Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Svingor Ádám: Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében
Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében 47 Az említett ellentmondásos joggyakorlat, amiben a Tanácsnak döntést kellett hoznia, az „azonos találmány” követelményének megítélése kapcsán alakult ki (lásd: AHLBINS, 2001; Williams, 2001); Tyrell, 2000). Az ún. újdonsági próbát alkalmazó megközelítés szerint annak megítélése, hogy egy korábbi bejelentés elsőbbségét jogosan igényelték-e egy későbbi bejelentés egy igénypontjára nézve, azon alapul, hogy az igénypont tárgyát, legalábbis implicite, mindazonáltal egyértelműen feltárták-e az elsőbbségi bejelentésben. Ennek szigorú változata szerint az azonosság vizsgálatakor az ESZE-nek a bejelentés módosítására vonatkozó rendelkezését [123. cikk (2) bekezdés] kell alkalmazni. Ilyen szemléletű, sokat idézett döntés a T77/97-es (RHONE-POULENC/Taxoids), amelyet-mint példát a döntés után várható joggyakorlatra — alább vázlatosan ismertetünk. A liberálisabb megközelítés szerint azonban amennyiben egy későbbi bejelentés egy igénypontja további műszaki jellemzőt tartalmaz, amelyet az elsőbbségi bejelentésben konkrétan nem tártak fel (még implicite sem), az elsőbbségi igény mégis jogos, azaz a találmány azonosnak tekinthető, ha az említett műszaki jellemző — noha lehet, hogy az oltalmi kör meghatározása szempontjából lényeges - nem változtatja meg a találmány működését és hatását. Az első és talán legismertebb döntés, amely ezt a megközelítést alkalmazza, a T73/88-as (HOWARD/Snackfood). A G2/98-as döntés egyértelműen a szigorúbb megközelítés mellett tört lándzsát, aminek lehetséges hatását részben a G3/93-as döntés kapcsán láttuk, részben pedig a tanulmány végén vizsgáljuk. A döntés konklúziója a következő: „Az elsőbbség igénylésének azon követelménye, hogy »azonos találmányra« kell vonatkoznia az ESZE 87. cikk (1) bekezdés értelmében, azt jelenti, hogy egy korábbi bejelentés elsőbbségét egy európai bejelentés egy igénypontja tekintetében (az ESZE 88. cikk értelmében) csupán akkor kell elismerni, ha szakember az igénypontban foglaltakat egyértelműen és közvetlen módon le tudja vezetni, általános tudásának alkalmazásával, a korábbi bejelentés egészéből.” (kiemelés a szerzőtől) A döntésből kiderül, hogy az „egyértelműen és közvetlen módon" való levezethetőség követelményét a Tanács szigorú értelemben használta, azaz lényegében ugyanolyan kritériumokat kell alkalmazni, mint az újdonságvizsgálat esetén. Mint említettük, az „azonos találmány” követelménye, legalábbis kimondva, nem szerepel a PUE-ban. A Tanács ebben a döntésében azonban részletesen indokolta, hogy miért tartja a szigorú joggyakorlatot a PUE-val összhangban levőnek. Mivel a mi érdeklődésünk középpontjában is ez áll, kivonatosan ismertetjük a Tanács érvelését. G2/98: A szigorú európai joggyakorlat és a PUE Mint említettük, az „azonos találmány” követelményének szigorú értelmezése azt eredményezi, hogy az elsőbbségi igényt mindenképpen meg kell tagadni egy európai bejelentés olyan igénypontjától, amelynek nem minden jellemzője szerepelt az elsőbbségi bejelentésben. Ezáltal az elsőbbségi bejelentés tartalma, amennyiben az az európai bejelentés benyújtása előtt nyilvánosságra jut, felhozhatóvá válik az említett igényponttal szemben és megakadályozhatja annak szabadalmazhatóságát. A Tanács érvelése, mely szerint a döntés a PUE idevágó rendelkezéseiből is levezethető, az alábbi pilléreken nyugszik. 1. A PUE 4. cikk F) szakasza szerint, amennyiben a bejelentés egységes, nem tagadható meg az elsőbbségi igény pusztán amiatt, hogy a bejelentés egy vagy több olyan elemet foglal magában, amely nem szerepel az elsőbbségi bejelentésben. A Tanács-történeti értelmezésre, nevezetesen az 1911 -es Washingtoni Konferenciára hivatkozva — megállapítja, hogy „ elem ” alatt nem a találmány egy jellemzője, hanem egy megvalósítási módja vagy egy példája értendő (annak összes jellemzőjével) (G2/98, 2001, p. 423.; Hamison, 2001). Ebből a megállapításból következik, hogy a 4. cikk H) szakasz szerint az elsőbbséget a találmány egyes megvalósítási módjaira (elemeire) lehet igényelni. Bár a 4. cikk H) szakasz éppen azt mondja ki, hogy az elsőbbségi igény mikor nem utasítható el, a Tanács a 4. H) szakasz (szerintünk túlontúl merész) megfordításával megállapítja, hogy egy elsőbbségi igény elutasítható, ha egyetlen igénypontban foglaltakat (az összes jellemző tekintetében) az elsőbbségi bejelentés mint egész nem tárja fel. Ez a megfordítás, ha az „ elemeket’’ mint „jellemzőket ’’ értenénk, éppen ellentmondana a PUE 4.F) szakasznak (Hellfeld, 1997), így azonban összhangba „erőltethető” azzal. 2. A PUE fenti két szakaszának vizsgálata után a Tanács arra a következtetésre jut, hogy az ,azonos találmány” ESZE szerinti fogalma és az az általános feltételezés, hogy a PUE szerint egy később benyújtott bejelentésnek azonos tárgyúnak kell lennie (bár a PUE 4. A) 1. bekezdésben ez a követelmény nem szerepel kimondottan), ugyanazt a követelményt takarja. Ezzel kapcsolatban a Tanács egy kommentárra hivatkozik (Wietzorek, 1975, p. 149.), hasonló gondolatokat tesz közzé Bodenhausen is (Bodenhausen, 1968, p. 38.). Az említett szerzők azonban hangsúlyozzák azt is, hogy a találmány „továbbfejlesztése” a későbbi bejelentésben nem lehet az elsőbbség elnyerésének akadálya (Wietzorek, 1975, p. 156., Bodenhausen, 1968, p. 44.). Az említett szerzők tehát, úgy tűnik, inkább a „liberális értelmezéssel” értenének egyet. Megjegyezzük, hogy az „azonos tárgy” követelményét Ullmann árnyaltabban fogalmazza meg: „Amennyiben a későbbi bejelentés tárgya, amelynek tekintetében a szabadalmi igénypontok tartalma az irányadó, az első bejelentés tartalmát meghaladja, az elsőbbségi jog csupán az első bejelentésnek a későbbi bejelentéssel azonos részeire terjed ki, a többletre nem...” (Ullmann, 1981, p. 75., 12. pont).3 A „találmány” fogalmát a Tanács úgy határozza meg, mint „jellemzők egy konkrét kombinációját, amely egy igénypontban szerepel” (G2/98, 2001, p. 422., 2.). Ugyanakkor a találmány elemeivel kapcsolatban fent elmondottakat figyelembe véve úgy fogalmaz, hogy: „mind »a találmány egy eleme«, mind »az európai bejelentés egy eleme« 3 3 A Tanács érvelését továbbá a PUE 4. C. (4) bekezdésére való hivatkozással támasztja alá, amely megköveteli, hogy a két bejelentés „azonos tárgyra” vonatkozzon. Az idézett bekezdés azonban nem az elsőbbségi igény jogosságáról, hanem arról szól, hogy mely bekezdés tekinthető első bejelentésnek.
