Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Tosics Nóra: A szerzői jog nemzeti, nemzetközi és regionális kimerülésének kérdései
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 1. szám 2003. február TANULMÁNYOK DR. TOSICS NÓRA A szerzői jog nemzeti, nemzetközi és regionális kimerülésének kérdései* A szerzői jog szabályozásának történetét áttekintve jól láthatjuk, mennyi minden változott azóta, hogy a „szellem emberei” a XIX. század végéhez közeledve, 1878-ban a Nemzetközi Irodalmi és Művészeti Egyesület keretében a szerzői jog nemzetközi védelmi rendszerének kiépítését kezdeményezték, amely alig egy évtizeden belül, 1886-ra az érdekeik védelmét szolgáló Berni Unió létrehozásához vezetett. Az áruk és szolgáltatások szabad forgalmának liberalizálási folyamata alól a szerzői jog sem maradhatott sokáig kivétel. Fokozatosan a nemzetközi kereskedelempolitika tárgyává kellett válnia, hiszen a szerzői oltalom alatt álló művek a fold legkülönbözőbb pontjain terjeszthetők, előállíthatok és forgalmazhatók. A tanulmány középpontjában az az intézmény áll, amely alkalmas arra, hogy a kereskedelem liberalizálása és a szellemi alkotásokhoz fűződő, elvileg kizárólagos és territoriális jellegű jogok közötti ellentmondást feloldja. A jogkimerülés célja, hogy a szellemi alkotások szabad forgalmát az azokon fennálló szellemi tulajdon az első jogszerű, tulajdonátruházásban megvalósuló felhasználási cselekmény után ne gátolja. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett fokozatos térnyerése, jelentőségének növekedése szorosan összefügg azzal a szemléletváltozással, amely a szellemi tulajdon szerepének nemzetközi megítélésében következett be. A globalizáció és az egyre intenzívebbé váló nemzetközi kereskedelem kihívásai nyomán általánossá vált az a törekvés, amely meghaladni látszik a szellemi tulajdonjogok eredendően territoriális jellegét annak érdekében, hogy a védett termékek szabad kereskedelme minél szélesebb körben érvényesülhessen. Azt, hogy az elvileg kizárólagos és territoriális szellemi tulajdonjogok kimerülésének megfelelő szabályozása nélkülözhetetlen eleme a kereskedelem liberalizálásának, ma már senki sem vonja kétségbe. Az azonban, hogy a jogkimerülés mely szinten érvényesüljön az egyes szellemi tulajdonjogok tekintetében, lehetővé váljék-e a védett termékek párhuzamos importja, és ha igen, milyen feltételekkel, állandó viták tárgya, annál is inkább, mivel az irányadó nemzetközi jogi előírások nem nyújtanak támpontot a kérdés eldöntésére. Az egyes nemzeti törvényhozások választása pedig erősen függ az adott ország - az Unió esetében az egész földrajzi régió - gazdasági, társadalmi meghatározottságától, jogi és kulturális hagyomá* A tanulmány az Apáthy István-díj pályázaton megosztott első helyezést elért pályamű szerkesztett, rövidített változata. nyaitól egyaránt. Ezzel magyarázható, hogy a jogkimerülés szintje, éppúgy mint az érintett szellemi tulajdonjogok köre, országonként eltér. A jogkimerülés két, történetileg kialakult alapformája, a nemzeti és a nemzetközi jogkimerülés mellett - amint azt az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség példája szemlélteti - több ország közös jogfejlődése, illetve megegyezése létrehozhatja a jogkimerülés eltérő formáját is - a regionális jogkimerülést. Tovább árnyalja a képet, hogy - tekintettel a jogterületek közötti funkcionális eltérésekre - adott országon belül is gyakran eltérő szabályok érvényesülnek az egyes szellemi tulajdonjogok kimerülésére. Végigjárva a jogkimerülés szintjeit a nemzetitől a nemzetközin át a regionális jogkimerülésig, a közös sajátosságok felmutatása mellett a továbbiakban elsősorban a szerzői jog, egészen pontosan a terjesztési jog mint szerzői vagyoni jog kimerülésének eltérő megoldásaira kívánjuk felhívni a figyelmet. 1. A nemzeti jogkimerülés A szellemi tulajdonjogok eredendően territoriális, nemzeti jellegéből következik, hogy a szellemi tulajdonjog kimerülése elvben annak az országnak a területére korlátozódik, amelynek jogalkotása azt garantálja. A nemzeti jogkimerülés lehetővé teszi, hogy a belföldi tulajdonos maga döntse el, melyik külföldi terjesztőnek ad kizárólagos jogokat, és milyen feltételekkel, így nem kell attól tartania, hogy a külföldön forgalomba hozott példányokkal bárki párhuzamos importot hajthat végre, kihasználva az egyes országok közötti gyártási-terjesztési és árszínvonalbeli különbségeket. Ezen az állásponton van döntően az Amerikai Egyesült Államok és több latin-amerikai ország, valamint a kelet-közép-európai térség államai átalában, így hazánk is. 1.1. A nemzeti jogkimerülés példája - jogkimerülés a magyar szerzői jogban A magyar jogban a terjesztés jogának általános fogalmát a Szjt. 23. § (1) határozza meg: ,A szerző kizárólagos joga, hogy művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy a forgalomba hozatalra való felkínálással.” A terjesztés főként
