Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 1. szám 2003. február KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata. KJK-KERSZÖ V, 2002; ISBN 963 224 645 4 A könyv a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényünk rendelkezéseihez ad elsősorban jogi, részben pedig gazdasági szemléletű magyarázatokat, értelmezéseket. Súlyos tévedésbe esik, aki úgy véli, hogy ezzel olyan ismereteket kínál, amelyek főként a jogászok számára fontosak. Nem célunk itt szélesebb körben is áttekinteni, hogy a gazdasági munka és az üzleti élet hányféle területén, a különféle felkészültségű és feladatkörű szakemberek milyen széles körének van szüksége erre a tudásanyagra - viszont fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy ennek jelentős része elsőrangú fontosságú mindenkinek, aki üzleti döntéseket hoz az innovációs fejlesztési munkában, az eredmények hasznosításában, a befektetési döntésektől és a stratégia kimunkálásától az optimálisnak ígérkező taktikai lépések meghatározásáig. Ez a jogszabály - egészen pontosan annak bizonyos rendelkezései - formálisan is az innovációs munkajogszabályi környezete egyik legfontosabb részének, az iparjogvédelem intézményrendszerének alapvető fontosságú elemét alkotja. A Párizsi Uniós Egyezmény a következőképpen határozta meg az iparjogvédelemnek - illetve az általa alkalmazott terminológia szerint az ipari tulajdon oltalmának- a tárgyát, a nálunk hatályban lévő, az 1970. évi XVIII. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett, ún. stockholmi szövegének megfogalmazása szerint: „Az ipari tulajdon oltalmának tárgya a szabadalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származási jelzés vagy eredetmegjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen.” (Kiemelés a recenzió szerzőjétől.) Sokunk talán nincs is egészen tudatában annak, milyen nagy elvi és gyakorlati jelentősége van az innovációs munkában a mindenkori ún. versenytörvénynek, pontosabban a védelemnek, amelyet a tisztességtelen versenyt megvalósító cselekmények ellen létrehoz. Talán még kevésbé látható át, mennyire fontos szerepe van e jogszabálynak abban, hogy számítani lehessen az innovációs munkába történt befektetések megtérülésére. Valójában, ha nem létezne a jogrendnek az a része, amelyet ez a jogszabály hoz létre, és főként az a biztonság, amelyet ezáltal az innovációs eredmények birtoklásához és hasznosításához megteremt, ennek következményei számos területen katasztrofális mértékben rontanák az innovációs munka gazdasági létjogosultságát. Közelebb kerülünk ennek megértéséhez, ha arra gondolunk, mennyire meghatározó szerepe van az innovációs fejlesztési eredmények birtoklásában és hasznosításában az üzleti titok védelmének, továbbá a lemásolás lehetőségeinek és az ez ellen való védelemnek. Nyugodtan megkockáztatható még annak kijelentése is, hogy a tisztességtelen verseny elleni védekezést szolgáló jogszabályok nélkül az iparjogvédelem más intézményei - szabadalom, ipari mintaoltalom, használati mintaoltalom - is csak a jelenleginél számottevően kisebb mértékben tudnák betölteni a társadalmi-gazdasági szerepüket és rendeltetésüket,* kevésbé segíthetnék az innovációs munkát és benne az alkotók jogos érdekeinek az érvényesülését. Szabályrendszere jelentős részben azzal szolgálja az iparjogvédelem nemzetgazdasági rendeltetésének érvényesülését, hogy a kizárólagos hasznosítási jogokat biztosító oltalom elnyerésének előfeltételévé teszi az oltalom alá helyezni kívánt megoldás érdemi ismertetésének közreadását. Az oltalom elnyerésének így az is az „árába” tartozik, hogy annak, aki oltalmat kér, az erre vonatkozó bejelentésében olyan részletességgel és alapossággal ismertetnie kell a kérdéses megoldását — pl. találmányát -, hogy ennek alapján azt megfelelő felkészültségű szakember feltalálói tevékenység nélkül reprodukálni tudja. Az oltalmat igénylőnek ez bizonyos kockázatot jelent, hiszen a megoldás ilyeténként történő nyilvánosságra hozatala technikailag megteremti a lehetőségét annak is, hogy mások azt az ő engedélye nélkül lemásolják, hasznosítsák. Ennek a közreadott megoldási elemek tekintetében immáron az oltalom állja útját. Annak a biztonságnak, amelyet az oltalom a jogosultnak a gyakorlatban biztosit, ismeretesen vannak bizonyos korlátái, ezért az innovációs fejlesztési eredmények birtokosai gyakorta azzal igyekeznek javítani a birtoklásban és a hasznosításban, valamint az engedélyük nélküli hasznosítás elleni védekezésben élvezett pozícióikat, hogy a kizárólagos hasznosítási jogokat biztosító oltalomnak és a titokvédelemnek kombinált, egymást kiegészítő alkalmazását választják. Ennek gyakorlati, az iparjogvédelmi joggyakorlattal teljesen összhangban álló megvalósításaként a megoldási rendszer bizonyos elemeit nem viszik be az engedélyezési eljárásba, így nem is adják közre, hanem továbbra is üzleti titokként, know-how-ként kezelik és őrzik. Gyakorta az így elérhető többletbiztonság teszi számukra elfogadhatóvá, hogy vállalják az oltalomszerzéssel járó kockázatokat. Az üzleti titokként történő kezelés és őrzés viszont gyakorlatilag megvalósíthatatlan lenne, vagy legalábbis elfogadhatatlanul nagy terhekkel járna a tisztességtelen verseny elleni védekezés jogszabályainak idevágó rendelkezései nélkül, tehát ezt a megoldást az utóbbiak teszik működőképessé. Az iparjogvédelem nemzetgazdasági rendeltetése, hogy ösztönözze a technikai és a gazdasági fejlődést előbbre vivő alkotómunkát, az arra támaszkodó és egyben azt segítő, a fejlesztési eredmények hasznosítását célzó vállalkozói tevékenységeket, s szintúgy a létrehozott, szélesebb körben is hasznosítható fejlesztési eredmények minél gyorsabb elterjesztését, hasznosításba vételét. Végső rendeltetése mindezzel az általános fejlődés előmozdítása a nemzetgazdaság és a társadalom előnyére és hasznára.
