Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Dr. Munkácsi Péter: Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé – visszatekintés a 2002. évre

Félúton a rádió- cs televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé

13

kellene élvezniük, mint a hagyományos műsorsugárzásnak. Amíg a „műsorsugárzás” fogalma a tervezett egyezményben eltérő lehet a más egyezményekben foglaltaktól, világosan megállapítható, hogy a „műsorsugárzás” meghatározása az új egyezményben csak erre az egyezményre vonatkozik, kihatás nélkül más nemzetközi szerződésre, nem érintve az azok hatálya alá eső jogokat és kötelezettségeket. Hivatkozva a felsorolt jogok listájára a svájci delegátus megállapította, hogy bizonyos jogokat, mint pl. a vezetéken történő továbbközvetítés, nem nevesíti sem a Római Egyezmény, sem a WPPT. Figyelembe kellene venni a más jogosulti csoportok jogaival való egyensúlyt, valamint az engedélyezett kivételeket. A magáncélú másolásért a műsorsugárzó szervezeteknek járó díjazásra kiterjedő jogosultság tanulmányozását nemzeti szinten kellene elvégezni. Svájc álláspontja szerint a tervezett egyezménynek szélesebb célokat kellene megvalósítania, mint csupán a kalózkodás elleni küzdelem. Több, nem kormányzati szervezet (pl. FIM; FIA) hozzászólásában is kiemelésre került a más jogosulti csoportokkal való jogalkotási és kereskedelmi (pl. CISAC) egyensúly megteremtése.

Nyolcadik ülésszak (2002. november 4-8.)

A novemberi nyolcadik ülésszakon talán a legnagyobb figyelmet az Amerikai Egyesült Államok SCCR/8/7 jelzetű javaslata kapta. Amint a küldöttséget vezető képviselőjük hangsúlyozta, a dokumentummal olyan naprakész egyezmény megalkotását célozták meg, amely egyaránt megfelel a technológia mai és előrelátható jövőbeni állásának. A dokumentum két alapvető problémára helyezi a hangsúlyt: a jogi védelem kedvezményezettjeire, valamint a biztosítandó jogokra. A küldöttség úgy érzékelte, hogy az eddigi munkafolyamat során a tagállamoktól érkezett javaslatok a megalkotandó szerződés alkalmazását a hagyományos műsorsugárzás vagy a műsorsugárzáshoz hasonló vezetékes műsorszolgáltatás (cablecasting) körére korlátoznák. Ez a fajta megközelítés azonban semmiképpen sem jelentene teljes körű megoldást. Semmi nem alapozza meg, hogy az egyezmény a hagyományos műsorszolgáltatókra koncentrálódjon, éppen ezért a kedvezményezettek körébe a vezetékes és internetes műsorszolgáltatók is beletartoznának. Ami a biztosítandó jogok körét illeti, a javaslatban szereplő jogosítványok lehetővé teszik a kedvezményezettek számára a jelkalózkodás elleni küzdelmet, és előnyök szerzését, a számítógépes hálózaton történt továbbközvetítésből, a vezetékes továbbközvetítésből és az eltérő idejű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítésből (deferred transmission). A védelem számos - itt felsorolt - eleme jóval túlmutat a Római Egyezmény rendelkezésein. A javaslat 15. cikke új jogérvényesítési kötelezettséget vezetne be. A tiltásokat tartalmazó 6. cikk kiteijedne egyaránt a jogosult, illetve a jogosulatlan rögzítési cselekményekre. Az amerikai javaslat szerint a leendő nemzetközi dokumentum tagsága azokra az államokra szorítkozna, amelyek az 1996-os WlPO-szerződéseknek is tagjai.

Az amerikai javaslat már az ismertetést követően vitákat generált. Japán küldöttsége az ismertetett javaslathoz több konkrét kérdést intézett, mint pl. I.) mire terjed ki az intemetalapú műsorszolgáltatás, mennyiben foglalja magában a valós idejű műsorfolyamatot vagy az internetes közvetítés más formáit is; II.) mit jelent a javaslat 2. cikke d) pontjában foglalt „első közvetítés a nyilvánossághoz” fogalma; III.) mi a különbség a javaslat 5. cikke „ kizárólagos engedélyezési jog”, illetve a 6. cikke „jog a tiltáshoz” fogalmi párja között; IV.) az 5. cikke) pontjában foglalt rögzítési jog mennyiben terjed ki az álló fotók műsorsugárzásának rögzítésére; V.) mennyiben alkalmazható a reciprocitás alapelve a nyilvános „visszaadás” (rendition) jogára tekintettel; VI.) az 5. cikk d) pontja szerinti kizárólagos engedélyezési jog, amely a műsorsugárzás, vezetékes műsorszolgáltatás, az intemetalapú műsorsugárzás rögzítésének internetes közvetítését érinti, a műsorsugárzókra, a vezetékes műsorszolgáltatókra és az internetes műsorszolgáltatókra terjedne ki, miközben a WPPT nem biztosított ilyen jogot az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók számára; mi volt az értelme e különbségtételnek; VII.) a terjesztés jogának bevezetése lehetséges jogkimerülést idéz elő; VIII.) az importálás joga esetlegesen kereskedelmi korlátozást rejthet magában.

Az amerikai javaslathoz Szingapúr, Ausztrália, India és az Európai Közösségek küldöttségeitől érkezett érdemi kérdésekre reagálva az ülésszak elnöke megjegyezte, hogy célszerű lenne azokat írásos formában mind az előterjesztők, mind a Titkárság részére eljuttatni. Ugyancsak az érdemi munka elősegítése érdekében az alábbi „munkacsomagtervet” bocsátotta vitára: I.) a védelem tárgya és a jogosultak; II.) a biztosítandó jogok; III.) a nemzeti elbánás és a kedvezményezettek; IV.) korlátozások és kivételek; V.) műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és a jogkezelési adatok védelme; VI.) védelmi idő, időbeli hatály, alakiságok, fenntartások és a jogérvényesítés. A más nemzetközi egyezményekhez való viszony, a cím és a preambulum, valamint a további fennmaradó kérdések későbbi szakaszban kerülnek megvitatásra. Az egyes munkacsomagokat érintő vitákra a nyolcadik ülésszak, valamint a 2003-ban sorra kerülő következő ülésszak áll nyitva.

Az első munkacsomag vitáját Japán nyitotta meg. A küldöttség észrevételezte, hogy amíg a szerzőket, az előadóművészeket és a hangfelvétel-előállítókat érintő jogok kellőképpen naprakészek, addig a műsorsugárzó szervezetek jogainak újraszabályozása fontossá vált. Felszólalásukban rámutattak az amerikai javaslat fontos elemére, ami a védelem kiterjesztése az intemetalapú műsorsugárzásra, azonban óvatosságot igényel a webcasting tárgya és meghatározása, amely tisztázásra szorul. A műsorsugárzó szervezetek mozgásterét az állami-kormányzati hatóságok szabályozzák, példaként említve a rádiós frekvenciák elosztását. Ezzel szemben az internetes műsorszolgáltatókra nem vonatkoznak hasonló rendelkezések, továbbá nem lenne helyénvaló alkalmazni rájuk a „közérdek” fogalmát. A küldöttség rámutatott a jogérvényesítés nehézségeire, nevezetesen hogy az internetes műsorszolgáltatók földrajzi korlátozások nélkül képesek eljuttatni jeleiket a világ bármely pontjára. A jogérvényesítés komplex problémákat vet fel az alkalmazandójog és a joghatóság tekintetében.

A viták továbbra is a webcasting védelemben részesíthetősége, valamint a jeltartalom-oltalmi dichotómia körül zajlottak. Figyelemre méltó volt Algériának, az Afrikai Csoport nevében tett hozzászólása, amely szerint pillanat