Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
34 Dr. Gonda Imre jegy megújítása, átruházásának tudomásulvétele, a megszűnésének megállapítására irányuló eljárás vagy a törlési eljárás. Sajátos helyzete miatt a fenti szerkezetben nehezen helyezhető el a közösségi védjegy nemzeti védjegybejelentéssé alakítása, mivel a konverzióra a védjegy lajstromozására irányuló eljárás során, illetve a megszűnés bizonyos formáinál a közösségi védjegy lajstromozását követően is sor kerülhet. A konverzió a nemzeti védj egyelj árások szempontjából egyértelműen a bejelentési eljáráshoz kötődik, ezért az egyszerűség kedvéért jelen tanulmány is a bejelentési eljárásnál tárgyalja ezt az intézményt. A konverzióhoz hasonlóan a védjegyhasználat elmulasztásának következményei több eljáráshoz is kapcsolódhatnak. Jellemzően a kontradiktórius eljárásokban kell ezt az intézményt alkalmazni. Némiképpen önkényesen ugyan, de a magyar védjegyjogi hagyományokat követve a törlési, illetve a megszűnés megállapítására irányuló eljárásoknál kerül majd sor a tárgyalásukra. 3.1.1. A közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás A közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás a közösségi oltalom koegzisztenciája miatt több ponton is kapcsolatba kerülhet egyrészt a tagállamok nemzeti védjegyszabályozásával, másrészt a tagállamok iparjogvédelmi hivatalainak és illetékes bíróságainak nemzeti joggyakorlatával, a korábbi azonos nemzeti védjegy elsőbbségének igénylése, a korábbi nemzeti jogok mint viszonylagos kizáró okok kapcsán, illetve a közösségi védjegy nemzeti védjegybejelentéssé alakításával összefüggésben. 3.1.1.1. Szenioritás A Rendelet 34. cikke alapján a közösségi védjegy bejelentője igényelheti a korábbi elsőbbségű, tagállamban oltalmat élvező azonos védjegyének a szenioritását. A szenioritás kettős tartalommal bír. Az egyik egy kedvezmény a nemzeti védjegyek jogosultjainak, hogy a közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárásban az azonos nemzeti védjegy elsőbbségét fogja tovább vinni a közösségivédjegy-bejelentés. Ennek feltétele az, hogy a korábbi védjegy megjelölése azonos legyen a későbbi közösségivédjegy-bejelentésben szereplő megjelöléssel, továbbá az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások listáján a későbbi bejelentés ne terjeszkedjen túl. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a valamely tagállamban több évtizede oltalmat élvező védjegy eredeti elsőbbségét kapja meg a közösségivédjegy-bejelentés, és ezt kell figyelembe venni a későbbiekben az esetleges ütközések elbírálásánál. A szenioritás elsőbbségre vonatkozó eleme a közösségi oltalom koegzisztenciális jellegéből fakad, és kimondatlanul is arra ösztönzi a tagállami szinten oltalmat élvező védjegyek jogosultjait, hogy a nemzeti oltalmat váltsák ki közösségi szintűvel. Hosszú távon ez - különösen az ismertebb és több tagállamban oltalom alatt álló védjegyek esetében - a közösségi védjegyek irányába ható folyamat egyben a párhuzamos oltalom megszűnését fogja eredményezni a közösségi védjegy javára. Ez utóbbi tendenciát erősíti a szenioritás másik arca, amit a Rendelet 34. cikkének (3) bekezdése tartalmaz. A rendelkezés szerint ha a szenioritás igénylését követően a nemzeti védjegy megszűnik, utólag a nemzeti hatóságnál a megszűnt védjegy törlését, illetve megszűnésének megállapítását lehet kérni. Az első ránézésre meglepő szabály tényleges tartalma arra irányul, hogy a már megszűnt nemzeti védjeggyel szemben lefolytatott eljárás útján közvetve a közösségi védjegy szenioritását lehet megtámadni. Amennyiben egy ilyen eljárás a kérelmező sikerével zárul, a közösségi védjegy elveszíti a szenioritás útján igényelt előnyeit. A szabály tényleges alkalmazása megkövetelte a tagállamok nemzeti védjegytörvényeinek módosítását azzal, hogy külön szabály útján lehetővé kellett tenni nemzeti szinten az ilyen eljárás lefolytatását. Másrészről a Rendelet 34. cikkének (3) bekezdése kifejezetten abba az irányba hat, hogy hosszabb távon ne legyen érdekelt a közösségi védjegyjogosultja az azonos nemzeti oltalom fenntartásában, hiszen szenioritás által mindazokat az előnyöket élvezi közösségi szinten, mint a nemzeti védjegye a tagállamban, továbbá a megszűnt védjegyet valamilyen formában továbbra is nyilvántartják az érintett tagállamban. Mindezeken felül a védjegyjogosultnak ez a tagállam iparjogvédelmi hivatala irányába egy fillérjébe sem kerül. A közösségi érdekek hatékony érvényesítését valósítja meg a szenioritás intézménye, ami jelentős kedvezmények útján a közösségi oltalom igénybevételére ösztönzi a jogosultakat, egyben a tagállamok iparjogvédelmi hivatalainak a munkaterheit növeli anélkül, hogy ehhez financiális értelemben kompenzációt biztosítana az OHIM bevételeiből. A valóságtól elrugaszkodott elképzelés volna azonban azt feltételezni (és a közösségivédjegy-rendszer elindulása óta eltelt hét év tapasztalatai sem ezt mutatják), hogy tömegével üresednének ki a tagállamok nemzeti védjegylajstromai. A védjegyjogosultak az irányú döntéseit, hogy az általuk használt árujelzőnek milyen formában kérjék a védjegykénti lajstromozását — közösségi védjegyként, tagállami nemzeti védjegyként, netán nemzetközi védjegybejelentés útján egy vagy több tagállam megjelölésével lajstromozott védjegyként - nem kizárólag védjegyjogi, sokkal inkább gazdasági megfontolások determinálják. Ilyenek lehetnek az érintett piaci szereplő mérete, financiális háttere, potenciális piacai, ahol az adott termékkel meg kíván jelenni stb. A szenioritás intézménye az ismertetett elemeken túl nemzeti védjegyjogi konzekvenciákkal is bír. Tekintettel arra, hogy a szenioritás alapja mindig egy tagállami védjegy, ez magában hordozza a tagállamok védjegyjogi gyakorlatai között fellelhető eltéréseket, amelyek a közösségi védjegy útján közösségi szinten is jelentkezhetnek. Mindez abból fakad, hogy ezeket a védjegyeket eredendően a nemzeti hatóság saját jogforrásai alapján és saját gyakorlatának megfelelően lajstromozta. Igaz, hogy az OHIM-hoz benyújtott közösségivédjegy-bejelentést a Rendelet előírásainak megfelelően vizsgálják meg, és adott esetben lajstromozzák. Azonban előfordulhat, hogy egy olyan megjelölés kap közösségi oltalmat, amely egy adott tagállamban korábban nem kaphatott volna oltalmat valamely abszolút kizáró ok fennállása miatt, mégis az OHIM lajstromozhatónak találja. Az érintett tagállam iparjogvédelmi hivatala természetesen semmilyen befolyással nem bír a közösségi
