Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága 9 A modem iparjogvédelem alapját a gazdasági fejlődés által szükségszerűen kikényszerített, 1883-ban megkötött és azóta többször módosított, legutoljára 1967-ben Stockholmban felülvizsgált és hazánkban a hozzá való csatlakozást követően 1970-ben kihirdetett Párizsi Uniós Egyezmény (továbbiakban PUE)<2> képezi, amely egyrészt kimondja, hogy a gazdasági tevékenység eredményeként születő találmányokat (ipari tulajdon voltukból kifolyólag) oltalom illeti meg, másrészt lefekteti a jogosulatlan használat elleni védekezés alapjait. A PUE stockholmi szövege 1. cikkének (3) bekezdése értelmében „az ipari tulajdont a legtágabban kell érteni, és az nem csupán a szorosan vett iparra és kereskedelemre vonatkozik, hanem egyaránt kiterjed a mezőgazdaságra és a nyersanyagtermelésre, és minden előállított vagy természetes termékre...”* is. Az általános megfogalmazás értelmében az oltalom, valamint az ennek egyik lehetséges gyakorlati megtestesülését jelentő szabadalom a PUE utoljára felülvizsgált szövegének megszületésekor előre még nem látott/látható gazdasági tevékenységek területére eső új ötletekre és megoldásokra is ki kell terjedjen, függetlenül attól, hogy ezen új megoldások bizonyos esetekben például az üzleti élet, vagy az ehhez szorosan kapcsolódó pénzügy területére esnek-e, illetve, hogy hagyományos értelemben vett gépekkel, berendezésekkel vagy esetleg számítógépi programok (szoftverek) formájában megfogalmazott utasítások alapján működő számítógépekkel kerülnek-e megvalósításra/végrehajtásra. Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, más néven GATT Uruguay-i Fordulójában a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseinek szabályozására 1994-ben tető alá hozott multilaterális kereskedelmi megállapodás (a továbbiakban TRIPS) - amit hazánkban az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki<3) - 27. cikkének (1) bekezdése értelmében „... a későbbiekben definiálásra kerülő kritériumok teljesülése esetén a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható”.** Az, hogy a szabadalmazhatóság szempontjából ténylegesen mit takar a „technika területére eső” kifejezés, a TRIPS-ben nem került rögzítésre, így ezen kritériumot (az egyezmény megfogalmazóinak vélhető szándékával összhangban) a lehető legtágabban kell értelmeznünk, anélkül, hogy az egyes területek tekintetében bármiféle különbségtételt alkalmaznánk. Továbbmenve, a TRIPS 27. cikkének (2) és (3) bekezdései tételesen utalnak azokra a megoldásokra, amelyeket az egyezményhez csatlakozó tagállamok a határaikon belül hatályos szabadalmi törvényekkel a szabadalmi oltalomból per se kizárhatnak. A TRIPS szóban forgó bekezdései mindenesetre az ún. üzleti módszer tárgyú találmányokat*** - kapcsolódjanak * “Industral property shall be understood in the broadest sense and shall apply not only to industry and commerce proper, but likewise to agricultural and extractive industries and to all manufactured or natural products...” ** “.. .patents shall be available for any inventions, whether products or processes, in all fields of technology, provided that they are new, involve an inventive step and are capable of industrial application.” *** Az angol nyelvű szakirodalomban “business method (related) inventions”, a német nyelvű szakirodalomban „Geschftsmethoden”. azok a kereskedelemhez, a pénzügyi tevékenységhez, a bankok, illetve a biztosítótársaságok működéséhez, és vonatkozzanak azok üzletvitelre, szervezési vagy ellenőrzési módszerekre, és így tovább, valamint kerüljenek azok elektronikus vagy hagyományos formában végrehajtásra - nem említik az eleve kizárható megoldások között. Az előzőekből egyértelműen kitűnik, hogy az üzleti módszerek későbbiekben definiálásra kerülő széles osztályába tartozó szellemi alkotások szabadalmazhatóságának egyrészt van történelmi háttere, másrészt az ilyen tárgyú találmányok a nemzetközi egyetértésben megszerkesztett, majd az államok sokasága által ratifikált multilaterális szerződések alapján az ipari oltalom köréből nincsenek per se kizárva, így azok a szóban forgó nemzetközi szerződések értelmében oltalomban részesíthetők. Miért is fontos az, hogy éppen szabadalmi oltalomban részesülhessenek az üzleti módszer tárgyú bejelentések, amelyek elterjedésüket (ilyen vagy olyan formában) elsősorban a XX. század utolsó 10 évében bekövetkezett óriási hatású telekommunikációs forradalomnak, az internet általános elérhetővé válásának, továbbá a világ vezető gazdasági hatalmainak (vagyis az USA- nak, Japánnak és az Európai Uniónak, illetve annak elődjének) a szoftverek szabadalmazhatóságával kapcsolatos korábbi álláspontja gyökeres megváltozásának köszönhetik? Az erre adható válasz a szabadalmi rendszer szerepében, közelebbről nézve pedig a szabadalmak biztosította jogokban rejlik. A jelen dolgozatban a továbbiakban először a szabadalmak szerepét általánosságban vizsgáljuk, majd ezt követően az üzleti módszer tárgyú találmányokat kíséreljük meg definiálni. Ezután néhány jogeset ismertetésén keresztül bemutatjuk az Amerikai Szabadalmi Hivatal (USPTO), az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) és a Japán Szabadalmi Hivatal (JPO) üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos joggyakorlatát és annak fejlődését, majd röviden vázoljuk az üzleti módszer tárgyú szabadalmak lehetősége mellett és ellen szóló érveket. II. A szabadalmak szerepe általánosságban A szellemi alkotások (különösképpen a találmányok, a használati és az ipari minták, valamint a védjegyek) jogi védelmének fontossága az innováció, a munkavállalók, a verseny, és ennélfogva a gazdasági növekedés szempontjából nem alábecsülendő. A szabadalmi oltalom az innováció ösztönzésére régóta elfogadott, és remekül működő jogi intézmény. A szabadalmi oltalom a szabadalmas számára az oltalom tárgyát jelentő megoldás hasznosításának tekintetében (gyártás, forgalmazás, licenciaadás, export, import stb.) meghatározott időtartamra jogi értelemben vett monopóliumot biztosít. A szabadalmasnak a kapott kizárólagos hasznosítási jogért cserébe az oltalmazott megoldást megfelelő módon dokumentálnia kell, vagyis a szabadalmi leírásban kellő mértékű kitanítást kell biztosítania, hogy a szóban forgó megoldás közkinccsé válhassék, és a monopólium megszűnését követően bárki által, mindenfajta megkötés nélkül hasznosítható legyen.
