Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 69 Sigvald J. Harryson: Japanese Technology and Innovation Management (Japán Technológia és Innováció Menedzsment), Edward Elgar Publishing Limited, 1998 (Angol nyelven), ISBN 185 8987687 A könyv mondandójának lényege, hogy versenyképességük megőrzéséhez napjainkban a cégeknek alapvetően meg kell újítaniuk azokat a módszereket is, amelyekkel innovációs tevékenységüket és technológia-vagyonúkat menedzselik. Aki ezt nem ismeri fel, vagy nem képes megtenni, az vesztésre áll. Igen sok cég azért képtelen arra, hogy gyorsan és eredményesen alkalmazkodjék a piaci változásokhoz, mert változatlanul a hagyományos innovációs és technológiafejlesztési stratégiát követi: erőforrásait saját technológiakészlete fejlesztésére összpontosítja, vagyis arra, hogy egyedi, minél inkább a maga speciális igényeire szabott technológiákat állítson elő. Ettől reméli versenyképessége megőrzését - az eredmény azonban sokkal inkább az, hogy innovációs erőforrásai lekötésével jelentős, nemritkán tragikus mértékben elveszíti a rugalmas alkalmazkodás képességét. Harryson szerint művének legfőbb üzenete, hogy a vállalati innovációs folyamat többé nem korlátozódik a cég hagyományos értelemben vett know-how vagyonának fejlesztésére - azaz annak a tudásanyagnak a gyarapítására, hogy hogyan tudja a vállalat árutermelési feladatait megvalósítani -, hanem abban nem kevésbé fontos szerepet kap annak az ismeretanyagnak a fejlesztése, hogy kihez érdemes fordulni bizonyos fejlesztési feladatok elvégzéséért, problémák megoldásáért. A cégeknek, hogy képesek legyenek gyorsan fejlődni és ennek révén kellő rugalmassággal alkalmazkodni a piacok változásaihoz, ezt kell stratégiájuk egyik alapelemévé tenniük. Többé nem arra kell törekedniük, hogy egyes részlegeik önmagukban halmozzanak fel minden szükséges tudást, hogy mesterfokon és minden szükséges részletre kiterjedően megtanulják minden feladat ellátását, azaz felszerelkezzenek minden szükséges know-how-val, hanem inkább arra, hogy képesek legyenek a szükséges tudást, know-how-t kapcsolataik révén bevonni a tevékenységükbe. Ennek megfelelően, a kutatás-fejlesztés vezetőinek, valamint a technológiai vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy minden tevékenységi terület vezetője pontosan tudja, kik azok mind a cégen belül, mind pedig a külvilágban, akik segíteni tudnak K+F projektjeik sikerre vitelében. A dolog lényege tehát megragadható két, ma igen divatos fogalom kombinációjával: a feladat elvégzésének kihelyezése (outsourcing) és az ehhez szükséges kapcsolatrendszer építése (networking). Maga az alapelv természetesen régóta nem újdonság. Benne az a törekvés jelenik meg, hogy a cég, ill. annak részlege a munkamegosztás révén optimálja saját erőforrásainak felhasználását. Az innovációs fejlesztőmunkában ennek megvalósítására vált világszerte nagyjelentőségű területté a technológiatranszfer. Jórészt ez teszi lehetővé a cégek, illetve részlegeik számára, hogy a maguk ezen a területen végzendő tevékenységének bizonyos elemeit pótolják, illetve kiegészítsék mások átvehető tudásával, illetve innovációs eredményeivel. Az így megvalósuló munkamegosztás eszközül szolgál arra, hogy megteremthessék az innovációs fejlesztéshez mozgósítható saját erőforrásaik optimális kihasználásának feltételeit, és ezzel javítsák tevékenységük gazdasági hatékonyságát, ami már önmagában is versenyképességük javulását eredményezheti. Az ilyen munkamegosztás további, nagyon figyelemreméltó hozadéka, hogy- Általa jelentős mértékben lerövidíthetik az innovációs fejlesztés elvégzéséhez szükséges időt, és ezzel számottevően gyorsabban tudnak megjelenni a piacon az új innovációs eredményeket megtestesítő árucikkekkel;- A mások által létrehozott, kész és főként már kipróbált illetve igazolt eredmények átvétele révén ugyancsak jelentős mértékben csökkenteni tudják az innovációs fejlesztőmunkával amúgy elkerülhetetlenül együttjáró kockázatokat, és el tudják kerülni a fejlesztési zsákutcákat és buktatókat (az innovációban is „más kárán tanul az okos”);- Ez kínál gyakorlati lehetőségeket arra, hogy a maguk innovációs fejlesztési eredményeit, az azokban rejlő gazdasági értékeket a saját közvetlen tevékenységi körükön kívül, saját lehetőségeiken túl oly módon is kiaknázhassák, hogy azokat megfelelő ellenszolgáltatás fejében másoknak engedik át hasznosításra. A technológiatranszfer gazdasági jelentőségét igen jól mutatja, hogy a 20. század utolsó harmadára önálló és gazdaságilag jelentős üzletággá vált a technológia kereskedelem. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a cégek az esetek igen jelentős hányadában nem kereskedelmi ügyletek révén, hanem egyéb utakon-módokon jutnak hozzá a technológiákhoz, vagy az azok létrehozását segítő K+F és egyéb innovációs fejlesztési eredményekhez. Ilyen lehetőségeket találhatnak egyebek közt a különféle szakmai kapcsolatokban, a tapasztalatcsere fórumokon, a szakirodalomban. Különösen nagy gazdasági jelentőségű forrásként szolgálhat ebben az iparjogvédelmi dokumentáció - annál is inkább, mivel az új innovációs fejlesztési eredményekre, továbbá azok létrehozóira, valamint birtokosaira vonatkozóan abban megtalálható információk túlnyomó hányada más forrásban nem jelenik meg. Az elemzési módszerek fejlődésével az új technológiákhoz való hozzáférésben mind nagyobb jelentőséget nyer mások árucikkeinek elemzése is. Amiről viszont Harryson ír, az valóban új és nagyon is figyelemre méltó. Új koncepciót és azzal összhangban új stratégiát mutat be, amely a kapcsolati háló módszeres építését és kiaknázását teszi a vállalati innovációs és technológiafejlesztési tevékenység egyik legfőbb pillérévé. Megmutatja, hogyan emelhető a cégen kívüli, és úgyszintén az azon belüli szakmai kapcsolati háló építése, kezelése és kiaknázása a fejlesztési tevékenység meghatározó részévé, módszeresen épített és alapvető erőforrásává, hogyan növelhető a cégnek, és úgyszintén a cégen belüli részlegnek az innovációs munkában elért eredményessége és teljesítőképessége annak révén, hogy feladatai optimális hatékonyságú megvalósításához külső partnereket és erőforrásokat von be, és - főként - mindig tudja, hová, kihez érdemes fordulnia. Harryson Japánban tanulmányozta az innovációban élenjáró világcégek tevékenységét és e kutatásai eredményeit foglalja össze ebben a művében. Könyvében három, a kérdéskör mélyére hatoló esettanulmányt vonultat fel.
