Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
Ipaijogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam I. 2002. február SZABÓ ZSOLT Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága* I. Bevezetés Az egyén az irányú törekvése, hogy ötlete, illetve az annak felhasználásával előállított eszköz, vagy az annak segítségével végrehajtott/megvalósított folyamat valamilyen elismerésben részesüljön, egyidős az emberiség történetével. A történelem folyamán ezen elismerés általában adott időtartamra szóló és valamilyen (például anyagi vagy erkölcsi) előnyt biztosító kiváltság formájában testesült meg. Ilyen kiváltságok már az ókori Görögország területén is léteztek - a fennmaradt történelmi emlékek szerint Szübariszban az i.e. V-VI. században az új és eredeti ételeket kiötlő „feltalálók” abban a kiváltságban részesültek, hogy a szóban forgó ételeket egy teljes éven keresztül kizárólag ők készíthessék és árusíthassák. A kiváltság odaítélésének célja egyrészt az volt, hogy másokat is ehhez hasonló, kreatív tevékenység végzésére serkentsenek, másrészt pedig az, hogy a gondolkodó és kísérletező „feltaláló” ötletét és a megvalósítás érdekében befektetett energiát valamilyen módon díjazzák. A középkorból származó írásos emlékek szerint a modem iparjogvédelem egyik pillérét képező szabadalom ősének az 1474.évi ún. velencei dekrétummal életre h ívott kiváltság tekinthető. Az általában királyi kegy alapján, sok esetben csupán érzelmi alapon megítélt kiváltságokkal ellentétben ez - az alkalmazott objektív vizsgálati mérce következtében - a reneszánsz „ipari forradalmának” korában alkotó feltalálók találmányhoz fűződőjogainak első hathatós védelmét szolgálta. A feltaláló a Velencei Tanácsnál tett bejelentést, ezt követően a rögzített feltételek vizsgálata és teljesülése esetén a Velencei Tanács ítélte meg részére a szóban forgó kiváltságot, amelynek értelmében a feltaláló a kiváltság tárgyát képező találmányt 10 éven át egyedül hasznosíthatta, illetve azt az engedélye nélkül más nem alkalmazhatta. Mindazonáltal Európa legtöbb országában az ilyen jellegű kiváltságok adományozása továbbra is királyi monopólium maradt, és a velük való visszaélések az idő folyamán egyre szaporodtak. Felismervén a szóban forgó kiváltságok fontosságát, I. Jakab 1624-ben kiadta az ún. * Szakdolgozat, Magyar Szabadalmi Hivatal, Felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam Statue of Monopolies-t, amely mindenféle kiváltság adományozási lehetőségét megszüntette, kivéve az ún. „nyílt kiváltságlevelekét” (Letters Patent), melyekkel az uralkodó azon személyek (feltalálók) tevékenységét ismerhette el, akik a hazai ipart új és hasznos megoldással gazdagították/1’ A kiváltságlevél alapján a feltalálók találmányukat illetően meghatározott ideig tartó kizárólagos hasznosítási joggal rendelkeztek. A Statue of Monopolies értelmében ahhoz, hogy egy megoldás kiváltságlevélben részesülhessen, újnak (vagyis a kiváltságlevél odaítélésének pillanatáig ismeretlennek), hasznosnak (vagyis a társadalom anyagi és erkölcsi gazdagodására szolgálónak) és találmánynak kellett lennie. A találmány definícióját az angol bírói gyakorlat klasszikusnak mondható ítéletei alapján fogalmazhatjuk meg; ezek a Statue of Monopolies szellemében általában minden olyan megoldást találmánynak minősítenek, melynek megalkotása hazai viszonylatban hozzáférhető irodalmi anyag vagy belföldi nyilvános gyakorlatbavétel alapján egy átlagos képzettségű szakembertől nem várható el. Ugyanezen időszakból, pontosabban 1615-ből származik az a bírósági döntés (Clothworkers oflpswitch Case), amely a szabadalmi intézmény mögött meghúzódó elgondolás első megfogalmazásának tekinthető. Ennek értelmében „ha valaki a királyság területén életének kockáztatásával és birtokának vagy készletének felhasználásával új találmányt és új ipart honosított meg, vagy ha valaki bármilyen új felfedezést tett, ilyen esetekben királyi kegyből és jóindulatból költségeinek és munkájának ellenértékeként okiratot kaphat, amely feljogosítja őt arra, hogy ezt az ipart vagy kereskedelmi tevékenységet bizonyos ideig csak ő folytathassa.. .”.* Ezen döntésből kiolvasható, hogy a korabeli angol jog alapján az iparés a kereskedelem területére eső új és hasznos megoldások egyaránt találmánynak minősültek, így azokat nyílt kiváltságlevél illette meg. * “But if a man hath brought in a new invention and a new trade within the kingdom in peril of his life and consumption of his estate or stock, etc., or if a man hath made a new discovery of anything, in such cases the King of his grace and favour in recompense of his costs and travail may grant by charter unto him that he shall only use such a trade or trafique for a certain time, ...”
