Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik, 2. rész
Az EU Bíróságának Chiemsec-ítélcte és ami utána következik 2. 51 ahol jelenleg is folyik vegyipari termelés. Ezenfelül nem tekinthető valószínűtlennek, hogy napjainkban, a kozmetikai iparban nő a növényi alapanyagú készítmények jelentősége, amelyeket kisebb cégek is képesek előállítani, az ilyenek számára lehetőséget kell majd biztosítani, hogy az előállítás helyére, a szóban forgó kantonra utaljanak. Erre még a jóval nagyobb földrajzi egységek esetén is van példa, mint amilyen a „Tiroler Nussöl” (Tiroli Dióolaj). A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye - mondta ki a bíróság - mivel az EU Bíróságának az adott ügyre is irányadó állásfoglalása a nemzeti bíróságra nézve kötelező, s nincs szükség rá, hogy a Német Legfelsőbb Bíróság ugyanazokkal a jogkérdésekkel még egyszer foglalkozzék. 2. A CLOPPENBURG megjelölést, amelyet mind a 42 áru- és szolgáltatási osztályra bejelentettek, a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy az származási helyet jelöl. A határozat szerint CLOPPENBURG, amint az német lexikonokkal dokumentálható, város és járás neve Alsó Szászország Szövetségi Államban, ahol kerékpárgyártás, fémfeldolgozás van, továbbá húsfeldolgozó üzem, élelmiszer-, valamint textilipar működik. V éleményünk szerint a német gyakorlat szigorodását jelzi: az elutasító határozat kifejezetten utal rá, hogy az oltalomképesség hiányán az sem változtat, hogy a bejelentett megjelölés a bejelentő családi neve, valamint hogy a bejelentett védjegyet javára korábban a 25. áruosztályban (ruházati cikkek) már bejegyezték. A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság7 ugyancsak elutasította. A határozat indoklása szerint a szabadalmi hivatal lexikális adatokra támaszkodva helyesen állapította meg, hogy a bejelentésben szereplő áruk vonatkozásában a CLOPPENBURG szó jelenleg is földrajzi származásra utal. Ezenfelül indokolt volt az a feltételezés is, hogy olyan áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek vonatkozásában a Cloppenburgból való származás ez idő szerint nem bizonyítható, ilyen jellegű gazdasági fejlődés a jövőre nézve nem zárható ki, ezért ez a földrajzi megjelölés az egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében sem monopolizálható. A bíróság azért is osztotta ezt a nézetet, mert a szóban forgó név esetén nem egy távoli országban fekvő, ismeretlen földrajzi megjelölésről van szó, amely vonatkozásban a gazdasági kapcsolódás gondolata nem látszana reálisnak. Ellenkezőleg: a bejelentett megjelölés egy Németországban fekvő kisváros és a hozzá tartozó járás neve. Ezenfelül az is ismert, hogy az iparilag elmaradott (strukturschwach) területek fejlesztése gyakori célkitűzés. Ezek a megállapítások megfelelnek az EU Bírósága CHIEMSEE-ítéletében kifejtetteknek is - mondja továbbá ki a határozat. Ez pedig azt is jelenti, hogy a földrajzi megjelölések tekintetében eddig követett, nagyvonalúnak nevezhető német gyakorlatot a hivatkozott ítélet alapján szigorítani lehetne. Amíg ugyanis a korábbi gyakorlat értelmében a szabadjelzéssel kapcsolatos körülményeket minden esetben a bejelentőre nézve kedvezően kellett értelmezni, az EU Bírósága most kifejezetten azt mondja, hogy a földrajzi megjelölés bejegyzése tilalma alkalmazásának nem feltétele, hogy „az oltalom megtagadásának konkrét, a 7 BPatGE Entscheidungen des Bundespatentgerichts, 43. köt. 8. póz. jelenben fennálló, komoly szükségessége forogjon fenn ... amint azt a német joggyakorlat megkívánja”. Ezért az eddig követett német joggyakorlatban alkalmazott vélelem, amely kizárja a jövőben bekövetkező olyan körülmény figyelembevételét, amelynek alapján az oltalom megtagadható (Freihaltungsbedürfnis), és amely vélelem csak biztos, ellentétes támpontok megléte esetén dönthető meg, nem tartható tovább; azt egy prognózisnak kell felváltania, amely nem csak a jelenlegi viszonyokat veszi figyelembe, hanem az olyan lehetséges jövőbeli fejlődést is, amely a valószínűség határain belül mozog. (Itt hivatkozik a végzés a Szabadalmi Bíróság egy másik eljáró tanácsa által a WALLIS-ügyben8 hozott végzésre.) A bejelentett megjelölésnek ezenfelül - legalábbis az áruk és szolgáltatások jelentős része tekintetében - hiányzik a szükséges megkülönböztető képessége. Nem zárható ki, amint azt a bejelentő által benyújtott közvélemény-kutatási jelentés is alátámasztja, hogy az érdekelt forgalmi körök jelentős része a bejelentett megjelölést mint egy helység, illetve járás nevét ismeri, és földrajzi megjelölésként fogja fel. Ezt a körülményt nem rontja le az sem, hogy a „Cloppenburg” szó vezetéknévként is előfordul, illetve hogy az a bejelentő cégszövegében is szerepel. (Ehelyütt újból utal a végzés a WALLIS-ügyben hozott határozatra.) Egyébként a CLOPPENBURG családnévként nem túl gyakori, 38 millió telefon-előfizető közül 16 755-nek ez a neve, ami pontosan 0,044%. A bejelentő által kezdeményezett fellebbezésnek nincs alapja, minthogy azokban a kérdésekben, amelyek az ügy eldöntése szempontjából alapvető jogi jelentőségűek, az EU Bírósága már állást foglalt, s ez az állásfoglalás a nemzeti bíróságra nézve kötelező. Erre tekintettel nincs szükség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezekkel a jogi kérdésekkel újból foglalkozzék - mondja a határozat. (Itt a végzés még egyszer hivatkozik a WALLIS-ügyben hozott hasonló állásfoglalásra.) 3. A LICHTENSTEIN megjelölést gyógyszerekre és egészségügyi cikkekre jelentették be. A szabadalmi hivatal a bejelentést azzal utasította el, hogy Lichtenstein város a Szász Szövetségi Államban fekszik, s a város polgármestere a szabadalmi hivatal megkeresésére azt közölte, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy mivel a közeli Drezda és Zwickau városokban neves gyógyszergyárak működnek, Lichtenstein városban is alapítanak majd gyógyszergyárat. A bejelentő által benyújtott megváltoztatási kérelmet elutasító végzésben a Szabadalmi Bíróság9 utal az EU Bíróságának a CHIEMSEE-ügyben hozott ítéletére (annak 30., 31. pontja), amely szerint a jelen helyzetből kiindulva annak lehetőségét is vizsgálni kell, hogy a bejelentett megjelölés származási jelzésként (azaz szabadjelzésként) a jövőben elképzelhető-e. Az EU Bíróságának kötelező iránymutatása alapján a földrajzi megjelölések vonatkozásában alkalmazott korábbi nagyvonalú gyakorlat abban a formában már nem tartható fenn - mondja a határozat. Igaz ugyan, hogy az oltalom nem tagadható meg, ha a szóban forgó áruk vonatkozásában pusztán elméletileg képzelhető el, hogy a gazdasági fejlődés az adott földrajzi Vö.: jelen tanulmány 1. pontja } BPatGE 44. köt. 4. póz.
