Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
102 Könyv- és folyóiratszemle Annak érzékeltetésére, mennyire fontos az innovációs munkában a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabály - a versenytörvény a már mondottakhoz kapcsolódóan röviden vázoljunk fel néhány fontos példát. A cégek fejlesztési döntéseiket szükségképpen a várható megtérülés mérlegelése alapján hozzák meg. Számukra az innovációs fejlesztés a vállalkozás egyik formája, amelybe azért fektetnek be, hogy ezzel haszonra tegyenek szert. Elsőrangú érdekük, hogy minél szélesebb körben és minél tovább maguknak őrizzék meg a létrehozott innovációs eredmények hasznosítási lehetőségét. Innovációs döntéseiknél meghatározó jelentőségű annak mérlegelése, hogy várhatóan milyen körben és meddig őrizhetik majd meg a hasznosításban élvezett monopolhelyzetet, meddig tudják tényleges és potenciális versenytársaikat megakadályozni abban, hogy a kérdéses fejlesztési eredményt azok is hasznosítsák. E mérlegelés eredménye alapvetően befolyásolhatja a fejlesztés céljának, tárgyának, a fejlesztés érdekében vállalt befektetések nagyságának megválasztását, hiszen valójában a megtérülés várható esélyeire ad prognózist, természetesen a választott célok és eszközök függvényében. Az innovációs eredmények igen számottevő hányadánál a pozícióik megőrzésének eszköze, hogy üzleti titokként őrzik a szóban forgó megoldást, az azt lehetővé tevő sajátos új ismereteket. A cégek túlnyomó hányadának - főként a kisebbeknek - rendkívül sérülékennyé tenné ebben a pozícióját, ha szabad lenne felhasználni bármilyen cselvetést, kalóz módszert az üzleti titkok megszerzésére, hiszen túl sok erőt kellene fordítaniuk az ez ellen való védekezésre. Ezért az innovációs munkára vállalkozó cégek igen gyakran eleve csak akkor bízhatnak fejlesztési ráfordításaik megtérülésében, ha a társadalomtól megfelelő eszközöket, segítséget kapnak az azokban vagy azok mögött rejlő üzleti titkaik védelméhez, megőrzéséhez. Ilyen védelemre többnyire szükségük van egyebek között azzal a — gazdasági életben, piaci versenyben mindig jelenlévő - veszéllyel szemben, hogy a versenytársak közvetlenül vagy közvetett úton, üzleti tárgyalások révén vagy akár a titok birtokában lévő gazdálkodó alkalmazottainak, munkatársainak, vele bizalmi viszonyban álló egyéb személyeknek a segítségével a titkot megszerzik, s azt a saját tevékenységükben a maguk céljaira és főként hasznára felhasználják. Ennek sui generis jogszabálya a versenytörvény. Az innovációs eredmény nem csak termelési eszközként, hanem vagyontárgyként is szolgálhat. A 20. században, és különösen annak második felében végbement fejlődés hatására hatalmas mértékben felértékelődött a gazdasági tevékenységekben hasznosítható tudás, a szellemi vagyon. Napjainkban zajlik, mind erőteljesebben, az átmenet a tudásalapú gazdaságba, amelyben a cégek jövedelemszerző képességét az eddigieknél is sokkal nagyobb és növekvő mértékben a tevékenységükben hasznosított legkorszerűbb tudáselemek, innovációs fejlesztési eredmények határozzák meg. A cégek vagyonában a szellemi vagyon gazdasági súlya a tőkejavakéval vált egyenlővé, bizonyos területeken azokénál is nagyobbá. A cégek szellemi vagyonának menedzselése, értékének kiteljesítése és a vele való gazdálkodás mára már fontosságában gyakorta még a vállalati pénzügyek menedzselését is felülmúlja. A szellemi vagyon elemeinek nem pénzbeni hozzájárulásként történő bevitele mind nagyobb szerephez jut új vállalatok alapításában, és szintúgy a már meglévő vállalatok alaptőkéjének (törzstőkéjének) növelésében. A cégek szellemi vagyona nagy jelentőséget kaphat azokban a tőkepiaci műveletekben is, amelyekben maguk a vállalatok, illetve az azokban birtokolt tulajdonrészek jelennek meg árucikként. A szellemi vagyon elemeinek gazdasági értékét ugyanakkor két tényező együttesen teremti meg. Ezek egyike, hogy a szóban forgó vagyonelem hasznosítása kedvező gazdasági eredmény eléréséhez segít. A másik, hogy annak hasznosításában, birtoklásában és a velük való rendelkezésben a birtokosa a gazdasági élet többi szereplőjével szemben tulajdonosi elkülönültséget, vagy azzal a birtoklás gyakorlati vonatkozásaiban lényegileg egyenértékű pozíciót élvez. Ez a pozíció az esetek jelentős hányadában az üzleti titokként való őrzés útján tartható fenn. Nagyon is jellemző, hogy a gazdasági tevékenységben hasznosítható tudás már az iparosodás kezdete óta a fontos termelőeszközök közé, az iparosok vagyonának féltett és óvott elemei közé tartozott. Kiváló példa erre, ahogyan a céhek őrizték mesterfogásaik titkait. A formatervezési eredmények birtoklásában is szerephez juthat az üzleti titok védelme. Ilyen eset lehet, ha a kérdéses forma létrehozását vagy hatékony, iparszerű előállítását valamilyen új technológiai megoldás teszi lehetővé, amelyet üzleti titokként őriznek. A tisztességtelen verseny elleni védekezésnek kiemelkedően nagy gazdasági jelentőségű területe a másolás tilalma. Hatályos versenytörvényünk idevágó rendelkezése szerint (6. §) „Tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is — vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni.” Az árujelzők alapvető feladata, alkalmazásuk célja, hogy segítsék az egymással versenyző árucikkek, illetve árutermelők és -forgalmazók egymástól való megkülönböztetését, s ezzel segítsék a fogyasztókat/felhasználókat abban, hogy az áruvilágban eligazodjanak. Nélkülük a kereskedelmi reklámpropaganda, valamint az eladás ösztönzésének jelentős része is megvalósíthatatlan lenne. Kiterjedt használatuk előmozdítása feltétlenül érdekében áll magának az árutermelő gazdálkodásra támaszkodó társadalomnak is. Ennek belátásához elég arra gondolnunk, hogy a korszerű piacszervezés, ami az árucsere hatékony megvalósításának egyik legfontosabb mozgatója és egyben eszköze is, teljességgel megvalósíthatatlan lenne árujelzők alkalmazása nélkül. Azonban az egyes árujelzők piaci bevezetése, megismertetése, gazdasági jelentőségük megteremtése - végső soron tehát az egyes árujelzőknek a feladatuk ellátására való alkalmassá tétele - rendszerint igen komoly ráfordításokat igényel. Ezeket a befektetéseket a cégek csak akkor vállalják fel, ha megalapozottan bízhatnak abban, hogy azok megfelelő haszonnal tetézve meg is térülnek a számukra, ha ésszerű keretek között biztosítottnak látják, hogy az árujelző használatával elérhető előnyök kiaknázását, az ezekből származó többlethaszon szedését maguknak tudják fenntartani. Ehhez az kell, hogy az egyes gazdálkodóknak a piacon már bevezetett és ott tényleges vonzerővel bíró árujelzőit a
