Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 4. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 4. szám 2003. augusztus KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Harold Biennan, Jr.: Private equity. Transforming Public Stock to Create Value; Magántőke. Értékteremtés nyilvános cégek átalakításával. John Wiley & Sons, 2003 (angol nyelven); ISBN 0 4 71 39292 8 A könyv egy sajátos ügylettípus, a cégek felvásárlásának pénzügyi stratégiáiba és technikáiba ad igen érdekes és tanulságos betekintést. A nagyobb vállalatok számára jelentős előnyökkel járhat, ha részvényeikkel, amelyek a cég tulajdonlásában való részesedést megtestesítik, a tőzsdén kereskednek. A tőzsde lényege, hogy az a tőkepiac koncentrált megvalósulási formája, és ezért elvileg a legjobb hozzáférési esélyeket kínálja mind az e piacon megjelenő kereslethez, mind pedig a kínálathoz. Ha egy cég külső tőkét kiván bevonni, és ennek érdekében a részvényeit kínálja fel megvásárlásra, a tőzsde útján érheti el a potenciális befektetők legszélesebb körét, azaz a tőke legszélesebb kínálatát. Ez a lehetőség minden cég előtt nyitva áll, amely képes és hajlandó is vállalni a részvényeinek tőzsdei bevezetésével járó követelmények teljesítését. Más kérdés, hogy a tőzsdére történő bevezetés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kérdéses részvény iránt valóban lesz kereslet - bizonyság erre azoknak a tőzsdeszerű szervezett értékpapírpiacoknak a bukdácsolása, és az utóbbi évekbeli hanyatlása, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy testre szabott, és ezzel jobb feltételeket biztosítsanak a kisebb cégek részvényeinek és egyéb értékpapírjainak - pl. kötvényeinek - kereskedelméhez, és így segítsék azok külső finanszírozáshoz jutni. A private equity (magyarul magántőke) fogalma a legutóbbi néhány évben vált használatossá a tőkepiac világában, és jelentős mértékben annak a szerepkörnek a jelölésére használják, amelyet korábban kockázati tőkeként említettek. Olyan pénzügyi közvetítők és pénztulajdonosok tőkebefektetéseit jelölik vele, amelyek jelentős és viszonylag gyors tőkenyereség elérése érdekében elsősorban olyan vállalatokba fektetnek be, amelyektől azt várják, hogy a cég dinamikus növekedést ér el, és ennek eredményeként jelentősen megnövekszik annak értéke. Ezeket a befektetéseket általában olyan üzleti konstrukcióban teszik, amelynek révén a befektetők a továbbiakban társtulajdonosként aktív szerepet játszanak a cég stratégiai irányításában, értéknövekedésének elérésében. Értelemszerűen nem tartozik tehát ide a cég jegyzett tőkéjéhez képest viszonylag csekély részvénycsomagnak a megvásárlása, azaz a szokványos pénzügyi befektetés. Ez utóbbinál a befektetők nem szereznek annyi szavazati jogot, amellyel képesek lennének érdemben befolyásolni a cég irányítását, ennél a befektetéstípusnál nem is törekszenek erre - ez viszont nem a magántőke világa. Nyilvánvaló, hogy ugyancsak nem tartozik ide a befektetési alapokba történő befektetés sem. A magántőke további lényegi eleme, hogy közvetítő szerepet is betölt a pénzpiacon. Teszi ezt több módon is. Az egyik mód, hogy pénzt gyűjt a piacon a pénztulajdonosoktól kifejezetten arra a célra, hogy az így gyűjtött források úgy funkcionáljanak, mint az eredeti tulajdonosaik tőketípusú befektetései. Másik mód, hogy a magántőke hiteleket vesz fel a piacon, és kisebb-nagyobb hányadban azokból finanszírozza a maga befektetéseit. Ebben az esetben jelentős minőségi átalakítást is végez abban az értelemben és abban a mértékben, amennyiben visszafizetendő forrásokból finanszírozza a maga tőkebefektetéseit. Szintúgy lényegi eleme, hogy közvetlenül fektet be a vállalkozásokba. Főszabályként tehát nem soroljuk ide a tőzsdei befektetéseket, kivéve azokat az eseteket, amikor az ott felvásárolt céget kivezetik a tőzsdéről, és zártkörűvé alakítják. A tőzsdére történő bevezetés más módon is növelheti a szóban forgó részvény iránti keresletet, és segítheti ezzel, hogy a kibocsátó cég jobb eladási feltételeket érhessen el. A tőzsdén potenciális vásárlóként megjelenő pénztulajdonosok túlnyomó hányada kifejezetten azért vesz részvényeket, hogy azokat később magasabb áron eladja és így jusson nyereséghez, következésképpen csak olyan részvényekbe fektet be, amelyekről feltételezi, hogy jelentős lesz irántuk a kereslet. A piac koncentrált voltából következően ennek a követelménynek a tőzsdén forgó részvények tudnak a legjobban megfelelni, tehát az a tény, hogy a tőzsde jobb esélyeket biztosít a részvények vásárlóinak azok későbbi eladására, kelendőbbé is teszi a befektetők körében az oda bevezetett részvényeket. A magántőke-befektetések alapvetően három kategóriára oszlanak: a) a kockázati- és magántőkecégek befektetései; b) az „üzleti angyalok” befektetései; c) a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetések. A kockázati- és magántőkecégek közvetítő szerepet töltenek be a pénz- és tőkepiacon: megtakarításokat gyűjtenek a pénztulajdonosoktól, és lényegében azok ügynökeként fektetnek be vállalkozásokba, és látják el az utóbbiakban az aktív, értéktöbbletet teremtő tulajdonostárs szerepét. Meghatározó jellemzőjük, hogy többé-kevésbé nagy befektetési portfolióval dolgoznak, és aktívan menedzselik azt. Az üzleti angyalok magánszemélyek, akik a saját pénzüket fektetik így be. Szükségképpen sokkal kisebb befektetési portfolióval dolgoznak, mint a kockázati- és magántőkecégek, és a motivációjuk is gyakorta jóval összetettebb. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetések esetében egy tőkeerős cég azzal a céllal fektet be egy másikba, hogy azzal stratégiai kapcsolatot hozzon létre. E kapcsolat tartalma, hogy a befektető tőkét ad a másik cégnek ahhoz, hogy az kibontakoztathassa, fejleszthesse bizonyos képességeit, üzleti lehetőségeit, megvalósítsa bizonyos fejlesztési programjait, egyben pedig az üzleti konstrukció révén a befektető biztosítja is a maga számára,
