Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik, 2. rész
Iparjogvédelmi cs Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 1. szám 2003. február DR. VIDA SÁNDOR Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik 2. rész Korábbi írásunkban1 már beszámoltunk róla, hogy az EU Bíróságának a CHIEMSEE-ügyben hozott ítéletét a német szakmai körök egy része erős fenntartásokkal és kritikával fogadta. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben is a „minden csoda három napig tart” alapigazság érvényesül, és a kezdeti meghökkenést követően mind a jogi irodalom, mind a joggyakorlat magáévá tette a CHIEMSEE-ítéletnek azt az alapvető megállapítását, hogy a védjegykénti oltalom megtagadására nem csak a ténylegesen származási jelzésként használt földrajzi megjelölés esetén van lehetőség, hanem az olyan földrajzi megjelölésnél is, amelynek származási jelzésként történő használata a jövőben ésszerűen (vernünftigerweise) várható. Az egyik kommentátor, Ströbele eleinte csak úgy vélekedett, hogy az ilyen tárgyú ügyekben követett korábbi (liberális) joggyakorlat kritikus felülvizsgálata lesz szükséges,2 nem sokkal később pedig már úgy fogalmazott, hogy az EU Bíróságának CHIEMSEE-ítéletét követően az eddig követett német gyakorlat nem folytatható tovább.3 Egy másik, ugyancsak ismert kommentátor, Fezer4 nem megy ugyan ilyen messzire, de ő is azt mondja, hogy a védjegyként bejelentett földrajzi megjelölés szabadjelzés3 5 jellege oltalmi akadályként ezután akkor is figyelembe vehető lesz, ha a prognózis (Zukunftprognose) az ésszerűen várható fejlődésre tekintettel ezt alátámasztja. E feltétel vizsgálatánál szerinte szempontként jöhet figyelembe, hogy a védjegyként bejelentett földrajzi megjelölés mennyire ismert, és hogy annak, illetve a kérdéses áruknak milyen tulajdonságai vannak. A joggyakorlatból vett szemelvények bemutatása előtt szükséges megemlíteni, hogy a legújabb, itt közölt bírósági határozatokat csak rendkívül kivonatosan ismertetjük: jóformán csak azokat a mondatokat közöljük, amelyekben 1 Ipaijogvédclmi cs Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., 5. szám, 2002, p. 48. A MOZART-torta ügy további fejleményére nézve vö. V Bomhard: CTM Court Do They Exist? What are They Done? INTA CTM Forum, Alicante, 2002, p. 6. ” Althammer-Ströbele-Klaka: Markengesetz, 6. kiadás, Köln-Bcrlin-Bonn-München 2000, § 8 Rn 76 3 ° P. Ströbele: Chiemsee Aufbruch zu neuen Ufern? WRP (Wettbewerb in Recht und Praxis) 2000, 2. szám, p. 1028, 1030. 4 Fezer. Markenrecht, 3. kiadás, München 2001, § 8 Rn 120a 5 A „szabadjclzés” (Freizeichen) kifejezés megfelelője a német szaknyelvben ebben a kontextusban nem használatos. A német szaknyelvben használatos Freihaltungsbedürfnis fogalmat úgy lehetne megmagyarázni, hogy „a közönség által bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában leírónak tekintett megjelölés, amelyre kizárólagos jog nem szerezhető”. A korábbi magyar irodalomban használt szabadjelzés (vö. Beck Salamon: Magyar védjegyjog, Budapest, 1934, aki nyolc helyen tárgyalja a „szabadjelzés” lajstromozási akadályt) kifejezés alkalmazását az érthetőség okából láttuk célszerűnek, mivel a Frcihaltungsbedürfnis kifejezés magyarul nehezen adható vissza. közvetlen utalás történik az EU Bíróságának a CHIEMSEE- ügyben hozott ítéletére. I. Földrajzi megjelölések, amelyek a jövőben származást jelzővé válhatnak A származási jelzések a német védjegytörvény (99. §) szerint is együttes védjegyként jegyezhetők be, tehát azokra egyetlen vállalat sem szerezhet kizárólagos jogot. (Hasonló a magyar szabályozás is.) Újdonság a német gyakorlatban a földrajzi megjelölés kizárása az oltalomból, ha az jelenleg még nem tölti be a származási jelzés szerepét. Erre az újabb joggyakorlatra példák: 1. A WALLIS megjelölést kozmetikumokra jelentették be védjegyként. A bejelentést a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy WALLIS egy svájci kanton neve, amely mint turisztikai célpont ismert. Kézenfekvő, hogy ott jelenleg is állítanak elő kozmetikumokat, vagy a jövőben fognak előállítani, tekintettel a növényi alapanyagokkal dolgozó kozmetikai iparra, amely alpesi növényeket is felhasznál. A megváltoztatási kérelmet (Beschwerde) elutasító határozat indoklásában a Szabadalmi Bíróság (Bundespatent gericht)6 azt mondta, hogy az EU Bíróságának CHIEMSEE- ítélete alapján a földrajzi megjelölések tárgyában folytatott korábbi (nagyvonalú- ez a szerző megjegyzése) gyakorlata nem folytatható tovább. Azt realitásokon alapuló prognózisokra épített szemléletnek kell felváltania, amely azonban nem csak a jelenlegi viszonyokat veszi figyelembe, hanem a lehetséges, a valószínűség határain belüli gazdasági fejlődésre is tekintettel van. A földrajzi megjelöléseknek védjegykénti bejegyzésre való alkalmassága, illetve alkalmatlansága elsősorban olyan, ismert nevű helységeknél veendő számításba, amikor az érdekelt forgalmi körök a kérdéses áruféleséget nagy valószínűséggel az adott helyen állítják elő. (CHIEMSEE-ítélet 32. pontja.) A kérdéses áruk és az adott földrajzi hely közötti kapcsolatnak nem kell szükségszerűen az áru előállítási helyével egybeesnie, egyéb kapcsolódási pontok is elképzelhetők. így például az, hogy a felhasznált alapanyagok a szóban forgó földrajzi területről származnak. A földrajzi megjelölések oltalomból való kizárása olyan áruk esetén is fennállhat, ha a földrajzi megjelölés az áru meghatározott tulajdonságaira utal, valamint olyan áruknál is, amelyeket a fogyasztók más okok miatt részesítenek előnyben; például azért, mert ezek az áruk és a földrajzi hely között olyan kapcsolat van, amelyhez pozitív elképzelések kapcsolódnak (CHIEMSEE-ítélet 26., 36. pontja). A WALLIS név a Németországban általánosan ismert három legnagyobb svájci kanton egyikének elnevezése, 6 GRUR 2000, 2. szám, p. 149.
