Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle
68 Könyv- és folyóiratszemle leníti a testületi design és testületi azonosságtudat korai formáit. Két olyan csoport emelkedett ki a Deutsches Werkbund tagjai közül, amely a 20. századi formatervezés irányzatainak eltérő ágait képviseli: az egyik a szabványosítás, a másik a művészi individualizmus. Míg az első csoportot Herman Muthesius, a másodikat van de Velde fémjelezte. Az 1914-ben Kölnben rendezett kiállításon megjelentek a Werkbund mindkét irányzatát képviselő formatervezési elvek: kifinomult luxus üvegtárgyak Lötz Witwe és a bécsi avantgardisták tervezésében és műhelyéből, ugyanakkor nagyhírű művészek tervei alapján a német gyárak tömegtermelésben előállított üvegárui is bemutatásra kerültek. Az első világháború megszakította a formatervezés innovatív fejlődésének folyamatát. 1919-ben azonban a Walter Gropius által Weimarban megalapított Bauhaus több olyan elméletet adoptált, amelyet korábban a Werkbund tagjai megvitattak. Ezeknek a művészeknek a design elsősorban didaktikai kísérletet jelentett az emberibb környezet kialakításra. A Bauhaus esztétikai elveinek alkalmazása funkcionális tárgyak esetében különösen szembeötlő a bútorok területén. Legfontosabb képviselőik Breuer Marcell és Ludwig Mies van der Rohe. Az általuk tervezett csőbútor típusainak különböző fejlődési szakaszai (prototípus, kis sorozat, tömeggyártási darabok) jól mutatják a design és a tömegtermelés kapcsolatának kezdeti eredményeit. A formatervezési ambíciókkal rendelkező, egymás mellett működő művészeti iskolák közül a Bauhaus magába olvasztotta a hallei Burg Giebichenstein iparművészeti iskolát, melyet Paul Tiersch vezetett. Az iskola szoros együttműködése különböző iparvállalatokkal, többek között a berlini KPM porcelánmanufaktúrával, a formatervezés révén jelentős kereskedelmi sikert eredményzett. A Bauhaus és más reformiskolák olyan szellemi légkört teremtettek, amely támogatta számos olyan művészeti és iparművészeti csoport működését Németországban és azon kívül, amelyek nem voltak közvetlen kapcsolatban ezekkel az intézményekkel. Ebben az időszakban jött létre a nemzetközi design stílus, amely rövidesen megvetette lábát az USA-ban. Az új designkoncepciót követő összes művészeti iskola és innovatív kísérleti csoport közül vitán felül a Bauhaus a legnagyobb jelentőségű. A második világháború után ezeknek az iskoláknak a hatása a legnagyobb, nemcsak az USA-ban, hanem Európában is. 1950-51-ben alapították az Ulmi Formatervezési Főiskolát, amely elfogadta a Bauhaus irányelveit és a változó ipari és társadalmi helyzetre adaptálta azokat. Ezeknek az elveknek legjelentősebb gyakorlati alkalmazását az Ulmi Formatervezési Főiskola és a Braun elektromos eszközöket előállító cég együttműködése jelentette, amely napjainkban is kihat a formatervezés fejlődésére. Ez a fajta kapcsolat a háború utáni Németországban mindeddig egyedülálló. A szerzők mind a szakemberekre, mind a laikus olvasókra gondoltak, a gazdag képanyag a ráismerés örömével ajándékozza meg a kötetet lapozgatókat, a formatervezés e történeti időszakának összefoglalója ugyanakkor jól használható kézikönyvvé emeli a kötetet. Bakos Éva