Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Svingor Ádám: Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében
48 Dr. Svingor Ádám valójában az európai szabadalmi bejelentésnek egy igénypontjában definiált tárgyát képezi” (G2/98, 2001, p. 425., 6.2.). Úgy tűnik tehát, hogy egy igénypontot, illetve az abban foglalt megvalósítási módot a Tanács mintegy a bejelentés „legkisebb egységének” tekinti, amely nem osztható tovább. Ezért tehát vagy teljes egészében megilleti egy korábbi elsőbbség a körvonalazott szigorú feltételekkel, vagy részlegesen sem. 3. Felmerül tehát az a kérdés, hogy miért nem lehetséges több elsőbbséget igényelni ugyanarra az igénypontra, holott az ESZE 88. cikk (2) bekezdése erre kifejezetten lehetőséget biztosít. Ez biztosíthatná az igénypont egyes jellemzőinek korábbi elsőbbségét, míg a csupán később feltárt jellemzőkre későbbi elsőbbség lehetne érvényes. Ezáltal mind az elsőbbségi bejelentésben feltárt találmány publikálással szembeni védelme, mind az ESZE által szabott (akár szigorúan értelmezett) követelmények teljesülnének. A Tanács itt újra történelmi jogértelmezéshez nyúl, nevezetesen annak vizsgálatához, hogy a fenti lehetőség milyen megfontolások mellett került be az egyezménybe. Ennek eredményeképpen a Tanács megállapítja, hogy a többszörös elsőbbség csupán olyan igénypontok esetében jogos, amelyekben vagylagosság található („OR claims”), vagyis az igényponti jellemzők két csoportra oszthatók, amelyek két külön találmányt definiálnak, illetve két külön megvalósítási módra igényelnek oltalmat. Az elsőbbségek tehát nem „oszthatók meg” jellemzők között. A Tanács ezzel minden önmaga által a PUE értelmezésével kapcsolatban feltett kérdést megválaszolt, és első pillantásra úgy tűnik, érvelése logikus, önmagában zárt rendszert képez. Véleményünk szerint azonban gyengéje éppen abban rejlik, hogy bár a „felépítmény” logikus, „alapját” a PUE idevágó szakaszainak csupán egy része, továbbá önkényesen megválasztott kommentárokon és szavak jelentésének értelmezésén alapuló előfeltevések képezik. Ennek legfeltűnőbb példája az, hogy a Tanács nem vesz tudomást a PUE 4. cikk B) szakaszáról. A PUE 4. cikkB) szakaszának,,elhallgatása”: disszonancia a PUE és az ESZE között Árulkodó jel, hogy a Tanács nem tér ki a PUE 4. cikk B) szakaszára, amely az elsőbbségi jog hatását definiálja a PUE szerint. A Tanács érvelésének eredménye ugyanis az első bejelentést követő bejelentésre nézve nem biztosítja, hogy az ne legyen érvényteleníthető „az időközben bekövetkező tények, nevezetesen ... a találmány közzététele ... következtében”, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a PUE 4. F) kifejezetten számol újjellemzők megjelenésével. A Tanács az általa levont következtetést azonban az elsőbbségijog hatásának tekintetében kielégítőnek és „éppen az elsőbbségi jog céljával és tárgyával” összhangban levőnek látja az ESZE szempontjából, amely az újdonság tekintetében a bejelentési napot „tolja korábbra”: „Az a védelem, amelyet - az újdonságrontás elkerülésére - az első bejelentés napjától számított tizenkét hónapos időszak alatt feltártakkal szemben biztosítani kell, csupán ugyanazon találmánnyal kapcsolatban benyújtott, következő bejelentéssel kapcsolatban szükséges.” (G2/98, 2001, p. 424., 5.). Az alábbiakban példákon keresztül azt szeretném bemutatni, hogy az említett „védelem” - a Tanács véleményével szemben — számos esetben nem kielégítő. A ,,szigorú’’ joggyakorlat lehetséges hatását szemlélteti a T77/97-es döntés A Tanács által helyesnek ítélt joggyakorlat hatását egy korábbi döntésből vett kémiai példán szemléltetjük (Tyrell, 2000), T77/97, 1998): A találmány tárgya az (I) általános képletű komplex molekula volt: R-[l. összetevő][2. összetevő-]Rl (I). Az elsőbbségi irat (1. bejelentés) 3. igénypontjában: R jelentése A vagy B, RÍ jelentése C vagy D. A konkrét vegyületek előállításáról az 1. bejelentés nem számolt be. A későbbi (európai) bejelentés 4. igénypontjában a bejelentő egyetlen vegyületre korlátozott, amelynek előállításáról egy időközben publikált dokumentum adott hírt: R jelentése A, RÍ jelentése C. Az ügyben döntést hozó Tanács is elismerte, hogy az 1. bejelentés „elegendő információt tartalmazott, hogy szakember képes legyen nehézség nélkül előállítani” mind a négy vegyületet. Ennek ellenére, a 4. igénypontot a Tanács véleménye szerint nem illette meg az 1. bejelentés elsőbbsége! A Tanács véleménye szerint, amelyet az ESZE 87(1), 88(2) és 88(4) cikkének vizsgálata után alakított ki, „kémiai vegyületek egy csoportja éppen hogy nem ekvivalens konkrét kémiai vegyületeket bemutató listával vagy táblázattal”([T77/97,1998, p. 263., 7.2.), és „ezeket a vegyületeket nem lehet úgy tekinteni, mint amelyeket »szabatosan«4 (»specifically«) feltárt az (elsőbbségi) irat”. Tehát „a kérdéses elemek, nevezetesen a szubsztituensek közötti konkrét összefüggések későbbi megjelölése,... amelyekről (a bejelentő) csupán később, [azaz azután, hogy a kérdéses vegyületeket az 1. dokumentum (az időközben publikált dokumentum kifejezetten feltárta) állította, hogy lényegesek, nem részei az elsőbbségi iratban található kitanításnak”; uott., p. 264., 7.3], A döntésből jól látható, hogy az elsőbbségi irattal szemben nem csupán az a követelmény, hogy szakember számára megvalósíthatóan feltárja a szóban forgó elemet, megvalósítási módot, illetve találmányt (ezek a G2/98 értelmében szinte szinonimák), hanem, hogy szabatosan5 („specifically”) feltárja azt. Ez sokkal formálisabban vizsgálható követelmény: a jellemzőnek implicite vagy explicite levezethetőnek kell lennie a leírás szövegéből. Mivel jelen esetben a konkrét vegyidet kiválasztására nem történt utalás az elsőbbségi iratban, ez a további „jellemző” a Tanács véleménye szerint egy új találmányt eredményezett, amely nem volt azonos az elsőbbségi bejelentésben feltárttal. A PUE hatályos magyar szövege szerinti kifejezés. 5 A PUE 4. H) magyar fordításában használt kifejezés.
