Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
A közösségi cs a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban 35 védjegy-bejelentés érdemi vizsgálatára, mig a közösségi oltalom kiterjed a tagállam területére is. A helyzetet súlyosbíthatja, ha az adott védjegyet a védjegyjogi harmonizációt megelőző időkben lajstromozták valamely tagállamban, mert az esetleges eltérések akkor még nagyobb mértékben voltak jelen a nemzeti védjegyjogok között. Ez a folyamat kétirányú, egyrészt hatással van a nemzeti hivatalok gyakorlatának alakítására, másrészt a közösségi gyakorlatot is befolyásolhatja a nemzeti jog bizonyos elemeinek az átvétele útján. A tagállamok védjegyjogi szemlélete közötti eltérések a feltétlen lajstromozást gátló okok körében különösen a megkülönböztető képesség hiánya kapcsán érzékelhetők. Ezt igyekezett az Irányelv áthidalni azzal, hogy meghatározta, milyen védjegyformák alkalmasak arra, hogy védjegyoltalom tárgyát képezzék, azonban a konkrét esetek szintjén ez nem mindig ad elegendő eligazítást, például az egy színből álló színvédjegyek oltalomképessége tekintetében. A nehezebben feloldható problémák körébe kell sorolni az ún. deszkriptív vagy leíró megjelölések oltalomképességének kérdését, mert egy adott nyelvterületen, illetve kulturális környezetben jelentéssel bíró szó fantáziaszónak minősülhet egy eltérő hivatalos nyelvvel rendelkező másik tagállamban. Az Unió jellemzően gazdag és sokszínű kultúrával, valamint egymástól nagyban eltérő hivatalos nyelvekkel rendelkezik, ami nem könnyíti meg a közösségivédjegy-bejelentések abszolút lajstromozást gátló okok tekintetében történő vizsgálatát. 3.1.1.2. Korábbi elsőbbségű nemzeti jogok A közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárásban a korábbi nemzeti jogok alapján a Rendelet 42. cikkével összhangban felszólalásnak, illetve a Rendelet 52. cikke alapján a lajstromozott közösségi védjegy törlésének lehet helye. Ezek a rendelkezések a közösségi oltalom egységességének elvéből is fakadnak, hiszen ha a közösségivédjegy-bejelentés valamely korábbi tagállami jogba ütközik, akkor felszólalás alapján az egész bejelentést el kell utasítani és nincsen lehetőség a közösségi védjegyet csak annak a tagállamnak a tekintetében elutasítani, amelyben fennáll a kizáró ok. Korábbi nemzeti jogként - elsősorban - az alábbi jogokat kell figyelembe venni. A közösségivédjegy-bejelentés elsőbbségénél korábbi:- a tagállamban nemzeti úton benyújtott védjegybejelentés vagy lajstromozott védjegy,- olyan nemzetközi védjegy, amelynek oltalma kiterjed a tagállamra, beleértve az ilyen védjegybejelentést is,- a tagállamban ténylegesen használt lajstromozatlan megjelölés,- a tagállamban jóhírű védjegy. A fenti jogok esetében nyilvánvaló a tagállam nemzeti védjegyjogának, valamint saját gyakorlatának az érintettsége. Kiindulva a tagállamokban oltalmat élvező védjegyek nagy számából, arra a következtetésre is juthatnánk, hogy tömegével érkeznek felszólalások, illetve törlési kérelmek, amelyek elbírálása során az OHIM akaratlanul is megismeri a tagállami gyakorlatot. A valóság némiképpen messze áll ettől. Meg kell jegyezni, hogy a korábbi jogok a közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárásban csak felszólalás útján érvényesíthetőek, és akkor is kizárólag a korábbi jog jogosultja vagy annak használatára jogosult személy kezdeményezheti az eljárást. A felszólalás, illetve a törlési eljárás nem elhanyagolható eljárási költségvonzattal jár, ráadásul az eljárást az öt munkanyelv egyikén kell lefolytatni. A financiális terhek, valamint az eljárás - mind földrajzi, mind nyelvi szempontból megmutatkozó - nehézségei a gyakorlatban lecsökkentik a tagállami jogok, mint lajstromozást gátló okok érvényesülésének lehetőségét. Nyilvánvalóan kevesebb nemzeti jog jogosultja szólal fel ütköző közösségivédjegy-bejelentéssel szemben, mint ahány ilyen korábbi akadályozó jog létezik. 3.1.1.2.1. Lajstromozatlan megjelölés Figyelemre méltó, hogy a tagállamban oltalmat élvező védjegyek mellett az ún. lajstromozatlan megjelölések alapján is biztosított a fellépés lehetősége egy közösségivédjegybejelentés, illetve lajstromozott közösségi védjeggyel szemben. Mindez két okból is érdekes. Egyrészt mert a lajstromozatlan megjelölések bizonyos fokú oltalmát tagállamonként eltérő módon biztosítják, másrészt pedig azért, mert az ilyen megjelölések köre a tagállamok összevetésében változó lehet. Az OHIM illetékes szervezeti egysége - attól függően, hogy felszólalásról vagy törlési eljárásról van szó - a Rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően az adott eljárásban a tagállam nemzeti joga alapján állapítja meg azt, hogy a korábbi jog az érintett tagállamban valóban élvez-e valamilyen oltalmat, és ha igen, akkor a korábbi jog jogosultja ezen az alapon felléphet-e a későbbi védjegybejelentéssel szemben. A Rendelet alapján a lajstromozatlan korábbi jog csak akkor vehető figyelembe, ha a helyi jelentőséget meghaladó mértékben ismert. E nem túl precízen megfogalmazott feltétel pontos tartalmát a gyakorlat alakítja, formálja. A helyi jelentőséget meghaladó ismertséget közösségi viszonylatban kell vizsgálni, az alkalmazott ám vagy szolgáltatás fogyasztóinak körében mérve. Pontos arányokról nem beszélhetünk, azonban annyi bizonyos, hogy ha az ilyen típusú megjelölést az adott tagállam egészében ismertnek tekintik, akkor nagyobb mint helyi jelentőségűnek kell tekinteni,15 és mint ilyet figyelembe lehet venni a közösségi védjeggyel szemben folytatott eljárásban. Amennyiben ez az ismertség a releváns fogyasztók körében csak a tagállam egy részében állapítható meg, akkor az eset körülményei alapján kell elbírálni a kérdést. Néhány tagállamban az ilyen típusú korábbi jogot csupán a védjegybejelentéssel szembeni felszólalás útján lehet érvényesíteni, és a már lajstromozott védjeggyel szemben törlési kérelem jogalapjaként nem jelölhető meg. Amennyiben a korábbi lajstromozatlan megjelölést ilyen tagállam területén használják, akkor — összhangban a Rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjával - az OHIM ennek megfelelően, a tagállam nemzeti jogát szem előtt tartva, csak felszólalás esetén veszi figyelembe ezt a korábbi jogot. Ezzel szemben, ha ennek a korábbi jognak az oltalma egy olyan tagállam területén áll fenn, ahol törlési jogcímként jelölhető 15 Anette Kur: Der Schutz nicht eingetragener Marken. GRUR Int., 1987, p. 560-570
