Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Svingor Ádám: Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 1. szám 2003. február DR. SVINGOR ÁDÁM Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében Az alábbi tanulmányban az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) Kibővített Fellebbezési Tanácsának két, elsőbbség igénylésével kapcsolatos döntését szeretnénk röviden megvilágítani, továbbá megvizsgálni azokat a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) fényében. Mindkét döntés érzékenyen érinti azt a kérdést, hogy egy adott megoldásra nézve az elsőbbség jogosan igényelhető-e, és az igényelt elsőbbségi jog mire terjed ki. írásunk végén röviden kitérünk a lehetséges gyakorlati következményekre. Megjegyezzük, hogy az elsőbbséggel kapcsolatos kérdések megítéléséről az ESZH joggyakorlatában dr. Palágyi Tivadarnak az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle jelen számában megjelent cikke ad széles körű áttekintést. G3/93: Egy új elemeket is tartalmazó európai belentés alapbejelentése elsőbbségi éven belüli publikálásának veszélyei A G3/93-as döntésben a Kibővített Fellebbezési Tanács az elsőbbségi iratban feltártak uniós éven belüli publikálásának esetleges újdonságrontó hatásával foglalkozott. A Tanács által vizsgált modelleseteket egyszerűsítve mutatjuk be: 1. A bejelentő egy szerződő államban szabadalmi bejelentést nyújt be (1. bejelentés), amely a találmányt A és B jellemzővel jellemzi. 2. Az uniós éven belül a bejelentő publikálja az 1. bejelentésben feltártakat (módosítás nélkül), azaz A és B jellemzőt. 3. Ezután az uniós év letelte előtt a bejelentő továbbfejleszti a találmányt egy további, C jellemző hozzáadásával, és egy következő (európai) bejelentést nyújt be (európai bejelentés), amelyben a továbbfejlesztett, A, B és C jellemzőket tartalmazó megoldásra (2. igénypont) és az eredeti megoldásra is (I. igénypont) oltalmat igényel. A két megoldás (A + B és A + B + C) egységes az ESZE értelmében. A Tanács által megválaszolandó kérdés a következő volt: az 1. bejelentést ismertető publikációt (A + B) lehet-e anterioritásként felhozni az európai bejelentés A + B + C jellemzőt tartalmazó igénypontja ellen? A Tanács véleménye: igen! A Tanács gondolatmenete röviden a következő volt. Az ESZE 87. cikke értelmében egy elsőbbségi jog akkor illeti meg a bejelentőt, ha az első és az azt követő bejelentés is ugyanarra a találmányra vonatkozik. Amennyiben ez nem teljesül, nem létezik elsőbbségi jog a szóban forgó találmányra nézve. Következésképpen az elsőbbségi bejelentés tartalmának (bármely) publikálása az - annak elsőbbségét igénylő - európai bejelentés benyújtása előtt a technika állásához tartozik, amely publikáció felhozható az európai bejelentés azon elemeivel szemben, amelyeket nem illet meg az elsőbbségi jog. A fenti példában tehát az 1. bejelentésben feltártakat tartalmazó publikáció az ESZE 54(2) cikke értelmében (azaz újdonság és feltalálói tevékenység szempontjából is) a technika állását képezi, és felhozható az európai bejelentés 2. igénypontja ellen (A, B és C jellemzők). így tehát, amennyiben C nem jelent feltalálói többletet A és B együtteséhez képest, az igénypontot meg kell semmisíteni. A döntés következtében tehát ilyen esetben a bejelentő „nincs biztonságban”, ha találmányát annak bejelentése után publikálja. Megjegyezzük, hogy - bár ebben a döntésben még csupán burkoltan - az „azonos találmány” fogalmát a Tanács szűkén értelmezte, azaz megkövetelte, hogy az összes igényponti jellemző konkrétan megemlítésre kerüljön az elsőbbségi bejelentésben. Ezt az álláspontját a Tanács az alábbiakban ismertetett későbbi döntésében (G2/98) részletesebben is kidolgozta. Hellfeld (Hellfeld, 1997) szerint a döntés ellentétesnek tűnik a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) 4.B) szakaszával, noha az ESZE egy a PUE 19. cikke szerinti egyezmények sorában, és így megalkotóinak szándéka szerint nem ellentétes a PUE-val. Az ESZE és a PUE eltérő szemléletmódja az elsőbbség kérdésében Ha a kérdésben el kívánunk igazodni, meg kell vizsgálnunk, hogyan fogalmazza meg az elsőbbségi jogot a PUE, illetve az ESZE. A PUE 4. cikk A) szakasz (1) bekezdése szerint azt, „aki találmányt... az unió egyik országában szabályszerűen bejelent ... az alább meghatározott határidőkön belül elsőbbségijog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi országban megtegye”.1 A 4. cikk B) szakasz definiálja az elsőbbségi jog hatását „... a bejelentés, amelyet később, de az emlitett határidők eltelte előtt az unió valamelyik másik országában tesznek, nem érvényteleníthető az időközben bekövetkező tények, nevezetesen ... a találmány közzététele ... következtében”. Itt jegyezzük meg, hogy ennek a bekezdésnek megfelelő szakasz az ESZE-ben nem található! Arra nézve, hogy mi a teendő akkor, ha több bejelentés elsőbbségét igénylik, valamint, ha a későbbi, más országban tett bejelentés új elemeket tartalmaz, a 4. cikk F) szakasza igazít el (többszörös és részleges elsőbbség): „Az unió egyik országa sem utasíthat vissza elsőbbségi igényt vagy 1 A cikkben a PUE hatályos magyar fordítását idézzük (1970. évi 18. sz. trv.). Megjegyezzük, hogy itt pontosabb volna a „hogy bejelentést tegyen a többi országban” kifejezés, azaz ajogszabály nem írja elő, hogy a későbbi bejelentésnek ugyanannak kell lennie!
