Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Dr. Munkácsi Péter: Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé – visszatekintés a 2002. évre

12 Dr. Munkácsi Péter sorszolgáltatók (webeasting/webeasters), a műsorhordozó jelek, a műsorsugárzó szervezetek és a jelkalózkodás kér­dései, amelyhez számos küldöttség igen tartalmas kiegészí­téseket, hozzászólásokat tett. Hetedik ülésszak (2002. május 13-17.) A webcasting kapcsán a hetedik ülésszakon az Európai Kö­zösség képviselője megjegyezte, hogy csak olyan műsorsu­gárzás válhatna alkalmassá a védelemre, amely meghatáro­zott feltételeket teljesít (pl. műsorhordozó jelek kibocsátá­sa) tekintettel a kiválasztásra és a ráfordításra. Valódi inter­aktív cselekmények nem alapoznak meg műsorsugárzást amióta a WCT 8. cikke, valamint a WPPT 10. és 14. cikkei alapján csak abban az esetben valósul meg az interaktivitás, ha a kibocsátás, valamint a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg. Attól még nem válik a hagyományos műsorsugárzás interaktívvá, mert esetleg néhány interaktív cselekmény is kíséri azt, vagy azért, mert a műsorsugárzás számítógépen vagy ha­sonló eszközön keresztül valósul meg. Az Európai Közös­ség azt a nézetet osztja, amely szerint az interaktivitás te­kinthető az alapvető követelménynek a műsorsugárzás és a webcasting közötti különbségtétel megtételére. Szingapúr küldöttsége e témában információkat igényelt arra vonatkozóan, mikor tekinthető hasonlónak a web­casting és a hagyományos műsorsugárzás. Másfelől meg­közelítve a problémát, melyek a szükséges módosítások ah­hoz, hogy a műsorsugárzás meghatározása felölelje a web­casting néhány elemét is. Az ülésszak elnöke válaszában rámutatott arra, hogy a műsorsugárzás már létező fogalma mind a BUE felülvizsgált szövegeiben, mind a Római Egyezményben megtalálható, sőt lehetséges a műsorsugár­zás fogalmát tágabb értelmezéssel továbbfejleszteni. A hozzászólások (Ausztrália, Amerikai Egyesült Álla­mok) a szingapúri felvetés irányában folytatódtak tovább, visszaidézve a hatodik ülésszakon e tárgyban már kifejtett nézetkülönbségeket. Figyelemre méltó volt Szingapúr újabb hozzászólása, amelyben a fogalmi tisztázatlanságok miatt a ,, webcasting" és a ..simulcasting" fogalmak elha­gyását és helyettük a ,, real-time streaming” terminológia alkalmazását javasolták. A nem kormányzati szervezetek felszólalásaikban - a tagállamokkal ellentétben - főként a jelkalózkodás, a programhordozó jelek, a tartalom és a jel szétválasztásának kérdéseire helyezték a hangsúlyt. Az ülésszak finn elnöke, Jukka Liedes, összeállítást ké­szített a védelem tárgyairól, illetőleg a jogokról vagy az egyéb más cselekményekről, amelyekkel az állandó bizott­ságnak a továbbiakban foglalkoznia kell. A védelem tár­gyaihoz az alábbi öt elemet sorolta fel: 1.) „hagyományos” közvetítés a légtéren keresztül a nagyközönség közvetlen vétele céljából; 2.) műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése; 3.) a műsorsugárzást megelőző jelek; 4.) az 1. és/vagy a 2. egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamata („real-time streaming")', 5.) internetalapú, valós időben zajló műsorfolyamat. A rádió- és televízió-szervezetek számára tíz releváns jog vagy egyéb cselekmény került meghatározásra, ezek: 1.) rögzítés; 2.) rögzítések többszörözése; 3.) rögzítések terjesz­tése; 4.) kódolt műsorsugárzások kódoldása (decryption of encrypted broadcasts)', 5.) továbbsugárzás; 6.) vezetékes továbbközvetítés; 7.) továbbközvetítés az interneten ke­resztül; 8.) rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé téte­le; 9.) rögzítések bérbeadása; 10.) nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára hozzáférhető helyeken).14 Az ülésen két védelmi tárgyhoz kapcsolódóan került sor hosszabb érdemi vitára. Az Európai Közösség képviselője a hagyományos műsorsugárzási tevékenységhez kapcsolódó vita során rámutatott, hogy a műsorsugárzó szervezetek jo­gait a Római Egyezmény már tartalmazza. A közösségi tag­államokban a védelem szintje meghaladja az egyezmény­ben biztosítottakat, ezért is folyik vita az egyezmény meg­újításáról annak 32. cikke alapján. Amikor az a kérdés me­rül fel, milyen jogokat kell biztosítani a műsorsugárzó szer­vezetek „hagyományos tevékenységei” számára, megálla­pítható, hogy az egyezményben foglalt és a fent felsorolt jo­gok közül néhány azonos tartalmú alapjognak tekinthető. Ezt támasztja alá az alábbi csoportosításuk, amely szerint a felsorolt jogok négy csoportba oszthatók; az első csoportba kerülnek a rögzítés joga, a rögzítések többszörözése, a to­vábbsugárzás joga és a nyilvánossághoz történő közvetítés, összhangban a Római Egyezmény 13. cikkz/J pontjával. A második csoportba tartoznak a vezetékes továbbközvetítés és az interneten keresztül történő továbbközvetítés, ame­lyek kellőképpen hasonlóak a Római Egyezményben bizto­sítottjogokhoz. A harmadik csoportot alkotják a rögzítések terjesztéséhez és a rögzített műsorsugárzások hozzáférhe­tővé tételéhez való jogok, amelyek a WPPT rendelkezésein alapulnak, és az előző ülésszakon benyújtott javaslatok is tartalmazzák azokat. A negyedik csoportot alkotják a kódolt műsorsugárzások kódoldásához és a rögzítések bérbeadá­sához való jogok. E műsorsugárzáshoz való jogosultságok nem találhatók meg a korábbi nemzetközi egyezmények­ben, anyagokban, és a küldöttség számára kérdéses, hogy a műsorsugárzó szervezetek számára ezek mennyiben szük­ségesek. Ez indokolja meg azt, miért maradtak ki javasla­tukból a negyedik csoport elemei. Szingapúr delegációja az elnök által összeállított anyag­ra reflektálva megállapította, hogy a védelem tárgyai és a jogok vagy a korlátozott cselekmények között átfedés talál­ható. Példaként hozta fel az egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamatot, amely a műsorsugárzó jelek egyidejű to­vábbközvetítéseként is értelmezhető. Az Európai Közösség javaslatában szereplő továbbközvetítési jog szintén a mű­sorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értel­mezhető. A küldöttség egyszerűsítést javasolt ezen a téren. Szingapúrhoz csatlakozott a nem kormányzati szervek kö­zül az IFPI (Hangfelvételipar Nemzetközi Szövetsége) képviselője, aki az ülés elnökének válaszával egyet nem értve kérdésessé tette, vajon az intemetalapú közvetítések miért sorolandók be a védelem tárgyai közé, amíg azok in­kább tevékenységnek minősülnek. Az ülésszak elnöke által javasolt anyagban másodikként megjelölt védelmi tárgy (műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése) értelmezéséhez először Svájc tett hozzá­szólást, amellyel számos más tagállam és nem kormányzati szerv is egyetértett. A svájci küldött felszólalásában jelezte, hogy a vezetékes alapú közvetítéseknek hasonló védelmet 14 SCCR/8/INF/1 melléklete

Next

/
Thumbnails
Contents