Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
90 Technikatörténet A következő év elején megkapta az üzemvezető, Henry Wendt hozzájárulását, hogy kísérletező kedvének teret engedve a műhelyben berendezhesse saját fejlesztőrészlegét. Természetesen tevékenységét csak munkaidőn kívüli és ellenszolgáltatás nélküli, hasznos „szabadidő-eltöltés” formájában végezhette. Munkáltatója részéről kezdetben nem kísérte túl nagy lelkesedés ezt a foglalatosságát, de már 1902 nyarán kiderült, erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, sőt, rövidesen a mindennapi munkájának elvárásait többszörösen túlszárnyaló eredmények, a cég szempontjából pedig jelentős bevételek forrása lett ez a munkáltatói engedékenység. 1902 forró nyarán a Buffalo Forge Company egyik legfontosabb üzleti ügyfelének számító, New Yorkban működő Sackett-Wilhelms Lithographic & Publishing Company folyamatosan kapta a reklamációkat megrendelőjétől. Vagy a leszállított áru minősége hagyott sok kívánnivalót maga után, vagy a korábban megszokott határidők helyett jóval később készültek el a megrendelések. Mivel a városban igen népszerű, színes, szatirikus hetilap, a „Judge” nyomtatott példányai így nem jutottak el a megrendelőhöz a megszokott időben, a kiadó szokásos bevételeinek csak egy részéhez jutott hozzá. A színes magazint kézbe véve úgy tűnt, valamilyen érthetetlen oknál fogva az eddigiektől eltérően a nyomtatás minősége leromlott. A reklamáció okozója természetesen nem az elvégzett munka szokatlan hanyagsága vagy a megrendelések határidejének figyelembe nem vétele volt. Ezt már abban a korban sem engedhette volna meg magának egy komoly cég. Valójában a nyomdaüzemben kialakult magas páratartalmat és a szokatlan hőmérsékletet nem lehetett már kezelni a hagyományos módon, az üzemcsarnok „shed” tetőablakain át történő egyszerű szellőztetéssel. A megrendelésekhez illeszkedő, egyre nagyobb tételben tárolt papípanyag eldeformálódott állapotban alkalmatlan volt az egymást követő fázisokban felvitt festékrétegek fogadására. A nagy mennyiség és a jelentkező technikai problémák hatására a különböző színek felvitelének munkafolyamatai egyre eltolódtak egymáshoz képest. Az illusztrációk szellemképes megjelenése sokszor a poént, a csattanó megértését tette lehetetlenné. Mindenesetre már a forró júniusi napokban megkereste a nyomda a gépeket karbantartó, New Yorkban is képviselettel rendelkező buffalói céget, járjon utána, a felmerült problémákat hogyan lehetne orvosolni. A Buffalo Forge New York-i képviselőjének vezetője történetesen Irvine Lyle, Carrier barátja, későbbi alapító cégtársa és „melléktevékenységének” ismerője volt. A feladatot tehát az ifjú Carrierre bízták, bajlódjon el az első pillanatban nem is igazán mechanikai problémának tűnő, időjárás okozta „természeti csapás” megoldásával. (A nyomdagépek üzemeltetésével valójában nem volt közvetlen kapcsolata a minőségromlásnak, sokkal inkább az üzem klímájával.) Meglepő módon a megoldás a természet és az ipari termelés, egy meteorológiai jelenség és az akkoriban először felbukkanó szmog, levegőszennyezés hatásainak megfigyeléséből levont következtetések alapján vált a rajzasztalon megoldható problémává. Egy (újabb) dobozba zárt természeti jelenség A furcsa alcím talán egy kis magyarázatra szórni. Az empirikus kísérletezések eredményei sokszor igen lassan hasznosultak. Gondoljunk csak Benjamin Franklin nem minden veszély nélküli próbálkozásaira, amelyek során „sárkányeregetéssel” a levegőből villámot fogott. Igaz, a villámhárító ezzel már meg is született, de az elektromosság hasznosításáig még igen hosszú út vezetett. Az első klímaberendezés azonban, a természet megfigyeléséből származó alapötlet megszületését követően, szinte azonnali alkalmazást nyert. A köd, azaz a hideg vízpára hűtőközegként történő alkalmazása egy mechanikai szerkezetben az átáramoltatott levegő lehűtésére állítólag egy jelentős késedelemmel érkező reggeli vonatnak volt köszönhető. Carrier, megkapva a megbízást a brooklyni nyomdaüzem problémájának megoldására, elkezdett dolgozni egy olyan szerkezeten, amelynek alapvető működési elve még tisztázásra várt. Az addigi módszerek lényegében a jégtábla hűtőhatását próbálták hasznosítani. Carrier azonban a megoldáshoz egy teljesen új megközelítéssel látott hozzá. Hivatalos kiküldetésben éppen Pittsburghben tartózkodott. A város ekkor már az amerikai acélgyártás fellegvára, amelynek feldolgozása a környezetében elterülő hatalmas szénlelőhelyeken alapult. Az áldásos ipari fejlődés melléktermékeként ez volt a világ egyik első városa, amelynek sikerült „előállítania” az azóta széles körben elterjedt szmogot. Carrier ott-tartózkodásának ideje alatt már bőségesen élvezhette a fenti jelenség hatásait. Ezek közé tartozott, hogy még a nyári időszakban is előforduló reggeli köd a szmoggal társulva elborította a folyók völgyében elterülő várost. A település fölött kialakult légkörnek egyik jellegzetessége volt, hogy a hűvös, nedves reggeli levegő még a szárazabb nyári napokon is kitartóan megmaradt. Carrier elbeszélése szerint visszaindulásának napján is ez volt a helyzet. A Buffalóba induló vonat jelentős késése miatt a pittsburghi pályaudvaron dideregve volt ideje hosszasan elgondolkodni a megoldásra váró problémán. Azt a következtetést vonta le, hogy a hideg vízpára hosszú távon képes meggátolni a levegő felmelegedését. Következésképpen, a nedvességtartalom szabályozásával meg lehetne próbálni befolyásolni a levegőhőmérsékletet. Mikor a vonat végre megérkezett, Carrier fejében már körvonalazódtak az elkészítendő berendezés működési elvének lehetséges alapjai. A vonaton ülve hamarosan meggyőződhetett arról, hogy jók az elgondolásai. A hűvös, köddel és szmoggal teli medencéből kiérve a vonat hirtelen a perzselő napsütésben fürdő, száraz és tiszta levegőjű útszakaszra ért, és így folytatta útját egészen Buffalóig. A pittsburghi levegő tehát szinte mesterségesen került előállításra, és a környezetében uralkodó feltételek ellenére hosszan fennmaradó állapotot eredményezett.
