Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Ingo Kober: Az európai szabadalmi rendszer jövője az új szerződő államok csatlakozása után
Az európai szabadalmi rendszer jövője az új szerződő államok csatlakozása után 39 nyei felé forduljak. Hangsúlyozni kell, jobban, mint bármikor, hogy az európai szabadalmi rendszer funkciója az, hogy gazdasági értéket állítson elő Európa számára. Minden jövőbeli cselekvésünket ennek az elvnek kell meghatároznia. Fő feladatunk lesz az együttműködés fejlesztése a nemzeti szabadalmi hivatalok és az Európai Szabadalmi Hivatal között, tekintetbe véve az európai szabadalmi rendszer értékének a felhasználók érdekében való növelését. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni azt, hogy az európai szabadalmi rendszerrel szemben támasztott igények különböznek azoktól, amelyeket létrehozásakor, a hetvenes évek elején támasztottak. Abban az időben létezett egy nagyon valóságos háború utáni politikai filozófia a tagországok békés, kereskedő közösségéről. Gazdaságilag a fő kockázat abban állt, hogy azonos kizárólagos jogokat és azonos terjedelmű oltalmat szerezzenek minden egyes európai államban. Ezek a szempontok még ma is időszerűek, de a gazdasági kockázatok manapság igen különbözőek. Napjainkban a globalizáció, az egyetlen piac, az euró, a dereguláció és a privatizáció, a TRIPS és a tudásgazdaság - az ismeretek piaca - uralkodnak Európa és a világ gazdasági tájképén. Az Európai Szabadalmi Hivatalnak és a nemzeti hivataloknak képessé kell tenniük a gazdaság különféle szereplőit, hogy hatékonyan megbirkózzanak globális kockázataikkal. A kiút ezért nem lehet egyfajta újranacionalizálás vagy külső erőforrások felhasználása. A kiút a szerepek komplementaritása, amely segíti Európát, hogy globálisan versenyezzen a tudásgazdaságban. A probléma az, hogy az európai szabadalmi rendszer hogyan hozhat létre globális értéket Európa számára. A feladat az, hogy újraalakítsuk az európai szabadalmi rendszert olyanná, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal és nemzeti szabadalmi hivatalok egyazon küldetésű, egymást kiegészítő intézmények legyenek. Az újra kialakított rendszernek növekvő gazdasági biztonságot kell kínálnia a szabadalom teljes fennállási idejére, és lehetővé kell tennie az ismeretek hatékony piacának működését. Minden intézményi résztvevőnek, az Európai Szabadalmi Hivatalnak, az Európai Uniónak és a szabadalmi bíróságoknak az általuk nyújtott gazdasági értékekre kell összpontosítaniuk. Az ésszerű gondolkodás nem az, hogy azt adjuk a „fogyasztóknak”, amit akarnak - ez egyszerűen aláásná a szabadalmi rendszert. Az ésszerűség a fogyasztókra összpontosító eszközeink megléte mellett főleg az, hogy ezek az intézményi szereplők megértsék valamennyi gazdasági szereplő kockázatait, és úgy cselekedjenek, hogy hatékonyan kezeljék ezeket. Az Európai Szabadalmi Hivatal nemrégiben leírta azokat az egész világra kiterjedő gazdasági összefüggéseket, amelyeken belül fel kell vállalnia küldetését, mint szabadalmazó hatóságét Európa számára. Elemezte a hivatal jelenlegi munkaterhelési helyzetét, és azt a következtetést vonta le, hogy gyorsan és a minőség feláldozása nélkül megbirkózik saját terhelésével, saját eszközei felhasználásával. így, tekintetbe véve az európai szabadalmi rendszer újranacionalizálása ellen szóló politikai, jogi és gazdasági érveket — amelyek globális perspektívában még súlyosabbá válnak - az európai szabadalmi rendszer ilyen elgondolásnak megfelelő átalakítása nem választható lehetőség, hanem gyakorlati szükségszerűség. Ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalok nem segíthetik az Európai Szabadalmi Hivatalt, hogy megbirkózzon munkaterhelésével. Az európai és a nemzeti szabadalmi hivatalok valóban képesek arra, és szükséges is, hogy kiegészítsék egymást az európai gazdaság hasznára. Az Európai Szabadalmi Hivatal egyetért azzal, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamai számára stratégiai fontosságú, hogy szellemi tulajdoni tudásuk legyen, amely nemzetgazdaságuk szolgálatára és fejlesztésére rendelkezésre áll. Az Európai Szabadalmi Szervezet felkészült arra, hogy konkrét intézkedésekkel támogassa ezt a megegyezést, és három alapvető stratégiát vesz tekintetbe, amelyek kiegészítők oly módon, hogy biztosítsák, hogy a műszaki szellemi tulajdoni jártasság nemzeti szinten megmaradjon és bővüljön, miközben az európai szabadalmi rendszer Európa polgárainak javára erősödjön. 5.1. Az európai szabadalmi rendszeren belüli lehetséges együttműködések Az első stratégia magában foglalja a nemzeti szabadalmi hivatalok előzetes bejelentést átvevő és szűrő szerepének kibővítését és erősítését az európai szabadalmi rendszeren belül. Ez magában foglalhatna egy, a nemzeti szabadalmi hatóság által felkínált előzetes bejelentési szolgáltatást, amely abban áll, hogy a lehetséges szabadalmi bejelentő által felvázolt ideiglenes leírást betöltik egy „hasonlóságkeresőbe”, utána elemzik az ilyen keresés eredményét. Az Európai Szabadalmi Hivatal továbbá szívesen fogadja a nemzeti hivatalok által elvégzett előzetes osztályozási támogatást. A nemzeti szabadalmi hivatalok segíthetnék a lehetséges bejelentőket azzal is, hogy eszközöket biztosítanak a műszaki fejlesztések kereskedelmi kiértékeléséhez, ezzel lényeges inputot adva a döntéshozatalhoz, hogy benyújtsanak-e vagy ne egy szabadalmi bejelentést. A második stratégia magában foglalja az Európai Szabadalmi Hivatal által a nemzeti szabadalmi hivataloknak nyújtott támogatást azzal a szándékkal, hogy közösen fejlesszék ki azt a jártasságot, amely segíti a helyi szellemi tulajdoni infrastruktúra kifejlesztését. Kiemelten utalok:- a szabadalmak hasznának és hasznosításának megértéséhez szükséges jártasságra,- arra a jártasságra, amely segíti a helyi kis- és középvállalkozásokat, hogy jobban megértsék a bejelentést megelőző szabadalmi kockázataikat,- arra a jártasságra, amely segíti ezeket a kis- és középvállalkozásokat, hogy jobban megértsék a szabadalmazási kockázatokat a technológiai terjedelem, az oltalom elvesztésére vonatkozó rendelkezések, a jogérvényesítési mechanizmusok és a fennállás ideje fogalmaiban,- arra a jártasságra, amely segíti a helyi szellemi tulajdoni infrastruktúra kifejlesztését - a licenciaadás és -vétel ismeretét, a versenybeli megfigyelést, a jogsértési eljárást stb.,- valamint mindarra a jártasságra, amely segíti az ismeretek piacának fejlesztését. Végül támogatjuk a közös stratégiák kifejlesztését. Egyrészt szükséges figyelemmel lenni a szerződő államok és szabadalmi hatóságaik egyéni szükségleteire, amelyek
