Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 1. szám - Könyv- és folyóiratszemle

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 1. 2002. február KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Torsten B rohan, ThomasBerg: A formatervezés klassziku­sai. 1880-1930, Taschen GmbH, Köln. 2001. -ISBN 3-8228-6876-0 A reprezentatív kiállítású kötet a formatervezés 1880— 1930 közötti, ma már klasszikusnak számító alkotóit és al­kotásait mutatja be egyformán közérthető módon az érdeklődő nagyközönség és az iparművészet, formaterve­zés művelői számára. A modem formatervezés története a 19. századi Angliá­ba nyúlik vissza. Az iparosodás és a társadalmi átalakulás az élet és a művészet egymásra hatása révén új művészeti ágat hívott életre. Ennek a mozgalomnak vezető személyiségei közé tar­tozott John Ruskin, az író, és William Morris a társada­lomkritikus. Ez utóbbi művész volt az, aki elsőként tette meg a döntő lépést a festőművészettől az iparművészet és a formatervezés felé. A William Morris által elindított Arts and Crafts moz­galom sok fiatal művészt és iparművészt vonzott, akik nagyban hozzájárultak az új reformstílus kialakításához. Ennek a csoportnak, melyhez olyan kiemelkedő formater­vezők tartoztak, mint Charles Robert Ashbee és Archibald Knox, legjelentősebb alakja kétségkívül Christopher Dresser volt. Ót tekinthetjük az első európai ipari forma­­tervezőnek, Peter Behrens előfutárának. Dresser lelkiis­meretesen beépítette formaterveibe az ipar igényeit, ezzel is hozzájárult az ipari termelés által létrehozott termékek esztétikai és műszaki fejlesztéséhez. Ha összehasonlítjuk Dresser dekantálóját a majd’ egy évszázaddal későbbi teafőzővel, Herbert Schulze, korunk kiváló ezüslművesének alkotásával, szembeötlővé válnak Dresser korát megelőző formatervezési eredményei. A két tárgyat összehasonlítva alig hihető, hogy megalkotá­suk között majd egy évszázad telt el. Minden egyéni különbözőség ellenére hasonlóság is felfedezhető: a forma maximális egyszerűsítése, redukci­ója, a maximális esztétikai hatás elérése érdekében. A leg­feltűnőbb ezeken a formaterveken a funkciónak megfelelő legegyszerűbb forma. Az Arts and Crafts mozgalom a neves skót építészre, Charles Rennie Mackintosh-ra is hatással volt. Az ő nevé­hez fűződik az ún. Glasgow-stílus létrehozása. Nála is, mi­ként Dressemél, felfedezhető az orientális stílusjegyek al­kalmazása, pl. a Glasgow-i Teaházba tervezett szék meg­jelenésén. A Mackintoshnál megfigyelhető kifinomult purizmus hatással volt az osztrák stílusreformra, és elősegítette a Wiener Werkstätte létrejöttét. Josef Hoffmann és barátai 1903 júliusában indították a Bécsi Műhelyt, és ez az ese­mény tekinthető egyben a modernista mozgalom születé­sének a kontinentális Európában. A századfordulón Bécs egy olyan formanyelv kifejlő­désének volt tanúja, amely geometrikus elemekre vezet­hető vissza: kör, négyszög, háromszög, nyolcszög. A formatervezés e rendkívül innovatív időszaka, a Bé­csi Műhely és a Modernista mozgalom keretében neves al­kotók híres formatervei valósultak meg, köztük Adolf Loos, Josef Hoffmann vagy Koloman Moser alkotásai. Az üvegművészet terén Otto Putscher nevéhez fűződik a for­matervezési elvek kidolgozása. A Bécsi Műhely alapítása előtt hét évvel jött létre Mün­chenben az Iparművészeti Egyesült Műhely. Ez az ipar­­művészeti csoport magas művészi színvonalú termékek elérhető áron való létrehozását tűzte ki célul. Henry van de Velde 1906-ban Weimarban alapította meg a reformmoz­galomhoz csatlakozó iparművészeti iskoláját. A század­­forduló környékén azonban a leghíresebb művésztelep Darmstadtban, a Mathildenhöhe-n jött létre, melyet Ernst Ludwig hesseni nagyherceg alapított 1899-ben. Bár a reformmozgalom a századfordulón új stílust ala­kított ki, ez többnyire csak a drága egyedi, vagy a korlá­tozott számban megjelenő kézműipari tárgyakon jelent meg. A tömegáru termelése során az új stílust többnyire csak imitálták. A társadalmi változások valamint a techni­kai fejlődés hatására a középosztálybeli kézműiparosok az egyedi luxustárgyak előállítása helyett a szélesebb réte­gek számára elérhető tárgyakon is megjelenő stíluskultúra kialakítását tűzték ki célul. Peter Behrens volt a művé­szek, építészek, iparművészek és formatervezők új egye­sülésének legjelentősebb művészképviselője. Az általa a német AEG elektromos társaság számára tervezett turbi­­nacsamok nemcsak úttörő a design e területén, de megje­

Next

/
Thumbnails
Contents