Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Tosics Nóra: A szerzői jog nemzeti, nemzetközi és regionális kimerülésének kérdései
4 Dr. Tosics Nóra tulajdonjog átruházása útján valósul meg, de ugyanúgy része e terjesztési jognak a bérbeadáshoz és a nyilvános haszonkölcsönbe adáshoz való jog is. A Szjtv. 23. § (2) és (3) bekezdése szerint: „(2) A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. (3) Filmalkotás, hangfelvételben foglalt mű, valamint szoftver esetében a terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is.” A terjesztési jog kimerülését a Szjt. 23. § (5) bekezdése írja elő: „Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával más adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható.” Ezt a szabályt formailag az új szerzői jogi törvény kodifikálta hazánkban, de a gyakorlatban a régi Szjt. is így érvényesült, vagyis például a könyvek, hanglemezek antikvár forgalma már korábban is kívül esett a szerzői jogi jogosításokon. A törvényszövegből kitűnik, hogy a „térjesztési jog kimerülése” a magyar szabályozás szerint valójában kizárólag a terjesztési jog egyik részjogosítványához, a műpéldány vagy másolat tulajdonjogának átruházásához kapcsolódik. A terjesztésijogot csak a dologi műpéldányok terjesztési, felhasználási szerződés teljesítéseképpen történő tulajdonba adásával (ennek engedélyezésével) lehet kimeríteni, tehát például sugárzással vagy „on-line” nyilvánossághoz közvetítéssel nem. A lényegi feltétel az, hogy a jogosult a tulajdonba adással a műpéldány fölötti rendelkezési jogot a terjesztési jog körében végleg feladja (adásvétel, csere, ajándékozás). További feltétel, hogy a forgalomba hozatal belföldön történjen. Közömbös, hogy az ezt lehetővé tevő többszörözés hol történt és jogszerűen történt-e. A külföldi forgalomba hozatal, még ha belföldi jogosult egész világra jogosító terjesztési engedélye alapján történt is, Magyarországon nem jogkimerítő hatású. Ezt a 23. § (5) bekezdése a behozatal jogának a kimerülés ellenére való kifejezett fenntartásával meg is erősíti. A harmadik feltétel, hogy a tulajdonátszállással való forgalomba hozatal a jogosult hozzájárulásával történjen. így például az ún. túlgyártásból származó, vagyis az engedélyezett példányszámot meghaladóan forgalomba kerülő hangfelvételpéldányokra nem áll be a jogkimerülés. A jogkimerülésnek az a hatása, hogy a szerző a továbbiakban nem tilthatja meg a bérbeadáson, a haszonkölcsönzésen és a behozatal engedélyezésén kívüli egyéb terjesztési cselekményeket a már forgalomba került példányokra. Míg maga a terjesztés a felhasználási szerződésben tartalmilag, időben és térben is korlátozható, a ténylegesen forgalomba kerülő példányokra beálló jogkimerülés szerződéssel nem szűkíthető, az területileg beáll az egész országban. Mivel a jogkimerülés csak a tulajdonjog további belföldi átruházására vonatkozik, és csak a belföldi forgalomba hozatalnak van jogkimerítő hatása, a jogosult a párhuzamos importot megtilthatja. 1.2. A jelenlegi hazai szabályozás értékelése Az új magyar szabályozás tehát - tekintettel több, nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségünkre, így elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal kétoldalú szerződésben vállalt jogalkotói feladatokra - egyelőre csak a nemzeti, és csak a tulajdon átruházására vonatkozó jogkimerülést ismeri: a külföldön jogszerűen terjesztett műpéldánymásolat behozatala, továbbá a bérbeadás és a nyilvános haszonkölcsönbe adás - amelyek a tulajdonátruházástól különböző terjesztési jogok - megtilthatok. A szabályozás értékelésekor ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy ha a hazánk és az Európai Közösség között létrejött Európai Megállapodás értelmében az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig a jogkimerülés szabálya csak a belföldön történő forgalomba hozatalnak tulajdonít is a teijesztési jogot kimerítő hatást, a csatlakozást követően egyértelműen az Európai Unió egész területén való forgalomba hozatalra ki kell majd terjednie: a nemzeti jogkimerülést regionális jogkimerülésnek kell felváltania. 2. A nemzetközi jogkimerülés A szellemi tulajdonjogok nemzeti kimerülésétől függetlenül, a nemzetközi jogkimerülés kérdése azt veti fel, hogy a szellemi tulajdonjog kimerüljön-e a behozatali ország területén kívül is. Nemzetközi jogkimerülésről ugyanis akkor beszélhetünk, ha a szellemi tulajdonjog kimerül azáltal, hogy a védett teméket a jogtulajdonos által vagy beleegyezésével a behozatali ország területén kívül bárhol forgalomba hozták. Ebben az esetben a más országokból származó párhuzamos import megengedett. A nemzetközi jogkimerülésnek nem csak jogi, de számos gazdasági és ennek megfelelően politikai aspektusa is van. Az alkalmazása elleni jogi és gazdasági érvek sokrétűek. Azon túlmenően, hogy sokan nem tartják összeegyeztethetőnek a szellemi alkotások jogának hagyományos rendeltetésével, elsősorban azt hozzák fel ellene, hogy bevezetése világszerte megzavarná a gazdasági verseny kialakult rendjét. Nem csak a jogtulajdonosok bevételei apadnának, de a szellemi termékek értékesítési esélyeit általában is jelentősen csökkentenék az alacsonyabb fejlettségű harmadik országokban elérhető, gyakran jóval csekélyebb bevételi és árszintek. A bevételek elmaradása azzal járna, hogy az új termékekbe való befektetési hajlandóság alábbhagyna, ami hosszú távon a kínálat és a választék megfogyatkozásához vezetne. Emellett reális annak a veszélye, hogy a párhuzamos importot érintő korlátozások felszámolásával az utánzatok, a hamisított, vagy más szempontból jogszerűtlen termékek növekvő behozatalával kellene számolni, ami végső soron az eredeti áru elismert minőségén, imázsán ejtene csorbát. Könnyen belátható az is, hogy a nemzetközi jogkimerülésnek egyoldalúan teret engedő országnak - mivel ezt az elvet a legtöbb állam nem alkalmazza - jelentős versenyhátrányokkal kellene szembesülnie. A nemzetközi jogkimerülés hívei ezzel szemben a szőkébb nemzeti jogkimerülés jövedelemkorlátozó, az oktatás-kutatás érdekeit hátrányosan érintő hatásaira hivatkoznak. Azt hangsúlyozzák, hogy a posztindusztriális társadalom fejlődésének útja - konkrétan mindenekelőtt az elektronikus kereskedelem térhódítása - a fennálló gyakorlat felülvizsgálatát követeli. A nemzetközi jogkimerülés mellett szóló érvként hozzák fel, hogy - azon túl, hogy rövid és hosszú távon egyaránt befolyásolja az árak alakulását - magával hozza a nemzeti kutatási és fejlesztési
