Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - A Találmányi Szakértői Testület szakértői véleménye a HUNGARICUM terméken használt megjelöléseknek az UNICUM védjegyekkel való ütközéséről

58

A Találmányi Szakértői Testület szakértői véleménye: UNICUM-HUNGARICUM ügy

7. Az UNICUM védjegyekkel ilyen módon összetéveszthető megjelöléseknek a HUNGARICUM terméken a jogosult engedélye nélkül való használata a Vt. 12. §-ában meghatározott kizárólagos jogok megsértését eredményezi.

Ez mindenekelőtt alapul szolgálhat a védjegybitorlás elkövetésének megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására a Vt. 27. §-a szerint. A védjegybitorlás miatt indított perben - a Vt. 95. §-ának (2)—(4) bekezdéseiben meghatározott speciális és a Pp. 156. §-a szerinti általános rendelkezések alapján - van helye ideiglenes intézkedésnek.

Emellett az adott tényállás alkalmas lehet a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVI1. törvény 2. §-a szerinti általános tilalom, valamint 6. §-ában meghatározott - a jellegzetes külső, csomagolás, megjelölés utánzására vonatkozó - tilalom megsértésének megállapítására és szankcionálására is.

A védjegyjogosult kizárólagos használati jogának megsértését büntető és szabálysértési rendelkezések is szankcionálják (Btk. 329/D. §,218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 152. §).

C) A HUNGARICUM megjelölések oltalomképességének

értékelése

A megbízónak azt a kérdését, hogy lajstromozhatóak-e a 33. osztályba tartozó árukra a HUNGARICUM szó-, illetve ábrás megjelölések, a Vt. 8. §-ának rendelkezéseiből kiindulva lehet megválaszolni. Ezek szerint a védjegyoltalom megszerzésének az a feltétele, hogy a megjelölés elégítse ki az 1. §-ban előírt pozitív oltalomképességi követelményeket, s ne legyen kizárva az oltalomból a 2-7. §-okban meghatározott negatív kritériumok: a feltétlen (abszolút) és a viszonylagos (relatív) kizáró okok alapján; meg kell felelnie továbbá a bejelentésre megszabott törvényes rendelkezéseknek is. A HUNGARICUM megjelölések oltalomképességének megítéléséhez a lehetséges kizáró okok, lajstromozási akadályok közül - a megbízó kérdéseinek megfelelően - a megkülönböztethetőség hiányát, az (UNICUM védjegyekkel való) összetéveszthetőséget, valamint a (Hungaricum Club tagjai által történt) lajstromozás nélküli korábbi használatot indokolt részletesen elemezni, az alábbiak szerint.

a) A megkülönböztethetőség hiánya

1. A Vt. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A grafikailag ábrázolható megjelölések fajtáit az 1. § (2) bekezdése határozza meg.

A Vt. 2. §-a (2) bekezdésének a) pontja pedig - abszolút jelleggel - kizárja a védjegyoltalomból azt a megjelölést, amely megkülönböztetésre nem alkalmas, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak. Ezt a lajstromozási akadályt hozzájáruló nyilatkozat (consent) nem háríthatja el; de a 2. § (3) bekezdése szerint az oltalomból való kizárás nem érvényesül, ha a megjelölés - használata révén — megszerezte a megkülönböztető képességet.

2. A magyar védjegyjogi felfogást kezdettől fogva meghatározó szempont szerint „... egy szóvédjegy belajstromozásánál ennek értelmére ... azon értelem irányadó, ... aminőt azon szónak az illetékes kereskedelmi körök a forgalomban általában tulajdonitanak;... hasonlóképp az illető szónak természetes és nyelvtani értelmét kell figyelembe venni akkor, ha azon kérdést kell elbírálni, hogy valamely ... szó az ám minőségét, előállítási helyét, idejét, módját, stb. jelenti-e?”16

Ennek megfelelően a jogalkalmazás is következetesen útját állta a magyar eredetre utaló kifejezések, valamint a megkülönböztetésre nem alkalmas egyéb megjelölések, az ún. szabadjelzések kizárólagos jelleggel történő kisajátításának. Nem találták „... védjegyoltalomban részesíthetőnek a HUNGÁRIA szóvédjegyet, mert a HUNGÁRIA szó a köztudatban és a közforgalomban oly általános használatba átment szabadjelzésnek tekintetik, hogy az ... megkülönböztetési képességgel nem bír”; sőt HUNGÁRIA allegorikus ábrázolása is szabadjelzés.17

A Legfelsőbb Bíróság is kifejtette, hogy „...közismert jelentésű, megkülönböztető jelleget nélkülöző kifejezésre szóvédjegy lajstromozását nem lehet elrendelni”.18 Egy további ügyben pedig: „A védjegyoltalom szempontjából nem alkalmas megkülönböztetésre az a megjelölés, amely kizárólag az áru származási helyét tünteti fel”.19

3. A HUNGARICUM (tsz.: HUNGARICA) latin szó jelentése, annak eredeti, legáltalánosabb értelme szerint: „valami, ami magyar, magyarságra vonatkozó”.20 Ebből a jelentésből kiindulva a szó több speciális jelentéstartalmat is hordoz, a magyar vonatkozású szellemi alkotásoktól bizonyos nyomtatványokig teijedően.21 A HUNGARICUM szót az üzleti életben és a köznyelvben általánosan használják a piacon sikeres, jellegzetes magyar áruk megnevezésére.

Ilyen értelemben a HUNGARICUM szó valamely jellegzetesen magyar terméket jelent, amely egyértelműen utal a termék magyar földrajzi származására, egyben - bizonyos fokig - minőségére. A Vt. 2. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján maga a HUNGARICUM szómegjelölés - mindkét említett jelentéstartalma alapján - alkalmatlan a megkülönböztetésre, s ilyenként abszolút értelemben ki van zárva a védjegyoltalomból; arra kizárólagos jogot senki sem szerezhet. Az adott tényállás mellett arra nyilvánvalóan nem kerülhetett sor, hogy a Győri Likőrgyár Rt. terméke megszerezte volna a megkülönböztető képességet a HUNGARICUM megjelölésre a 2. § (3) bekezdése alapján.

16 Dr. Kása Zsigmondi A magyar védjegy-, mustra- és modcll-oltalomról szóló törvények. Toldi L., Bp., 1899. p. 74.

17 Szász-féle Döntvénytár I. köt. p. 47. (50. eset) és p. 199. (397. eset).

18 BH 1974/13.

19 BH 1985/160.

20 Révai Kis Lexikona. Révai, Bp., 1936., p. 472.

21 Pl.: Révai Nagy Lexikona. Révai, Bp., 1914.X. köt. p. 379.; Magyar Larousse enciklopédikus szótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1992. II. köt. p. 159.; Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp., 1999. IX. köt. p. 693.