Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
Ipaijogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 109. évfolyam 2. szám 2004. április TANULMÁNYOK DR. GONDA IMRE A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban* A közösségi védjegy olyan jogi instrumentum az Európai Unióban, amely az egységes belső piac létrehozásában és annak fenntartásában jelentős szerepet vállal. A közösségi védjegy az egyik legfontosabb árujelző - a védjegy - oltalmának tagállami határokon átnyúló biztosításával az áruk és szolgáltatások szabad áramlását szolgálja. A szellemi tulajdon védelmének jelenleg nincs még egy olyan területe, ahol olyannyira kiteljesedett volna a közösségi jogalkotás és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlat, mint a védjegyek esetében. Ennek ellenére a tagállamok védjegyjogának közelítése, valamint a közösségi védjegy létrehozása nem a teljes jogegységesítés jegyében fogant, hanem szem előtt tartotta a nemzeti védj egy oltalmi rendszerek sokszínűségének fenntartását azok további önálló működésének biztosítása útján. Ez utóbbi törekvés a közösségivédjegy-oltalomkoegzisztenciális jellegében testesül meg, ami azzal a sajátossággal jár, hogy a közösségi és a tagállamok nemzeti védjegyrendszerei a tényleges működés során számos ponton hatással vannak egymásra. A tanulmány kifejezetten azokat a pontokat szándékozik megvilágítani, amelyeknél tetten érhető a közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata. 1. Jogharmonizáció, közösségi oltalom A tagállamok védjegyjogának közelítéséről, illetve a közösségi oltalom kialakulásáról számos publikáció látott napvilágot, azonban a címben megjelölt téma szükségessé teszi a közösségi rendszer kialakulásának rövid áttekintését. 1.1. A védjegyoltalom harmonizálása a közös piacon Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés alapvető célkitűzése volt a tagállamok közötti kereskedelem akadályainak megszüntetése. Az iparjogvédelmi jogok, így a védjegyoltalom is territoriális jellege miatt a tagállamok közötti kereskedelem akadályát, illetve annak torzítását eredményezheti. Mint ismeretes, a Római Szerződés régi 36. cikke feloldja a közösségi versenyjog és az iparjogvédelmi jogok között fennálló ellentétet azzal, hogy * Az ELTE Jogi Továbbképző Intézete európai jogi szakjogász posztgraduális képzése keretében készült szakdolgozat szerkesztett változata. az ipari vagy kereskedelmi jogok tekintetében elismeri a korlátozást az áruk szabad áramlásával szemben, amennyiben ez nem válik hátrányos megkülönböztetés eszközéve a tagállamok közötti kereskedelemben. Azonban a problémát ezzel csak időlegesen sikerült megoldani. Hosszú távon a kérdésre megnyugtató választ egyrészt a tagállami oltalmi rendszerek harmonizálása, másrészről egy egységes, közösségi szintű oltalmi rendszer, a közösségi védjegy-oltalom létrehozása jelenthetett. Ezt az érintett szakemberek már a Közösség létrehozásakor észlelték, és tekintettel a védjegyoltalom mint versenyeszköz a piacgazdaságban betöltött, kiemelt szerepére - már egészen korán - 1959-ben kezdeményezték egy munkacsoport létrehozását, amelynek a feladata a közösségi védjegy oltalmi rendszerének kidolgozása volt. Ebben a korai időszakban nem közösségi jogi alapokon képzelték el a közösségi rendszert, hanem multilaterális nemzetközi egyezményben szerették volna megalkotni azt, hasonlóan a jelenleg hatályos Európai Szabadalmi Rendszerhez1.1964-ben készült el az első tervezet, azonban a további munkálatokat Franciaországnak az akkori, az Európai Gazdasági Közösséggel szembehelyezkedő politikája meghiúsította. Mégsem tekinthető eredménytelennek ez a próbálkozás, hiszen néhány koncepcionális kérdésben már ebben a korai fázisban konszenzus alakult ki a tagállamok szakemberei között. A legfontosabb ilyen elem a nemzeti oltalmi rendszerek párhuzamos fenntartása a közösségi szintű oltalom mellett. Tizenöt évvel később került újra napirendre a kérdés, a koncepció2 azonban alapvetően megváltozott. A tagállamok az európai szabadalomtól immár teljesen eltérő alapokon kívánták létrehozni a közösségi védjegy-oltalmi rendszert. A Bizottság nyilvánosságra hozta az 1964-es tervezetet, majd 1976-ban memorandumot fogadtak el egy közösségi szintű rendszer létrehozásáról. A memorandum célkitűzése volt a megjelöléssel ellátott termékek és szolgáltatások szabad piacának megteremtése, egyben a tagállamokban különböző védjegyjogosultak javára fennálló védjegyoltalmak összeütközéséből adódó visszás helyzetek megszüntetése. Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-én Münchenben aláírt egyezmény (kihirdette a 2002. évi L. törvény) Alexander von Mühlendahl: Das künftige Markenrecht der Europäischen Gemeinschaft, GRUR Int., 1989,5. szám
