Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Józsa Gábor: A számítógépes programok mint szellemi termékek védelmének lehetőségei és korlátai

30 Józsa Gábor Az előző megállapításokból azt a következtetést lehet le­vonni, hogy a számítógéppel megvalósított találmányok futtatás közben rendelkeznek műszaki jelleggel, de például tárgyi vagy forráskód formában nem. A számítógéppel vég­rehajtott találmányok azon formái, amelyek nem rendel­keznek műszaki jelleggel az ESZE 52. cikkének 2. bekez­dése alapján nem szabadalmazhatok. Az ESZEI Fellebbezési Tanácsa azonban az említett „Számítógépes program termék I és II” (Computer prog­ram product I and II) ügyekben hozott T0935/97 és TI 173/97 határozatában leszögezte, hogy ha egy program egy programhordozón rendelkezik azzal a képességgel, hogy lefuttatva egy számítógépen műszaki hatást fejtsen ki, akkor az ilyen program, amely önmaga által meghatározott, nem kell, hogy ki legyen zárva a szabadalmazhatóságból. Ez a gondolat a találmányok oltalmi körének az igénypon­tokban való megjelenítésével kapcsolatban került megfo­galmazásra. Az említett kijelentés nagy lépésnek tekinthető abban az irányban, hogy egy programot csak önmaga által meghatá­rozva is szabadalmazhatónak lehessen tekinteni, akár egy fájlként vagy rekordként egy lemezen vagy más program­hordozón tárolva, illetve egy jelsorozat formájában. Az eddigiek alapján látható, hogy az ESZH Fellebbezési Tanácsai által hozott precedensértékű döntések a számító­géppel végrehajtott találmányok szabadalmazhatósága kap­csán enyhén szólva összetett képet mutatnak, az ESZE értel­mezése változik, és a döntések nem mutatnak koherens gya­korlatot. A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az európai szabadalmakat az ESZH egységesített szabályai alapján egy központosított eljárásban keletkezteti, amely jog lesz a tár­gya a nemzeti szabadalmi törvényeknek az ESZE-hez tarto­zó országokban. A tagországok nemzeti törvényei egymás­sal és az ESZE szabályaival a szabadalmazhatóság vonatko­zásában elvileg egységesek, de a részletes értelmezés - te­kintettel az európai szabadalom és a nemzeti szabadalom ér­telmezéseire — a nemzeti bíróságok kizárólagos joga. A nemzeti bíróságok és az ESZH fellebbviteli testületéi figyelembe vehetik egymás döntéseit, de mások döntése számukra nem kötelező érvényű. A döntéshozó testületek­nek az a feladata, hogy a kötelező érvényű precedensesete­ket figyelembe véve megtalálják határozataikban az össz­hangot saját törvényi tradícióikkal. Ez a helyzet vezetett és a továbbiakban is vezethet az ESZE eltérő értelmezéséhez bizonyos típusú találmányok esetén. Két tagországban, Németországban és az Egyesült Király­ságban a számítógéppel megvalósított találmányok területén az ítélkezés gyakorlata más-más irányban fejlődött. Ezek az országok érdekes módon a szabadalmazhatóság fontos kér­déseiben különböző gyakorlatot valósítottak meg. A többi tagország bíróságainak ez a helyzet, a harmonizáló szabá­lyok hiányában tág teret enged az ítélkezésben ezen a terüle­ten, ami jogi bizonytalanságot eredményez a peres esetekben a nyilvánosság és a szabadalomban érintettek számára. Az ESZH-val ellentétben az Egyesült Királyságban egy üzleti módszer vagy egy szellemi alkotás számítógéppel megvaló­sítva akkor sem számít szabadalmazhatónak, ha a technika állását meghaladó úgynevezett műszaki hozzájárulással is rendelkezik. Ezt támasztják alá az [ 1989] RPC 569jelű, vala­mint az [1993] RPC 427 és az [1991] RPC 463 jelű döntések. Ezzel ellentétben a német joggyakorlat azt az üzleti mód­szert, amelynek van műszaki jellege, még akkor sem zárta ki a szabadalmazhatóságból, amikor kiderült, hogy az egyetlen hozzájárulás a technika állásához nem műszaki jellegű. Az ilyen jogi értelmezések nyithatják meg az utat a szabadal­mazhatóság jelentős mértékű kiteljeszthetőségéhez. A vo­natkozó esetek a [ 1999] GRUR 1078 és a [2000] GRUR 930. A törvényi védelem bizonytalansága és divergenciája valós negativ hatást gyakorol a befektetési döntésekre, a ja­vak szabad áramlására az EU belső piacán. A legnyilvánva­lóbb példája ennek, amikor egy termék az adott államban védelmet élvez, de egy másikban nem (erről le kell monda­nia a jogosultaknak). Ebben a helyzetben a versenykörnyezet az érintett inno­vatív termékekre radikálisan különböző lesz attól függően, hogy hol van és hol nincs védelmük. Az engedély nélkül ké­szült másolatok áthaladása egy, a védelmet megtagadó or­szágokból egy, a védelmet fenntartó országba az EU belső határain nem lesz lehetséges. A cégeknek - a termelési és értékesítési lehetőségeken felül - döntéseikben valószínű­leg a helyi hatóságok által biztosított szabadalomjogi vé­delmet is figyelembe kell venniük. Megállapítható, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnak nincs befolyása a nemzeti hivatalokban folyó joggyakorlat­ra. A divergenciát tehát az eltérő nemzeti bírósági gyakorlat idézi elő. Egyazon „szabadalomcsaládba” tartozó szaba­dalmak tehát nemzetenként a védelem legkülönbözőbb for­máját ölthetik. A Német Legfelsőbb Bíróság 2001. október 17-én kibo­csátott X ZB 16/00 BGH jelű döntése tisztázza az előbbi helyzetet, és alátámasztja az ESZH Fellebbezési Tanácsá­nak és jelen irányelvnek az állásfoglalását, mely szerint a feltalálói tevékenység alapfeltétele a műszaki hozzájáru­lás a technika állásához. Ez a határozat lett a harmonizáció egyik alappillére. Egy további számottevő különbsége a szabadalmazható­­sági kritériumoknak az a bizonytalanság, ami az igénypon­tok lehetséges formái körül alakult ki. Amíg az Egyesült Királyság és Németország az ESZH Fellebbezési Tanácsa „Számítógépes program termék I és II” ügyekben hozott T0935/97 és TI 173/97 határozataiban levő döntésével összhangban engedi a programtermék típu­sú igénypontokat, addig ezt a gyakorlatot a többi tagország egyelőre nem követi. Az irányelv elemei Az irányelvtervezet 11 cikkből áll. Az 1-5. cikkek érintik közvetlenül a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósági feltételeit. Az 1. cikk kijelöli az irányelv alkalmazási területét: „Ez az irányelv a számítógéppel megvalósított találmá­nyok szabadalmazhatóságának szabályait határozza meg.” A 2. cikk két alapfogalmat definiál. ,,a) Számítógéppel megvalósított találmánynak tekinten­dő az a találmány, aminek a működéséhez számítógép, szá­mítógép-hálózat vagy egyéb programozható eszköz hasz­nálata szükséges, valamint amelynek van új jellemzője, amely részben vagy egészben számítógépes programban vagy programokban realizálódik.

Next

/
Thumbnails
Contents