való alkalmasság meghatározásához.” Jóllehet az acquis communautaire-ben ezek a meghatározások közvetlenül csak az érintett két kategóriára vonatkoznak, nyilvánvalónak látszik, hogy súlyos koncepcionális zavart eredményezne, ha az EU valamely tagállama ettől eltérő mű- és eredetiségfogalmat alkalmazna más műkategóriák esetében (például, ha nem elégedne meg a szellemi alkotás meglétével, hanem azt is megkívánná, hogy az egyéni, eredeti jelleghez a szerző személyiségének valamilyen „misztikus”, hangsúlyosabb kifejeződése is társuljon). 4. A fent leírt ismérvek alapján ítélhető meg, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjai részére szervezett továbbképzés keretében elhangzott előadások szerzői jogi védelmet élvező műveknek minősülhetnek-e. A megbízásban szereplő leírás két álláspontról szól. Az első álláspont szerint az előadások „olyan önálló, egyéni szellemi produktumok, amelyek szerzői jogi védelem alatt állnak”, míg a másik álláspont képviselői szerint azok „-noha bizonyos mértékig kifejezésre juttatják az óraadó egyéniségét - nem rendelkeznek olyan eredeti, egyéni jelleggel, amelynek alapján szerzői jogi értelemben vett alkotásoknak minősülhetnének.” Úgy látszik, hogy a két álláspont nem ugyanazon tényállás kétféle megítélését tükrözi, hanem két- legalábbis némileg - eltérő, általános jelleggel összefoglalt tényállásra vonatkozik: az elsőként említett álláspont szerint az előadások egyéni, eredeti jellegűek, míg a másik szerint ez a jelleg hiányzik. Az eljáró tanács megítélése szerint azonban ez a tényállásbeli különbség a lényeget tekintve csupán látszat. Úgy tűnik, hogy a második álláspont képviselői olyan eredetiségtesztet vesznek alapul, amely szigorúbb annál, mint ami a Szjt. — és az acquis communautaire — rendelkezéseiből következnék. Elismerik, hogy az előadások bizonyos mértékig kifejezésre juttatják az óraadók egyéniségét — ami így az előadások „bizonyos mértékű” egyéni jellegére vall - de mégis kijelentik, hogy azok nem egyéni, eredeti jellegűek. Ez arra mutat, hogy az egyéni, eredeti jelleg megállapítását ahhoz a feltételhez kívánják kötni, hogy az egyéni jelleg egy bizonyos mértéket meghaladjon. Erre azonban az Szjt. idézett rendelkezései szerint nincs alap; a törvény csupán az alkotás egyéni jellegét kívánja meg, nem állít további feltételt e jelleg mértékét illetően. Ezért az óraadók előadásai a második álláspont alapjául szolgáló általános jelleggel összefoglalt tényállás esetében is szerzői jogi védelmet érdemlő alkotásnak minősíthetők. 5. Az előző pontban az „általános jelleggel összefoglalt” tényállás kifejezést használta az eljáró tanács, amelyre figyelemmel az óraadók előadásai szerzői jogi védelemben álló alkotásoknak minősülhetnek. Ez azonban ténykérdés, amelyre vonatkozóan - a megbízásban leírt körülmények között - csak a konkrét előadásoknak, illetve annak az elemzése alapján lehet megbízhatóan állást foglalni, hogy azoknak mi a viszonya az egységes tananyaghoz. A megbízásban foglalt leírás szerint az előadások a következő jellemzőkkel rendelkeznek: — egységes, központilag meghatározott tematika; — egységes oktatási tananyag; — gyakorlati feladatok bemutatása; — konzultálás a hallgatókkal; — meghatározott időtartam. Az „egységes, központilag meghatározott tematika” egymagában nyilvánvalóan elégséges teret hagyna az előadók számára egyéni, eredeti előadások tartására, hisz egy adott témáról különböző módokon lehet előadást tartani. Az „egységes oktatási tananyag” azonban már tartalmilag meghatározhatja az előadásokat, és ha eléggé részletes, elvileg előfordulhat, hogy az előadó egyszerűen a tananyagban foglaltakat adja elő anélkül, hogy bármi egyénit és eredetit tenne hozzá. Ez esetben
